Karolingok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Karoling dinasztia irányította a Frank Birodalmat és utódállamait a 8.-tól a 10. századig, miután 751-ben megdöntötték a Merovingok uralmát. Az uralkodóház nevét Martell Károlyról (Carolus Martellus) kapta, aki 732-ben megverte a mórokat a Tours melletti csatában. Legnagyobb alakja Nagy Károly (latinul Carolus Magnus) volt, akit 800-ban szent római császárrá koronázott a pápa.
[szerkesztés] Történet
A dinasztia alapítójának Metzi Arnulfot (Szent Arnulf) tartják, aki Metz püspöke volt a 7. század végén, és nagy befolyással bírt a Meroving királyságokban. Mivel akkor a cölibátus nem volt kötelező a katolikus egyházban, Szent Arnulfnak fia született, Ansegisel, aki Szent Beggát (Landeni Pepin lányát) vette feleségül. Az ő fiúk volt Heristali Pippin, aki Austrasia majordomusa lett. Őt Martell Károly követte e pozícióban, és az ő fia III. (Kis) Pippin, a dinasztia első uralkodója. Pippin a frank előkelők és a pápa támogatásával (melyet a longobárdok elleni küzdelemben nyújtott segítségéért kapott cserébe) 751-ben letaszította a trónról, majd kolostorba záratta III. Chiderich királyt, és elfoglalta a trónt. Nagy Károly, Kis Pippin fia, 768-ban lett a frankok királya és III. Leó pápa 800-ban koronázta császárrá.
A verduni szerződésben (843) létrehozott három frank állam mindegyikében a Karolingok uralkodtak. A nyugati frank királyságban a hatalmat 987-ben átvevő Capeting dinasztia a Karoling család egyik ágából eredtek. A keleti frank királyságban, amelyből a német-római császárság kialakult, a Karolingok 911-ig ültek a trónon; utána egy szász hercegi család követte őket.