Vác
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
Régió | Közép-Magyarország | ||||
Megye | Pest | ||||
Kistérség | Váci | ||||
Rang | város
|
||||
Terület | 61,63 km² | ||||
Népesség | |||||
|
|||||
Irányítószám | 2600 | ||||
Körzethívószám | 27 | ||||
Térkép |
Település Mo. térképén |
||||
Vác (szlovákul Vacov, németül Waitzen) város Pest megyében, katolikus püspöki székhely. A Dunakanyar kapujaként ismert település Pest megye harmadik legnagyobb lélekszámmal rendelkező városa, a város vonzó célpont - egyrészt 900 éves történelme, másrészt gazdag kulturális élete miatt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A történelmi Magyarországon a Felvidék határának számító város a Dunakanyarban fekszik, a Duna folyam bal partján, a Naszály hegy alatt. Budapest irányából könnyen megközelíthető autóval a 2-es főúton és a 2/A gyorsforgalmi úton, a 25 perc alatt ideérő zónázó vonatokkal, autóbuszon vagy a Duna mellett futó kerékpárúton, biciklivel. A Dunán egész évben közlekedő rév köti össze Tahitótfaluval, így Esztergom vagy Szentendre felől is könnyen elérhető a város. Amióta megépült a 2/A út (a leendő M2 autópálya), a Budapest - Ipolyság - Krakkó útvonal elkerüli a várost.
A Duna nagyban befolyásolja a város hangulatát. A belvárosi részen a parton parkosított területet alakítottak ki, a külváros partját pedig - a tilalom ellenére - strandolók százai töltik meg a meleg napokon. Természetesen a művészet központja is a Dunapart lett, a korzón a látogatókat váró galériák és múzeumok sorakoznak.
Míg a szemközti parton a Pilis-hegység nyúlványai egészen a Budai-hegységig folytatódnak, a Naszály a Kárpátok Magyarországra átnyúló utolsó vonulatainak zárótagja. Így Váctól északra hegyek, míg Váctól dél felé sík terep képe fogadja az erre járót.
[szerkesztés] Vác címere és zászlaja
A város címerének és zászlajának alkotásáról és használatának szabályozásáról Vác Város Tanácsa 4/1989./XII.12./ sz. rendelete szól. ([1])
[szerkesztés] A címer leírása (1. §)
"A címer Vác sok évszázados városi történelmét szimbolizálja. Barokkizált pajzs kék mezőjében ezüst holdsarlón trónoló Szűz Mária kék palástban, vörös ruhában. Bal térdén a mezítelen, arany glóriás gyermek Jézussal, ki bal kezében arany országalmát tart. Anyja jobb kezével, jobb vállán arany liliomos jogart nyugtat. A holdsarló jobb csúcsánál két-, a bal csúcsánál három ezüst liliom. A pajzson ötlombos arany címerkorona."
[szerkesztés] A zászló leírása (2. §)
"A város zászlója vízszintesen vörös és kék (vörössel és kékkel vágott). A zászló középtengelyében, az árbóc felöli harmadában a város címere látható. A zászlót arany rojt szegélyezi."
[szerkesztés] Demográfiai adatok
Nemzetiségi kötődés: magyar: 94,9%; cigány: 1,3%; német: 0,5%; román: 0,1%; szlovák: 0,5%; ukrán: 0,1%; ismeretlen, nem válaszolt: 4,5%
Vallás: római katolikus: 59,4%; görög katolikus: 0,7%; református: 9,3%; evangélikus: 3,1%; más egyházhoz, felekezethez tartozik: 1,4%; nem tartozik egyházhoz, felekezethez: 14,4%; ismeretlen, nem válaszolt: 11,5%
[szerkesztés] Története
Kedvező adottságai miatt a terület évezredek óta lakott, már a Honfoglalás korában is település volt a mai Vác helyén. A Vác névvel a 11. században találkozhatunk először (a Garamszentbenedeki Apátság alapítólevelében). A Váci Püspökség alapjait I. István király rakta le, a Püspökséget mégis I. Géza alapításának tekintik. Ettől kezdve az Egyház végig jelentős szerepet játszott a város életében. A mindenkori püspök volt a város földesura, a jelenlévő főpapi udvartartás révén a város építészetileg és kulturális szerepét tekintve a kezdetektől fontosnak számított.
A középkorban a vízpart mellett egy kiemelkedő részen megépült a váci vár is. Szükség is volt rá, hiszen a város a történelmi Magyarország középpontjában volt, így a fontos hadiesemények mindig érintették. Így történt ez az 1241-es tatárjárás idején is, mikor a mongolok az ott biztonságot kereső lakossággal együtt felégették a vártemplomot és a püspöki udvartartás épületeit. A tatárok távozása után IV. Béla a délnémet vidékről hívott telepeseket az elnéptelenedett romok közé, akik az addigi központtól északabbra telepedtek le, a város mai főtere köré.
