Kelemen László (pszichológus)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Ez a szócikk Kelemen László pszichológusról szól. Ismeretes egy színigazgató Kelemen László is.
Dr. Kelemen László (Kiskunfélegyháza, 1919. szeptember 4. – Pécs, 1984. május 5.) magyar pszichológus, a pszichológiai tudományok doktora.
[szerkesztés] Élete
Kiskunfélegyházán született 1919-ben, szülei nagy anyagi áldozatot vállalva taníttatták három gyermeküket. Az elemi iskolát a Tanítóképző gyakorlójában végezte, ahol Putnoki Jenő, aki valóságos művésze volt a tanításnak, vonzóvá tette számára a pedagógus mesterséget. A Tanítóképző 1. osztálytól kezdve már magántanítványai voltak, a tandíjat és a ruhára valót így megkereste. Az akkori tanítóképző sokoldalúságot követelt és rendkívül időigényes tárgyakat oktatott (ének, zene, rajz, kézimunka, tanítási gyakorlatok stb.). Pedagógia tanára, dr. Koltay István külön olvasmányokkal is ellátta és ösztönözte a nagyobb pszichológiai-pedagógiai elmélyedésre. Először tanyai tanító akart lenni, dr. Koltay István érvelésére belátta, hogy tovább tanulva, mint tanítóképző intézeti pedagógia tanár, a „tanítók tanítója” lehet. A szegedi egyetemen a német szakot is felvette a filozófia – pedagógia főszak mellé, külföldi tanulmányutat azonban nem sikerült megvalósítania. A sors iróniája, hogy Kiskunfélegyházán egy alapítvány minden évben 3 egyetemistát külföldre küldött, de ő, kitűnő eredménye ellenére sem került be az utazók közé. Így német szakos létére, kizárólag könyvből kényszerült nyelvet tanulni. Tanulmányainak befejezése után 1945-ben Kiskunfélegyházán tanítóképző intézeti tanár. 1948-ban részt vállalt a pécsi Pedagógiai Főiskola létrehozásában, ahol a neveléstudományi tanszék vezetője volt 1964-ig. Kezdeményezésére alakult meg a főiskolán a pszichológiai tanszék, amelyet 1966-ig vezetett. 1966-tól a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a pszichológiai és pedagógiai fakultáson tanszékvezető egyetemi tanár, 1972-75-ben rektor helyettes. Minden tudományos fokozatot megszerzett, 1947-ben egyetemi doktor, 1958-ban kandidátus, 1964-ben a pszichológiai tudományok akadémiai doktora lett.
[szerkesztés] Szakterülete
Fő tudományos területe a gondolkodásfejlesztés pedagógiai pszichológiájának kérdésköre volt. E területen tudományos iskolát teremtett. Vezetője volt a debreceni egyetemen A gondolkodás fejlesztése c. téma kutatócsoportjának. A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem megalakulásakor 1982-ben visszakerült kedvelt városába egyetemi tanárnak. Itt hunyt el 64 éves korában, szívinfarktus következtében. Előadott külföldi tudományos kongresszusokon (Moszkva, Krakkó, London, Bázel, Lipcse, Leningrád, Tokió, Bécs stb.). Elnöke volt az MTA Pszichológiai Bizottságának. Apáczai Csere János-díjjal tüntették ki (1981).
[szerkesztés] Főbb művei
- A tanulók gondolkodása 6-10 éves korban (Bp., 1960)
- A 10-14 éves tanulók tudásszintje és gondolkodása (Bp:, 1963)
- A pedagógiai pszichológia alapkérdései (Debrecen, 1967, 1968, 1970, 1973)
- A gondolkodás fejlesztés elméleti kérdései és módszeres eljárásai (Debrecen, 1968)
- A felsőfokú oktatás korszerűsítésének pszichológiai alapjai (Bp., 1971)
- Pedagógiai pszichológia (Bp., 1981, 1984, 1986).
)
Based on work by