Jód (Románia)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jód | |
---|---|
|
|
Megye | Máramaros |
Terület | 87,70 km² |
Népesség - Teljes |
4920 (2002) |
Polgármester | David Nicolae Traian |
Jód (románul Ieud, németül Jod): falu Romániában, a történelmi Máramarosban, Máramaros megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Máramarosszigettől 51 km-re délkeletre, az Izába torkolló Jód patak partján fekszik. Határa nagy részét a Gutin-hegység legelői és erdei alkotják.
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét, amely a 'folyóvíz' jelentésű ómagyar jó szó -d képzős alakja, a patak nevéről kapta, amely mellett létrejött. Első említése 1365-ből való (Jood).
[szerkesztés] Története
A középkorban román kisnemesi falu. A "felső" templom előzménye mellett álló kolostori iskolában keletkezett 1391-92-ben az ún. Zbornicul de la Ieud, a legrégibb írásos román nyelvemlék. A 20. század folyamán híres cigányzenészei több tájegység népzenéjét játszották, rendszeres vendégek voltak a Lápos-vidéken, az Avas-vidéken és Hosszúmezőn.[1] 1913-ban Bartók Béla is gyűjtött itt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Izavölgyi járásához tartozott.
[szerkesztés] Jelene
Az egyik leghagyományőrzőbb máramarosi falu. A családokban jellemző az igen sok gyermek. Híresek halotti szokásai.[2]
A legfontosabb megélhetési források az állattenyésztés, a népi kézműipar és a turizmus.
[szerkesztés] Lakossága
1910-ben 2774 lakosából 2330 román, 410 német (jiddis) és 33 magyar anyanyelvű volt, felekezeti megoszlás szerint 2340 görög katolikus és 410 zsidó.
1992-ben 4492 román lakosa volt, 3581 ortodox és 260 görög katolikus.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Az ún. felső fatemplom (Biserica din deal) egy korábbi, 1364-ból származó templom helyén 1699-ben épült. A Világörökség része. Freskói 1782-ben készültek.
- Az ún. alsó fatemplom (Biserica din şes) 1717-ből való. Mindkét templomot temető veszi körül, szépen faragott fejfákkal.
- Zsidó temető.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1841-ben Victor Mihali (Apsai Mihályi Viktor) görög katolikus érsek, metropolita.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ [1]
- ^ Feldolgozásuk Gail Kligman: The Wedding of the Dead. Berkeley – Los Angeles – London, 1992, ISBN 0520069641