Laval Nugent
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Laval Nugent von Westenrath (Ballynacor, Írország, 1777. november 3. – Károlyváros, 1862. augusztus 21.) gróf, császári és királyi tábornagy, a 30. gyalogezred tulajdonosa, az 1848–49-es szabadságharcban a császári csapatok egyik tábornoka, Albert Nugent apja.
1793-ban lépett a császári hadseregbe. Részt vett a Napóleon elleni háborúban. Kíváló katona volt, ezért gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1800-ban kiérdemelte a Katonai Mária Terézia Rendet, 1809-ben már vezérőrnagyként János főherceg vezérkari főnöke volt. Rövid időre nyugalomba vonult, majd 1813-ban ismét szolgálatba lépett. Csapataival 1814-ben a Pó vidékén, 1815-ben Joaquin Murat nápolyi király ellen harcolt, majd Nápoly katonai parancsnoka lett. 1816-ban VII. Pius pápa római herceggé emelte. 1817-től 1820-ig III. Ferdinánd nápolyi király szolgálatában maradt, majd hazatérése után az Osztrák Tengerpart kormányzója lett. 1838-ban táborszernaggyá léptették elő. 1842-től kinevezték Illíria, Belső-Ausztria és Tirol katonai főparancsnokává. E minőségében megbízták egy tartalék hadtest felállításával, melynek feladata Radetzky tábornagy itáliai hadseregének támogatása volt.
1848 őszén a Magyarország elleni támadás előkészítésére Stájerországban szervezett egy mintegy ötezer főből álló hadtestet. A hadtest Burits vezérőrnagy vezette dandára november 8-án a frideaui ütközetben vereséget szenvedett Perczel Mór vezérőrnagy Stájerországba betörő csapataitól. A téli hadjáratban Nugent mintegy hatezer fős hadtestének feladata a Dunántúl déli felének birtokba vétele és Eszék várának elfoglalása volt. Miután Kossuth Lajos a feldunai hadsereg megsegítésére Győrbe rendelte Perczel Mór hadtestét, Nugent csapatai benyomultak a Dunántúlra és 1849. január 10-én megszállták Nagykanizsát, január 30-án Pécset, majd ostromgyűrűbe zárták Eszék várát. A mintegy háromezer főnyi várőrség február 13-án a bűntetlenség fejében átadta a várat. Március végén miután a délvidéki császári seregek főparancsnokává Jellasics Józsefet nevezték ki, Nugent ismét visszahúzódott Stájerországba és egy újabb hadtest szervezésébe kezdett. A nyári hadjáratban csapataival ismét benyomult a Dunántúlra, július 30-án megszállta Kaposvárt, augusztus 3-án Pécset, majd a Duna mentén észak felé vonulva átvette Csorich tábornoktól a Komáromi várat ostromzár alatt tartó császári seregek parancsnokságát. Haynau megbízásából ő kezdte meg Klapka várparancsnokkal a tárgyalásokat a vár átadásának feltételeiről.
A szabadságharc után tábornaggyá léptették elő és megkapta a Katonai Mária Terézia Rend parancsnoki keresztjét.
[szerkesztés] Felhasznált források
- Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213
- Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
- Révai Nagy Lexikona
Based on work by