Lazare Nicolas Marguerite Carnot

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lazare Carnot
Lazare Nicolas Marguerite Carnot
Született:
1753. május 13. Nolay
Meghalt:
1823. augusztus 2.(70 évesen) Magdeburg

Lazare Nicolas Marguerite Carnot (Nolay, 1753. május 13. – Magdeburg, 1823. augusztus 2.) francia tábornok, politikus, tudós. Tagja volt a Nemzeti Konventnek, őt tartják „a győzelem megszervezőjének”, de „Nagy Carnot”-nak is nevezik.

[szerkesztés] Életrajza

Apja jegyző volt. Műszaki tiszti iskolát végzett Mézière-ben. 1783-ban műszaki százados, több algebrai, geometriai és mechanikai tanulmány szerzője, amikor – noha kiváló képességekkel rendelkezik – alacsony származása és szellemi függetlensége miatt katonai pályája megrekedt.

Csatlakozott a forradalomhoz, 1791-ben Pas-de-Calais képviselőjének választják a Törvényhozó Nemzetgyűlésbe, ahol a Katonai Bizottság tagja lett. Ő volt a Nemzeti Gárdáról szóló törvény megfogalmazója. 1792-ben a Nemzeti Konvent tagjának választották, ahol előbb a „mocsárral”, majd a hegypártiakkal tart. 1793. januárjában a király kivégzésére szavaz.

1793. júliusában a Közjóléti Bizottság tagjává választják, még abban az évben, mint az egyik legnagyobb katonai szakértő, a hadsereg konvent-biztosa lett; megszavaztatja a népfelkelésről szóló rendeletet, mely az általános hadkötelezettség elvének bevezetésével lehetővé tette egy valódi tömeges fegyveres erő, néphadsereg létrehozását, jóval nagyobb létszámban, mint a kor hivatásos katonákból álló eliterői. Összesen 14 hadsereget állított fel az I. Köztársaság részére. Nagyszerű katona, az Északi Hadsereghez csatlakozva, 1793 őszén oroszlánrésze volt a Habsburg-csapatok elleni győzelem megszerzésében, majd Toulon visszavételében a britektől, amivel az év végére a köztársaság elérte a közvetlen veszély elhárítását a határokon.

Szándékosan távol tartotta magát a Népjóléti Bizottságban folyó, késhegyre menő vitáktól, rossz szemmel nézte, hogy Robespierre minden áron bele akar szólni a katonai kérdésekbe, ezért Robespierre és Saint-Just ellen foglalt állást, támogatta a Thermidor 9-i fordulatot (1794. július 27.), ugyanakkor sikerült elérnie, hogy ne diszkreditálja magát a Nagy Terrorral. 1795 novemberében a Direktórium tagja lett. Ő nevezte ki Napóleont az Itáliai hadsereg főparancsnokává. Miután munkája előbb Svájcba, majd Németországba szólította, Brumaire 18-i fordulat (1799. november 9.) után visszatért Franciaországba, ahol Napóleon kinevezi hadügyminiszterré és a Tribunátus tagjává. Ezt a mandátumát 1807-ig, a nemzetgyűlés feloszlatásáig megtartotta.

Egyre jobban ellenezve a kialakuló új rendet, Napóleon császárrá koronázását, eltávolodott a politikától, és életét ismét a matematikának, valamint a katonai elméletnek szentelte. 1809-ben publikálta az „Erődített helyek védelme” című munkáját, amelyet ma is az erődítési technika klasszikus művének tartanak.

1814-ben, amikor Napóleon visszatért Elba szigetéről, ismét a császár szolgálatába állt, ő biztosította Antwerpen védelmét. A „Száz nap” alatt belügyminiszter lett és grófi címet kapott. A waterlooi vereség – mint királygyilkos – emigrációba kényszerült, előbb I. Sándor orosz cáradott neki menedéket, aki tiszteletbeli altábornaggyá nevezi ki, majd Magdeburgba vonult vissza és csak a tudományoknak élt.

[szerkesztés] Írott művei

[szerkesztés] Katonai kiadványai

1784 – „Vauban marsall dícsérete” (Éloge de Mr. le Maréchal de Vauban) (az Akadémia első díját kapta). Dijon et Paris. A. Jombert Jeune.
1789 – „Emlékeztető a Haditanács részére az erődített helyek tárgyában, amelyeket le kell rombolni vagy fel kell hagyni avagy azon kérdéskör vizsgálata: Előnyös-e Franciaország királyának, hogy erődített helyek vannak az állam határain?” (Mémoire présenté au Conseil de la Guerre au sujet des places fortes qui doivent être démolies ou abandonnées, ou Examen de cette question: Est-il avantageux au Roi de France qu'il y ait des places fortes sur les frontières de ses États ?) Paris. Barois l'Aîné.
1809 – „Erődített helyek védelme. A műszaki hallgatók képzésére összeállított kiadvány” (De la défense des places fortes. Ouvrage composé pour l'instruction des élèves du Corps du Génie). Paris. Courcier.

[szerkesztés] Főbb tudományos művek

Lazare Carnot-t a világon mindenütt ismerik tudományos művei miatt. Kiváló tudós elme: több fontos matematika tárgyú kiadványt írt, úgy tekintenek rá, mint az analitikus geometria megalapozójára. Munkásságát az általánosításra való törekvés jellemezte. Euklidész legtöbb tételéről kimutatta, hogy azok átfogóbb tételek speciális esetei. A koszinusztételt szokás Carnot-tételnek is nevezni. 1796-ban felvették a Francia Tudományos Akadémia tagjai közé. Kiemelkedő szerepet játszott a nagyhírű Műszaki Főiskola (École polytechnique) létrehozásában. A kontinensen Carnot-körfolyamatnak hívják az ideális hőerőgép reverzibilis körfolyamatát.

1783 – „Értekezés általában a gépekről” (Essai sur les machines en général)
1801 – „A geometriai alakzatok viszonyairól” (De la correlation des figures de géométrie)
1803 – „A helyzet geometriája” (Géométrie de position)
1806 – „Értekezés a transzverzálisok elméletéről”

[szerkesztés] Irodalmi művek

Carnot több tucat verset írt, legismertebbek:

1899 – „Az álom” – óda (Le rêve. Ode.)
1821 – „Don Quijote” – komikus hősköltemény 6 versben (Don Quichotte. Poème héroï-comique en 6 chants.) Paris. F.A. Brockhaus.

[szerkesztés] Érdekességek

Két fia, Nicolas Léonard Sadi és Lazare Hippolyte apja nyomdokaiba lépett, az egyik a tudományoknak, a másik a politikának szentelte életét.

„A bölcs megelőzi évszázadát és nyelvét, csak az utókor értheti meg. Mint filozófus, már átlépte a korlátokat, amely a Birodalmakat választja szét, minden ország polgára, minden kor kortársa.” (Lazare Carnot)

Különös véletlen: kortársa, Friedrich Schiller német költő szinte szó szerint ugyanezeket a sorokat vetette papírra.

[szerkesztés] Külső kapcsolatok

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org../../../l/a/z/Lazare_Nicolas_Marguerite_Carnot_a5e9.html"