A 14-15. században a nagyhírű humanista püspök, Báthory Miklós hozott békét a városnak: szobrászokat, festőket, építészeket hívott Vácra. A békés virágzásnak a törökdúlás vetett véget: a várost többször megostromolta mindkét fél, de végül török kézre jutott, és csak 1686-ban szabadult fel végleg.
Az újáépítést a Rákóczi-szabadságharc és az 1731-es tűzvész is hátráltatta, így a mai barokk város csak a 18. század második felére alakulhatott ki. A reformáció térhódításának hatására a 18. században a püspök megtiltotta a nem katolikusok szabad vallásgyakorlását, ami a református lakosság kitelepüléséhez vezetett: a református telepesek a ma már a város részét képező Kisvác néven alapítottak jobbágytelepet.
Mindeközben a város élénk fejlődésnek indult: a 18. század második felének meghatározó püspökei (Migazzi Kristóf és Althann Mihály) folyamatosan fejlesztették a várost. A '40-es évek elején pusztító pestisjárvány megállítására emelték a Szent Rókus Kápolnát, 1745-re befejeződtek a Piarista templom építési munkálatai, 1755-re pedig megépült a Domonkos rend temploma is, melyet - használóinak fehér öltözéke után - a nép Fehérek templomának nevezett el. 1764-ben Mária Terézia személyesen látogatott Vácra, kinek tiszteletére Vácon megépítették az ország máig egyetlen Diadalívét. Az uralkodónő azonban gyanakodva fogadta az ajándékot, így látogatásakor nem mert áthajtani a Kőkapu alatt, kocsisával kikerültette. 1766-ra megépült a Vác kincsestárának is nevezett Ferences templom, 1772-re pedig befejeződött a mai püspöki palota építése is, Migazzi Kristóf nevét pedig bárki megtalálhatja a Váci Székesegyház szentélyét kutatva.
A 19. században iparosodásnak indult a város, a céheket manufaktúrák majd gyárak váltották fel. 1846-ban megnyílt a Vácot Pesttel összekötő első magyar vasútvonal, amiért azonban a Váci kereskedők korántsem lelkesedtek annyira, mint mondjuk Petőfi, hisz a gyors összeköttetés a nagyvárossal a helyi kereskedelem visszaszorulását hozta.
Az 1848-49-es szabadságharc két nagy csatája zajlott Vácon, melyeknek a város déli kapujánál, a Hétkápolna közelében állítottak emléket. A kiegyezést követően a századfordulóra megindult a polgárosodás, sportklubok, önképző körök és virágzó helyi sajtó jellemezte a várost.
A 20. század két világháborúja után, az 1950-es évekre megváltozott a város szerkezete: a város addig gerincét képző egyházi intézményrendszert az állam erőszakkal háttérbe szorította, a főbb intézmények irányítását átvette. A felduzzadó lakosság (munkások érkeztek az újonnan alapított bányába) kiszolgálására lakótelepeket építettek.
A Rendszerváltás után az egyház szerepe ismét nőni kezdett, és növekszik ma is. Az ipar leépítése miatt megszűnt munkahelyek lehetőséget adtak a város visszaalakulására. Az egyház révén ismét megjelent a felsőoktatás, és felújításra kerültek az egyházi tulajdonba visszakerült ingatlanok is.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része volt 1950-ig, amikoris a vármegyéket megyékké alakították.
[szerkesztés] Gazdaság
Az egykori kereskedőváros életében a vasút megépülése jelentős átalakulást hozott. A helyi kereskedelem a közeli Pesti piac miatt háttérbe szorult, míg a helyi ipar a vasút megjelenésével hangsúlyosabb szerephez jutott.
Ma is működő büntetés-végrehajtási intézete (Váci Fegyház és Börtön) - ahol a rabokat a kezdeti időktől termelőmunkával foglalkoztatják - 1855-ben létesült
A kommunista hatalomátvétel után az országoban zajló iparosítási hullám méginkább iparvárossá tette Vácot: Dunai Cementmű (DCM) néven alakult meg a Naszályban bányászott mészből cementet készítő vállalat, az újonnan épített lakótelephez közel Fotokémia Gyárat nyitottak (Forte), a vasút szárazföld felőli oldalán öntöde alakult, a pesti városvégénél pedig gumigyárat hoztak létre.
Mára a város gazdasága ismét átalakulóban van: a régi állami monstrumok magántulajdonba kerültek, az egykor több ezer munkást foglalkoztató Dunai Cement Műből (DCM) Duna-Dráva Cement (DDC) lett, és az adminisztrációt végző személyzeten kívül szinte minden dolgozót elbocsátottak, gépek végzik a régi dolgozók munkáját, az egykori Taurus gumigyár üzemeltetője pedig a Henkel lett, de a vonattal ideérkezők még mindig áthaladnak a régi időket idéző, ma már üresen álló ipartelepen.
Gyorsforgalmi útja és tekintélyes múltja azonban ma is vonzóvá teszik a várost: 1990 óta mintegy 4,6 milliárd USD értékû külföldi működő tőke települt be, s az újonnan épült ipari parkban a Zollner mellett az IBM üzemeiben is három műszakban, éjjel-nappal szerelik össze a számítógépalkatrészeket.
