Il–96
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ilyushin Il-96 | |
---|---|
Műszaki adatok: | |
Funkció: | Sugárhajtású utasszállító repülőgép |
Gyártó(k): | Ilyushin |
Kapacitás: | 259 fő |
Személyzet: | 3 fő |
Első felszállás: | 1988. szeptember 28. |
Szolgálatba állítás: | 1992. december 29. |
Legyártott mennyiség: | 17 db |
Méretek: | |
Hosszúság: | 55,3 méter |
Szárnyfesztáv: | 60,11 méter |
Magasság: | 17,5 méter |
Tömegadatok: | |
Szerkezeti tömeg: | 183 000 kilogramm |
Maximális felszállótömeg: | 250 000 kilogramm |
Hajtómű: | |
Hajtómű: | 4 db. Aviadvigatyel PSZ–90A |
Tüzelőanyag kapacitás: | 150 000 liter |
Repülési jellemzők: | |
Átlagos utazósebesség: | 0,80 Mach |
Maximális sebesség: | 0,82 Mach |
Az Iljusin Il–96-os (oroszul: Ильюшин Ил-96) orosz gyártmányú négy hajtóműves, nagyhatótávolságú szélestörzsű utasszállító repülőgép. Az Il–86 továbbfejlesztésével alakították ki az Iljusin Tervezőirodában.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Már az alapvetően a belföldi járatokra szánt közepes hatótávolságú Il-86 tervezése során elkezdődött egy nagyobb hatótávolságú, Il–68D jelű változat kialakítását célzó tanulmányok elkészítése. 1978-ban az Il–86D-hez összegyűjtött adatok alapján kezdték el az Il-96 tervezését, amely nem csak hatótávolságban múlja felül az Il–86-t, de jelentősen javítottak a gép technológiai színvonalán, több szerkezeti eleme kompozit műanyagból készült. A gép törzse rövidebb lett, az utaslétszámot csökkentették. A fejlesztőmunka 1983-ban kapott nagyobb lendületet, amikorra elkészült a gazdaságosabb üzemű PSZ–90 turbóventillátoros gázturbinás sugárhajtómű, amellyel biztosítható volt a nagy hatótávolság elérése.
Az időközben Il–96–300 típusjelzést kapott repülőgép első repülésére 1988. szeptember 28-án került sor. A légialkalmassági bizonyítványát pedig 1992-ben kapta meg a típus. Az Aeroflot a következő évben, 1993-ban állította szolgálatba.
A típusból 1988-tól a Voronyezsi Repülőgépgyár eddig összesen 19 db-t készített. A sorozatgyártása azonban csak 1992 óta folyik. A gyártott gépekből 17 db az Il–96–300 változat, további egy-egy példány (prototípus) készült az Il–96M és az Il–96T változatból. Egy gép ára kialakítástól függően kb. 40–50 millió USD.
[szerkesztés] Alkalmazása
Jelenleg kizárólag az Il–96–300 változat áll szolgálatba. Oroszországban 14 db üzemel, ebből 6 db az Aeroflotnál, két példány elnöki gépként áll szolgálatban, a többi kisebb légitársaságoknál üzemel. Egyetlen külföldi alkalmazója a kubai Cubana de Aviación légitársaság, amely 2 db-t üzemeltet. Orosz és külföldi légitársaságoknak több példányra van megrendelése, ezek egy része már az újabb, Il–96–400-as változatra vonatkozik.
A repülőgéppel ez idáig baleset nem fordult elő. 2005 augusztusában a futóműveknél felmerült problémák miatt rendeltek el felszállísi tilakmat a típusra, amelyet 42 nap után feloldottak.
