Kandó-mozdony
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Kandó-mozdony egy vasúti villamos vontató jármű. Megalkotója Kandó Kálmán, a Ganz Villamossági Gyár tervezőmérnöke. Célja olyan mozdony megépítése volt, amelyet az országos villamos hálózat frekvenciájával lehetett közvetlenül megtáplálni, ezáltal elkerülve a bonyolult és költséges frekvenciaátalakítást.
A mozdony 16 kV 50 Hz-es elektromos árammal működik, amelyet felsővezetéken kap meg. Az áramot egy fázisváltó háromfázisú árammá alakít át, amely a mozdony középső részén lévő pólusváltós motort hajtja. A motor négy vagy hat csatolt tengelyt hajtott meg az úgynevezett Kandó-háromszögön keresztül, csatlórudakkal. A motornak négy állandó sebessége volt (V40 esetében 25, 50, 75 és 100 km/h). Az állandó sebességek között vízellenállással szabályozták a sebességet. Az ellenállásos szabályzó a mozdony hatásfokát csökkentette.
Az első mozdony 1932. augusztus 17-én állt üzembe a Budapest-Hegyeshalom vonalon, amely a világ első nem kísérleti, egyfázisú 50 Hz-es villamosított vonala volt. 1940-ig 29 db V40-es és 3 db V60-as mozdony épült meg. A V40-es és V60-as mozdonyokat 1967-ig használta a MÁV. A V40 sorozat személyvonati, a V60 sorozat tehervonati célokat szolgált.
A két sorozat egy-egy darabja megőrzére került, a V40,016 pályaszámú mozdony ma a Füsti Magyar Vasúttörténeti Parkban látható, a V60,003 pedig Óbudán a Kandó főiskola mellett van kiállítva.
 |
Ez a közlekedéssel kapcsolatos lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by