Kanonok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kanonok a káptalan tagja. Nevük onnan ered, hogy eredetileg közös életre és különleges rendszabályok által előszabott életmódra (vita canonica) voltak kötelezve.

Egy időben kanonok volt minden pap, aki nem volt szerzetesrend tagja, mert mindegyiknek a káptalanhoz kellett tartoznia és alkalmazkodnia kellett a kánoni életmódhoz, idővel azonban a káptalanok meggazdagodtak, és tagjaikat egyre jobban zavarta az élet- és házközösség. Emiatt a káptalan tagjai felosztották maguk közt a káptalan javait, és mindegyik kanonok számára külön javadalmat (praebendas) hasítottak ki, vagyis kanonoki állomásokat szerveztek, így a káptalanok zárt testületekké (capitula clausa) váltak, ugyanis minden káptalannál csak annyi kanonok lehet, ahány javadalom, állomás van. Egy időben a törvények ellenére a még csak megüresedő állomásokra való igényeket is osztogatták; az ilyen kanonokokat Canonici in herbis-nek nevezték, ellentétben a már kinevezett valóságos kanonokkal (Canonici in floribus et fructibus). Az egyház folytonos törekvésének sikerült néhol a közös élet visszaállítását keresztülvinni s így támadt a különbség a közös élet szabályait követő „szabályozott kanonokok” (Canonici regulares) és az életközösségre vissza nem tért „világi kanonokok” (Canonici saeculares) között.

Az életkort tekintve, a kanonokságra a betöltött 22-ik, káptalani méltóságra p. főnökségre, lelkészettel v. külhatósággal járó állomásokra a betöltött 25-ik életév volt szükséges. Az egyházrendet tekintve, legalább is az aldiakonátus szükséges, rendszerint azonban, Magyarországon általában csak áldozárokat neveztek ki kanonoknak. A képzettséget tekintve, a tridenti zsinat határozatai szerint a kanonokok legalább fele hit- v. kánonjog doktorokból v. licentiatusokból kell hogy álljon. Tekintve a fontos szerepet, amelyet a káptalanok mint hiteles helyek játszottak, az 1741. évi XVI. t.-c. rendelete szerint a kanonokoknak nemcsak a magyar nyelvben, de a jogtudományban is jártasnak kellett lenniök. Némely stallumokra előírták a nemességet.

A kanonok kötelességeihez tartozott különösen:

• a kiszabott hitvallásnak (professio fidei) letétele;
• jelenlét az istentiszteleten, amiért külön napi osztalékok (distributiones quotidianae) jártak
• a püspököktől kapott megbízatások teljesítése.

A kanonokok kötelesek továbbá a püspököt, midőn az isteni tiszteletre megjelenik v. onnan távozik, kísérni és a pontifikálásnál segédkezni. Tiszteleti jogaikhoz tartozik emelkedettebb hely (stallum), violaszínű mozzetta, néhol hermelinprémes cappa és rochettum, a reverendissimus cím, s hazánkban a mellükön lefüggő káptalanbeli rendjel.

Magyarországon a négy első állomású kanonok ún. oszlopos kanonok (Canonici columnares) és pedig

• 1. a prépost (nagyprépost),
• 2. az olvasó kanonok (Lector),
• 3. az éneklő kanonok (Cantor),
• 4. az őr-kanonok (Custos).

A görög katolikusokál ezeknek elnevezése:

• 1. Archipresbiter,
• 2. Archidiaconus,
• 3. Primicerius,
• 4. Ecclesiarcha.

A valóságos kanonokon kívül vannak címzetes kanonokok is. A zágrábi nagyprépost mindenkor auraniai perjel és mint ilyen a főrendiháznak tagja. A kanonokokat, úgy a valóságosokat mint a címzeteseket, Magyarországon a király nevezte ki; 1772-ig a kinevezés jogát átengedés folytán a püspökök gyakorolták, de Mária Terézia a jogot visszavette; 1802 óta pedig a kinevezés jogát állandóan a király gyakorolja. Nem méltóságok, hanem csak tisztségek (mera officia) a decanus v. divisor, a Scholasticus, a Canonicus a latere, a Ceremoniarius, a Canonicum Poenitentiarius és a C. Theologialis stb.

[szerkesztés] Forrás

• Pallas Nagy Lexikona