Léggömb

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Meteorológiai léggömb

A léggömb vagy légballon levegővel vagy a levegőnél kisebb sűrűségű anyaggal töltött ballon. A léggömböt eredetileg légi utazás céljára találták fel és fejlesztették. A mai léggömbök a 19. század folyamán a nagy léggömbök építése terén végbement fejlődés eredményei.

Manapság két területen alkalmazzák:

Az első csoportba tartozó léggömböket levegővel vagy nem robbanásveszélyes nemesgázzal (pl. hélium) töltik fel, és a szórakoztatásban, tömegrendezvényeken, sporteszközként vagy gyerekek játékszereként használják. Ide tartozik az utasokat is a magasba emelő nagy léggömb – amelynek változatai a földhöz rögzített aerosztát, illetve a szabadon szálló hőlégballon, gázballon és Rozière-ballon –, valamint a kis méretű, kézben is tartható játékléggömb vagy „lufi” (a német luftballon szó rövidítéséből).
Másik csoportjuk a műszerekkel felszerelt, meteorológiai megfigyelésre vagy katonai felderítésre használt léggömbök. A töltőgáz ezeknél lehet hidrogén is.

A ballon anyaga régen vászon és selyem volt, ma műanyag vagy gumi. A léggömböt a szél és légáramlatok mozgatják, és nem lehet irányítani, szemben a kormányozható léghajóval.

A tudományos célú léggömb esetében kis gáztöltésű léggömböt engednek a magasba, amely meteorológiai vagy egyéb műszereket, rádióadót visz magával. 30-40 km magasra is emelkedhet, miközben a rádióadó adatokat sugároz a földre. Nagy magasságban az alacsony légsűrűség miatt a léggömb kipukkad, és a műszerek ejtőernyővel visszaereszkednek a földre.

[szerkesztés] A légballon rövid története

A 17. században Francesco Lana Terzi jezsuita szerzetes fedezte fel az aeronautika egyik alaptörvényét. Rájött, hogy a levegőnek súlya van, így ami nála kisebb sűrűségű, az felemelkedik a levegőbe. A felfedezés alapján a francia Montgolfier-testvérek kísérletezni kezdtek. Az 1700-as évek közepén vízgőzzel próbálták magasba emeltetni légballonjukat, de a kihűlő vízgőz kicsapódott és átnedvesítette a papírból készült légballont. A füstöt is fel akarták használni, de az hamar lehűlt, és a jármű a földre ereszkedett. 1783-ban végül sikerült – 15 m magas, vászonból készült, papírral bélelt hőlégballonjukkal – mintegy 8 km utat megtenniük meleg levegő segítségével. A következő évben Szablik István és Domin József is kísérletezni kezdett léggömb felbocsátásával. A felfedezés gyakorlati felhasználását először a katonaság kezdte el. 1861–63-ban az amerikai polgárháború alatt létrejött az első légballonokra épülő légierő.