[szerkesztés] Szerkezeti kialakítása
Felépítése nagyrészt megegyezik az Il–-86-éval, de törzse annál 5,5 m-el rövidebb. A szárny profilja szuperkritikus kialakítású, és a legújabb aerodinamikai kutatások alapján a szárnyvégeken wingletek helyezkednek el. Irányítása teljesen elektronikus, fly-by-wire rendszerű. Avionikai berendezései teljes egészében orosz gyártmányúak, a gép megfelel az európai és észak-amerikai repülési útvonalak előírásainak (RNP–1), valamint az ICAO CAT IIIA normáknak. A pilótafülkében a repülési információkat 6 db nagyméretű színes LCD-monitor jeleníti meg. Tehetetlenségi navigációs berendezéssel, és műholdas kommunikációhoz szükséges rendszerekkel is fel van szerelve. A nagyfokú automatizáltsága miatt a többi modern utasszállítóhoz hasonlóan csak két fős személyzetet igényel.
[szerkesztés] Típusváltozatok
[szerkesztés] Il–96–300
Az Il–96 alaptípusa, amelyet PSZ–90A hajtóművekkel szereltek fel. 295 fő szállítására alkalmas. Ebből a változatból készült a legtöbb és jelenleg egyedül ezt a változatot használja az Aeroflot. 1988. szeptember 28-án repült először és 1993-ban állt szolgálatba az Aeroflotnál.
[szerkesztés] Il–96–300PU
Az Il–96–300 elnöki különgéppé és repülő vezetési ponttá átalakított speciális változata. Két példány készült belőle és az RA–96012, valamint az RA–96016 lajstromjelet viselik. Repülési tulajdonságai megegyeznek az alapváltozatéval, de megnövelték a hatótávolságát. Speciális kommunikációs rendszerekkel szerelték fel, amely biztosítja az orosz fegyveres erők vezetésével való kapcsolattartást.
[szerkesztés] Il–96M
Az első olyan orosz utasszállító volt, amelyet nyugati avionikai berendezésekkel és hajtóművel (Pratt&Whitney PW2337) szereltek fel. Mindössze egy prototípus készült a Voronyezsi Repülőgépgyárban. A Szovjetunió szétesése és a légi utasforgalom átmeneti visszaesése miatt nem mutatkozott igény a gépre, ezért megrendelés hiányában a sorozatgyártásra nem került sor.
[szerkesztés] Il–96T
Az Il–96M teherszállító változata. Egy prototípus készült belőle, sorozatban nem gyártották.
[szerkesztés] Il–96–400
Az Il–96–300 64 m-re meghosszabbított törzsű változata, amely 435 fő szállítására lesz majd képes. Az Il–96–300 váltótípusának szánják. A gép modernebb avionikai berendezéseket, valamint növelt tolóerejű és gazdaságosabb üzemű Szolovjov PSZ–90A–1 gázturbinás sugárhajtóművet kap.
[szerkesztés] Il–96–400T
Az Il–96–400 tervezett teherszállító változata, amelyet a PSZ–90A–2 gázturbinás sugárhajtóművel szerelnek fel.
[szerkesztés] Műszaki adatok (Il–96–300)
[szerkesztés] Tömeg- és méretadatok
- Hossz: 55 m
- Fesztáv: 60,1 m
- Magasság: 17,55 m
- Hasznos terhelés: 40 000 kg
- Maximális felszállótömeg: 216 000 kg
[szerkesztés] Hajtóművek
- Hajtómű típusa: Szolovjov PSZ–90A
- Hajtóművek száma: 4 db
- Tolóerő: 4 × 157 kN
[szerkesztés] Repülési adatok
- Legnagyobb sebesség: 910 km/h
- Utazósebesség: 850–900 km/h
- Utazómagasság: 12 100 m
- Hatótávolság: 10 000 km (30 000 kg hasznos terheléssel)
- Felszállási úthossz: 2700 m
- Kigurulási úthossz: 2000 m
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A repülőgépet gyártó Voronyezsi Repülőgépgyár honlapja
- Ilyushin Finance Co.
- Ил-96 – Az airwar.ru cikke (oroszul)
- Ил-96М – Az airwar.ru cikke (oroszul)