Johann Christian Bach
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Johann Christian Bach (Lipcse, 1735. szeptember 5. – London, 1782. január 1.), német koraklasszicista zeneszerző, Johann Sebastian Bach tizenegyedik gyermeke. Sokszor említik Londoni- vagy Milánói Bachként is.
Zenét apjától tanul (feltehetőleg a Wohltemperiertes Klavier egyes részei neki íródtak), annak halála után Carl Philipp Emanuel Bach bátyjánál, 1754-től pedig Olaszországban Giovanni Battista Martininál. 1760 és 62 között templomi orgonista Milánóban. Itt komponál két misét, egy requiemet és egy Te Deumot. Eközben a lutheránus vallásról áttér a római katolikusra.
Ezután Londonba megy, ahol operákat ír. Eredményességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy 20 évig ő Anglia kedvenc zeneszerzője. Műveit a King's Theaterben játszák, nagy sikerrel.
A híres Bach-Abel Koncertsorozattal – melyet Karl Friedrich Abellel közösen szervezett a Hannover téren – biztosítja megélhetését.
Ő volt az első zeneszerző, aki a régi billentyűs hangszerek helyet fortepianot használt, amivel maradandót alkotott a zenetörténetben.
Nagy hatással volt Mozart zenéjére.