Kárpok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A kárpok ókori néptörzs voltak a Duna-delta és Olbia görög gyarmatváros közti területen. A 3. század eleje óta betöréseikkel nyugtalanították Dacia és Moesia római provinciák lakosságát. 245-ben Alsó-Moesia helytartója megtagadta a tőle követelt évi sarc fizetését a kárpoknak, akik ezért behatoltak a tartományba, ám II. Philippus császár megverte őket. Később Kniva vezérlete alatt a gótokkal szövetkeztek, s elárasztották Moesiát. Maga a római császár, Gaius Decius is elesett a harcokban, s utóda, Trebonianus Gallus kénytelen volt a követelt évi díjat nekik megfizetni. Ennek ellenére a betörések egész addig folytatódtak, míg végül Aurelianus császár döntő vereséget nem mért rájuk, s Rómától függőségi viszonyba kerültek. A kárpok jó részét a későbbi uralkodók Pannoniába és Moesiába telepítették, a visszamaradtak később a hunok szövetségesei lettek.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
Based on work by