Kopaszkutya

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kopaszkutya
Rendező:	Szomjas György
Forgatókönyvíró:	Kardos István Szomjas György
Főszerepben:	* Deák Bill Gyula (Bill) Földes László (énekes) Körös József (második gitáros) Mareczky István (második dobos) Pálmai Zoltán (első dobos) Póka Egon (első gitáros) Schuster Lóránt (bandafőnök/menedzser) Szász László Szénich János (harmadik gitáros)
Zene:	Deák Bill Gyula Pálmai Zoltán Póka Egon
Operatőr:	Halász Mihály
Jelmeztervező:	Sáritz József
Vágó:	Majoros Klára
Bemutató:	1981
Időtartam:	85 perc
Nyelv:	magyar
IMDb
PORT.hu

A Kopaszkutya, gyakoribb (de kevésbé "hivatalos") nevén Kopasz kutya Szomjas György rendező 1981-ben készített zenés, filmdrámája, mely egy korabeli rockzenekar életébe nyújt bepillantást. A címszereplő zenekar ugyan félig-meddig kitalált, de tagjai többsége a P. Mobil és a Hobo Blues Band közismert állandó vagy vendégzenészei (mint pl. Schuster Lóránt, Hobo, vagy Bill).

[szerkesztés] Cselekmény

Figyelem: Itt a cselekmény részleteit vagy a végkifejletét is olvashatod.

Nehéz idők járnak a valódi rockzenét adó bandákra. Vége a rock and droll-világnak(?), a film főhőseként játszó "Colorado" rockzenekar alig néhány tagú közönség előtt játssza a Bye-bye Johnny B. Good-ot a lepukkant szocialista kultúrházban; de még köztük is akad, aki öklével illeti az egyik tag arcát, mert "szart játszanak". A megélhetés is nagyon nehéz. Mindannyian érzik: valami más, valami új kell. A menedzser (Schuster Lóránt) végigjárja a rivális bandák koncertjeit (olyan együttesekről villannak fel felvételek, mint az Illés vagy az Omega), de kételyei vannak, ezt a TTT kultúrpolitika által megtűrt vagy támogatott, kissé szalon-rock irányt el tudja-e majd fogadtatni a tagokkal. Egy nap azonban egészen új ötlete támad: "le kell menni kutyába", azaz jelenítsék meg zenéjükban a korszak marginalizálódott, de komoly erőt képviselő – és hivatalosan természetesen nem létező – fiataljainak ízlésvilágát, s egyesítsék a blues kemény világát és zenéjét a rock and droll felszabadultságával és életörömével. "Lepukkantan, de szabadon", "kültelki bunkó vagyok, és büszke vagyok rá!"- ezen ars poeticákat jeleníti meg az átalakult Kopasz Kutya zenekar egyik dalszövegrészlete is ("Légy a kutyák királya, nem királyok kutyája!").

A zenekar egy kiváló új énekest szerződtet a régi (Hobo) mellé a kőbányai gettó kocsmáinak énekes-királya, "Bill" (Deák Bill Gyula) személyében. Szerencsés húzás: képzett, de mégis nyers hangja jól illik az együttes nyers és kemény, bluesos gitárfutamihoz. Az arculatváltás bejön, tódul, sőt tombol a közönség, és a megújult zenekar a belső konfliktusok ellenére is sikertörténetnek mondható (a menedzser nem nézi jó szemmel a régi énekes "művészkedő", túl őszintére, depresszívre és érzelmesre s ezáltal a "kő-bunkó" koncepciótól eltérőre sikerült, egyénieskedőnek érzett szövegeit). Amire a nehéz idők nem voltak képesek, azt a siker mégis elvégzi: egy minden addiginél nagyobb és sikeresebb szabdtéri koncerten a zenekar tagjai összevesznek, kirúgják (a szónak szorosabb értelmében is: rúgják) a menedzsert, aki az együttes címerállataként szolgáló kutyát visszaviszi a sintértelepre. De kiderül, hogy mint ebben az időben mindenki, még egy kültelki sintértelep portása is a nagymenővé és sztárrá válásról álmodozik. "Bazi nagy számmal" akaszkodik rá az őt eleinte kétkedve fogadó menedzserre (hiszen mindenki ezt mondja ...), de amikor eldúdolja a portási képzeletében régóta dédelgetett új gitárriffeket (a P. Mobil Utolsó cigaretta c. dalának kezdő akkordjai) – abban a pillanatban valóban egy új zenekar születik.

A Kopasz kutya nem dokumentumfilm (sokan filmdrámaként, mások filmszatíraként, uram bocsá' filmvígjátékként kategorizálják), s cselekménye természetesen nem tükrözi egy az egyben a benne szereplő zenészek és zenekarok életét. A Kopaszkutya tehát fiktív alkotás, noha a benne szereplő egyes események és személyek valósággal való egyezése természetesen nem is teljesen a véletlen műve.