Kovács Dénes

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kovács Dénes (Vác, 1930. április 18. – 2005. február 12.) hegedűművész.

[szerkesztés] Pályája

Rados Dezsőnél a Fodor Zeneiskolában kezdett hegedülni tanulni, majd 1944-től Zathureczky Ede tanítványa volt. 1955-ben ő lett a londoni Flesch-hegedűverseny győztese. 1951 és 1961 között az Operaház koncertmestere volt. 1957-től tanított a Zeneművészeti Főiskolán (ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem), amelynek főigazgatója (1967-1971), majd rektora volt (1971 – 1980). 1993-ban nyugalomba vonult.

Játékát a sallangmentesség, a fegyelmezettség, tisztaság és egyszerűség jellemezte; Kicsit töprengős, önmegfigyelős, szellemes volt. Szólistaként végigjátszotta szinte a teljes klasszikus repertoárt, de a kortárs zeneszerzők hegedűversenyei sem maradtak ki koncertjeiből, lemezfelvételeiből. Nagyszámú hangfelvétel őrzi mesteri játékát.

Igazgatósága alatt alapította meg a Zeneakadémia Nagydíját és a Kivételes Tehetségű Gyermekek Képzőjét. Versenyeket rendezett korábbi nagy magyar hegedűsök emlékére, emelte a zenekari muzsikus képzés színvonalát és a Zeneakadémia hagyományainak megfelelően ismét szétválasztotta a tanár- és művész képzést, s nem utolsó sorban az ő utasítására kapott önálló tanszaki rangot a kamarazene.

„Távoztával a Zeneakadémia történetének egy fontos fejezete vált emlékké, és egyben példává növendékei és követői számára” – adta hírül Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora halálakor.

Kovács Dénes egy Guarnerin („Guarnerius del Gesu 1742”) játszott, halála után jelenleg Kelemen Barnabás használja.

[szerkesztés] Díjai

• 1954 és 1958 Liszt Ferenc-díj
• 1963 Kossuth-díj
• 1970 Kiváló művész
• 2000 Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj