Irtis

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Irtis

[[Kép:

Az Ob és az Irtis vízgyűjtője

|295px|]]

Hossz:

4248 km

Vízgyűjtő terület:

1 643 000 km²

Forrás:

Mongol-Altaj, Kína

Torkolat:

Ob folyó, Oroszország

Országok:

Kína, Kazahsztán, Oroszország

Az Irtis (oroszul: Иртыш, kazahul: Ertis / Эртiс, kínaiul: Erqisi) folyó Ázsiában, az Ob legnagyobb mellékfolyója. Kína északnyugati részén (527 km), Kazahsztán (1637 km) Kelet-Kazahsztáni és Pavlodari területén, valamint Oroszország (2084 km) Omszki, Tyumeni területén és Hanti-Manszi Autonóm Körzetén folyik keresztül.

[szerkesztés] Földrajz

A folyó hossza: 4248 km, vízgyűjtő területe: 1 643 000 km². Felső folyásának vízgyűjtője az Altaj hegységrendszerben fekszik, a vízgyűjtő terület nagyobbik része a sztyep és az erdős sztyep övezetbe, alsó folyásának egy kisebb része a tajga övezetbe tartozik.

A Mongol-Altaj hegyeiben, kínai területen ered, itteni folyását Fekete-Irtisnek (Kara-Irtis) nevezik. A Fekete-Irtis nagy deltát képezve a kazahsztáni Zajszan-tóba torkollik, ide fut le a környező hegyek többi folyója is. A tóból eredő és északnyugat felé tartó Irtisen több, bővízű mellékfolyóinak energiáit is hasznosító vízerőmű létesült. Szemipalatyinszk várostól a folyó a nagy kiterjedésű Nyugat-Szibériai-alföldön folytatja útját. A sztyep övezetben kb. 1000 km-en át, Omszk városáig egyetlen mellékfolyója sincs. Omszk alatt az erdős sztyep, majd a tajga övezetbe érve folyása lelassul, völgye kiszélesedik, medre bizonytalanná válik, számtalan mellékágat alkot. Ezen a szakaszon veszi fel legnagyobb mellékfolyóját, a Tobolt, utána északra fordul és Hanti-Manszijszk városánál ömlik az Ob folyóba.

Nagy vízgyűjtő medencéjéhez képest vízhozama viszonylag csekély. Alsó folyásán, elsősorban a Tobol torkolata alatt válik igazán bővízű folyóvá, itt árterülete helyenként a 20 km-t is eléri. Tavaszi áradásai a felső szakaszon a hegyekben lévő hó olvadásától függően több hullámban érkeznek; középső és alsó szakaszát tavasztól ősz elejéig egyenletesen magas vízállás jellemzi.

A torkolattól kb. 3800 km-en át, a Zajszan-tóig hajózható. A hajózásnak, különösen a folyami szállításnak itt igen nagy a gazdasági jelentősége, mivel a hatalmas területhez képest a közúti és vasúti hálózat fejletlen.

[szerkesztés] Mellékfolyók

A felső szakaszon több kisebb, de bővízű mellékfolyót folyót vesz fel, melyek vízgyűjtője az Altaj hegyeiben van:

Buhtarma, Ulba, Ubu, Kaldzsir stb.

Középső folyásán nincsenek mellékfolyók, Omszktól észak felé haladva számuk egyre növekszik. A legnagyobbak:

Jobb oldalon: Om (Omszk folyója), Tara, Sis, Gyemjanka.
Bal oldalon: Isim, Vagaj, Tobol, Konda.

[szerkesztés] Városok, víztározók

Városok Kazahsztánban:

Öskemen/Uszty-Kamenogorszk
Semej/Szemipalatyinszk
Pavlodar

Városok Oroszországban:

Omszk
Tobolszk
Hanti-Manszijszk

[szerkesztés] Víztározók

A folyó felső szakaszán, Kazahsztánban több víztározót és vízerőművet létesítettek főleg az ottani nagy iparvárosok, Uszty-Kamenogorszk és Szemipalatyinszk víz- és áramellátására. Közülük legnagyobb a Zajszan-tóval gyakorlatilag egybeépített, óriási méretű Buhtarminszki-víztározó és vízerőmű. A víztározó 1960-ban készült el: területe 5500 km², hossza 500 km, legnagyobb szélessége 35 km, tároló képessége 53 km³, közepes mélysége kb. 10 m.

A víztározó tette lehetővé többek között a biztonságos teherhajózást a középső szakaszon egészen Omszkig.