István-barlang
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az István-barlang (tkp. Szent István-barlang) egy cseppkőbarlang Miskolc-Lillafüreden.
A barlang a triász korban alakult ki. Körülbelül 710 méter hosszú.
A barlangot 1913-ban fedezték fel, a hagyomány szerint úgy, hogy egy kutya beleesett az egyetlen természetes bejáratán át, ami egy 15 m mély üreg volt és vonyítása nyomán találtak rá magára a barlangra. Feltárását 1927-ben kezdték meg, kialakítottak egy turisták számára is járható bejáratot, bevezették a világítást és 1931-ben a barlang megnyílt a látogatók számára.
A világháború során károkat szenvedett, a világítás is tönkrement, és csak 1955-ben hozták rendbe.
A barlang még jelenleg sincs teljesen feltárva, nem is látogatható teljes hosszában. Legmélyebb ismert szakasza a Pokol nevet viseli. A megnyitott szakaszon érdekes képződmény a Mamutfogsor, cseppkövesebb barlangszakasz a Meseország, az Oszlopok csarnoka és a Színházterem. A barlang bentebbi részei vízelvezető járatokkal is kapcsolatban vannak, mert 1958-ban és 1974-ben is feltört benne a víz, és a barlangot elborítva a bejáraton kizúdult az útra.
A világítás hatására a barlang sajnos mohásodni kezdett, ezt korszerűbb világítás bevezetésével igyekeznek megállítani.
Mivel az István-barlang hűvös levegője nagyon tiszta, teljesen pollenmentes és közel 100%-os páratartalmú, egy részéből 1988-ban gyógybarlangot alakítottak ki légúti megbetegedésben szenvedőknek.
Based on work by