Miközben a városhatárban winchestereket szerelnek össze, a belvárosban sem múlt el az idő változás nélkül: valamennyi nagyobb európai és magyar bank és biztosítótársaság rendelkezik fiókkal a Széchenyi utcában.
[szerkesztés] Látnivalók
[szerkesztés] Épületek
- A Március 15. tér épületegyüttese
- Fehérek temploma és rendház
- Irgalmas rendi kórház és kápolna
- Városháza
- Nagypréposti Palota
- Görög templom
- Kuria
- Siketnémák Országos Intézete
- A Konstantin tér épületegyüttese
- Székesegyház (klasszicista, 18. század második fele)
- Szeminárium
- Püspöki Palota
- Papsarok épületei
- Püspöki Könyvtár
- Kispréposti palota
- Templomok, rendházak
- Piarista templom és rendház
- Ferences templom és rendház
- Református templom
- Evangélikus templom
- Hétkápolna (a Ligetben)
- Kálvária
- Rókus kápolna
- Kőkapu (diadalív Mária Terézia tiszteletére, 18. század második fele)
- Hegyes torony, és római kori falmaradványok (a limes és a helyőrség után)
- Gombás-patak hídja
- Vörösház
- Honvédemlékmű
[szerkesztés] Múzeumok, kiállítások
[szerkesztés] Egyéb látnivalók
- Posta Park
- Rózsakert (a Madách Imre Művelődési Központ mögött)
- Duna-korzó (Liszt Ferenc, Ady Endre és József Attila sétány), Zenepavilon
- Naszály hegy barlangjai
- Ártéri Tanösvény
[szerkesztés] Testvérvárosai
- Järvenpää, Finnország
- Deuil-la-Barre, Franciaország
- Givatayim, Izrael
[szerkesztés] Híres váciak
- Dónusz Éva olimpiai bajnok kajakozó
- Hajnik Pál ügyvéd, politikus, 1848-as belügyi tanácsos, majd országos rendőrfőnök
- Jancsó Miklós filmrendező
- Kovács Dénes hegedűművész
- Pető Tibor kétszeres világbajnok evezős
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Hivatalos oldal
- Vác.lapozz.hu
- http://vac.lap.hu/
- VácOnline A PortAll
- A Boronkay György Műszaki Középiskola, Gimnázium és Kollégium honlapja
- Apor Vilmos Katolikus Főiskola (korábban Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola) - a legelső és máig egyetlen felsőoktatási intézménye Vácnak
- Vác a szeporszag.hu -n
- Légifotók Vácról
- Térkép Kalauz - Vác
- Film Vácról - indulhatunk.hu
Abony · Albertirsa · Aszód · Budakeszi · Budaörs · Cegléd · Dabas · Dunaharaszti · Dunakeszi · Dunavarsány · Érd · Fót · Göd · Gödöllő · Gyál · Gyömrő · Kistarcsa · Monor · Nagykáta · Nagykőrös · Nagymaros · Ócsa · Örkény · Pécel · Pilis · Pilisvörösvár · Pomáz · Ráckeve · Százhalombatta · Szentendre · Szigethalom · Szigetszentmiklós · Szob · Tököl · Tura · Üllő · Vác · Vecsés · Veresegyház · Visegrád
Városok a Duna mentén (forrástól a torkolatig) |
Furtwangen · Donaueschingen · Tuttlingen · Sigmaringen · Riedlingen · Ehingen · Ulm · Neu-Ulm · Leipheim · Günzburg · Lauingen · Dillingen · Donauwörth · Neuburg an der Donau · Ingolstadt · Kelheim · Regensburg · Straubing · Deggendorf · Vilshofen · Passau
Linz · Enns · Grein · Ybbs · Melk · Dürnstein · Krems · Tulln · Korneuburg · Klosterneuburg · Bécs · Schwechat · Hainburg
Pozsony · Észak-Komárom · Párkány
Győr · Komárom · Lábatlan · Nyergesújfalu · Esztergom · Szob · Nagymaros · Visegrád · Vác · Göd · Dunakeszi · Szentendre · Budakalász · Budapest · Dunaharaszti · Szigetszentmiklós · Szigethalom · Tököl · Dunavarsány · Ráckeve · Érd · Százhalombatta · Dunaújváros · Dunaföldvár · Paks · Kalocsa · Bátaszék · Baja · Mohács
Vukovár · Eszék – Apatin · Gombos · Palánk · Újvidék · Zimony · Belgrád · Kevevára · Szendrő · Pancsova · Golubacs
Újmoldova · Orsova · Szörényvár · Calafat · Bechet · Corabia · Turnu Măgurele · Zimnicea · Gyurgyevó · Olteniţa · Călăraşi · Cernavodă · Feteşti · Hârşova · Măcin · Brăila · Galaţi · Isaccea · Tulcea · Sulina
Vidin · Lom · Orjahovo · Nikápoly · Szvistov · Rusze · Tutrakan · Szilisztra