Káldor-Hicks hatékonyság
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Káldor-Hicks hatékonyság (Káldor Miklósról és John Hicksről elnevezve) a gazdasági hatékonyság egy típusa, amely hasonló a Pareto-hatékonysághoz, feltételei viszont kevésbé szigorúak.
A Pareto-hatékonyság azt jelenti, hogy legalább egyvalaki jobb helyzetbe kerül, miközben senki sem kerül rosszabb helyzetbe. Ez megfelelőnek tűnik annak eldöntésére, hogy egy kimenet hatékony-e vagy sem. A gyakorlatban azonban (például egy gazdaságpolitikai változtatásnál) aligha lehet olyan megoldást találni, aminek egyetlen vesztese sincsen. A legtöbb csere azonban Pareto-hatékony, hiszen a két fél nem menne bele önként, ha nem lenne kölcsönösen előnyös.
A Káldor-Hicks hatékonyság azt jelenti, hogy egy kimenet hatékony, ha a nyertesek elvileg kompenzálni tudnák a veszteseket, ezáltal Pareto-hatékony megoldásra vezetve. Így egy hatékonyabb megoldásnak is lehetnek vesztesei.