Királyi udvarház

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A királyi udvarház a középkorban egy-egy királyi birtoktest központja, személyzettel, a király és kísérete számára szálláslehetőséggel. A korai Árpád-korban a király nem rendelkezett állandó székhellyel és egy helyen levő udvartartással. Állandó mozgásban volt, végigjárta udvarházait, valamennyi időt mindegyikben eltöltve, felélve az ott felhalmozott élelmet, közben intézve a kormányzati feladatokat, ítélkezve a helyi peres ügyekben. A királynak természetben vagy pénzben járó adókat országszerte a legközelebbi udvarházba szolgáltatták be. Udvar, Udvarhely, Udvard nevű vagy utótagú helyneveink ilyen királyi vagy királynéi udvarházak valamikori ottlétére utalnak.

[szerkesztés] A személyzet

Az udvarház személyzetét kezdetben félszabad állapotú udvarnokok és egyéb szolgálónépek alkották. Az udvarnok nem általában jelentette a személyzetet, hanem olyan növénytermesztőt, aki terményadóval látta el az udvarházat annak saját földjein dolgozva, emellett húst és sört is kellett beszolgáltatniuk. Hasonló munkát végeztek a rab állapotú szántók. Rajtuk kívül a húsellátást szinyérek, ócsárok, gulyások, az italellátást szőlősök, márcadók, az édességet a mézadók vagy födémesek biztosították. Az ételt szakácsok és húshorolók készítették el, tárnokok tárolták és asztalnokok szolgálták fel, az italt tárolása és felszolgálása a bocsárok dolga volt. Szőrmét a nyestadók, hódászok, hölgyészek zsákmányából a darócok szolgáltattak. Íjat az íjgyártók, nyerget a nyergesek, kardot a mecsérek, pajzsot a csatárok vagy vértesek készítettek. Az udvar fő szórakozása a vadászat volt, ehhez a madarászok, solymosok, vadászok, ebesek (beznekek, pecérek) nyújtottak segítséget. Az építkezéseken a kővágók és ácsok (teszérek) dolgoztak.

[szerkesztés] A falvai

A szolgálónépeket tízes-százas rendszerbe sorolták, élükön egy-egy száznagy állt. Az udvarház környékén levő falvakban laktak. Nem feltétlenül csak egyféle szolgálónép lakott egy faluban, de ha valamelyik jellemző volt helyben, akkor az a nevét adhatta neki (pl. az ócsárok Ócsának, a födémesek Fedémesnek stb.).

[szerkesztés] Az elöljáró

Az udvarház élén egy ugyancsak félszabad elöljáró állt, akinek szavát azonban az ispánoké között rendelték elismerni. A tisztség neve valószínűleg a szláv udvari elöljáró jelentésű vladár, magyarosítva aladár volt.