Lükia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lükia, hegyes vidék Kis-Ázsia délnyugati részén. Lakóit a görögök thermülainak nevezték, és Krétáról származtatták őket. A hettita forrásokban lukka néven jelennek meg. I. e. 546-ban, legyőzve a lükiaiak ellenállását, a Perzsa Birodalom fogalta el a területet. Ezután Lükia számtalanszor gazdát cserélt (Déloszi Szövetség, Kária, Ptolemaioszok, Újperzsa (Szasszanida) Birodalom, Rodosz). A lakosság hevesen ellenállt a rodoszi uralomnak, így a Római Birodalom i. e. 169-ben szabadnak nyilvánította. Ez a szabadság egészen 43-ig tartott, ekkor Claudius Lycia-Papmphylia néven római provinciává szervezte a területet. A lükiaiaknak szokatlan érzékük volt az együttműködésre és a szövetkezésre: már a perzsa uralom idején, amikor minden lükiai várost a saját uralkodója igazgatott, a városok pénzeinek egyformasága valamiféle szövetséget sejtet közöttük. Nem sokkal i. e. 200 előtt hivatalosan is létrejött a lükiai szövetség, amelynem tanácsában és gyűlésében minden egyes város nagyságának és jelentőségének arányában képviseltette magát. Az i. e. 169-et követő kétszáz évben a szövetség töltötte be egy független állam összes funkcióját, amely a római uralom alatt is fennmaradt, még ha korlátozott hatókörrel is. Az egyes városok nevében a szövetség bocsátott ki egységes -lantot, a lükiaiak védőistenének, Apollónnak jelképét ábrázoló- pénzérméket. A lükiai nyelvet és írást a 4. századig használták a feliratokon, a nyelv rokonság nélküli, bár mutat bizonyos indogermán vonásokat. Az ábécé 29 betűből áll, amelynek több mint felét a görögből vették át.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.