Kormányzóság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Oroszországban a Kormányzóságokat (oroszul Губерния) 1708-ban I. (Nagy) Péter orosz cár rendelettel hozta létre az általa bevezetett reformok keretében. A maga idejében az ország ilyen adminisztratív, területi felosztása és a központi hatalomtól közvetlenül függő helyi önkormányzatok létrehozása forradalmian új volt és nagyban segítette, hogy Oroszország minden szempontból a 18. században Európa vezető hatalmává válhatott.

1708-as rendeletével I. Péter 8 Kormányzóságot hozott létre. A Kormányzóságok élén kinevezett kormányzó állt. A kormányzó irányítása alatt kiterjedt adminisztratív, bürokratikus apparátus végezte a kormányzóság adminisztratív, rendfenntartási, pénzügyi, igazságszolgáltatási feladatait. A kormányzó volt a kormányzóság területén állandóan állomásozó katonaság főparancsnoka is.

A kormányzóságok rendszerét 1775 és 1780 között II. (Nagy) Katalin megreformálta. Számukat 51-re növelte és a szenátust illetve az ügyészséget konkrétan a legfőbb ügyészt (general prokuror-t) felruházta kormányzók ellenőrzésének jogkörével, valamint létrehozta a alkormányzói tisztséget is.

A bonyolult rendszer az idők folyamán egyre bürokratikusabb lett. 1860 és 1870 között újabb reformra került sor. Az 1861-es jobbágyfelszabadítást követően bevezették a teljes körű választójogot, (igaz jellemző módon csak 34 kormányzóságban, és a városokban). Létrejöttek a helyi önkormányzatok: a kormányzósági és városi dumák.

1917-ben Oroszország 78 kormányzóságából, Lengyelország, Finnország és a Balti államok függetlenné válását követően 25 kormányzóság megszűnt. A kormányzóságok rendszerét a Szovjetunióban, 1929-ben számolták fel.