Leif Eriksson
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Leif Eriksson (óészakiul: Leifr Eiríksson, 980 körül – 1020 körül) viking (izlandi) felfedező. Ő volt az első európai, aki elérte Észak-Amerikát – pontosabban a mai Újfundland (Kanada) területét.
980 körül született Izlandon Vörös Erik, egy gyilkosságért száműzött (norvégiai születésű) izlandi hajós második fiaként. Erik száműzetése során két telepet is alapított Grönlandon. Leifnek két fiú- (Thorvald és Thorstein) és egy lánytestvéréről (Freydís) tudunk. Egy fia született, Thorkell Leifsson.
Egyik norvégiai tartózkodása során keresztény hitre tért. A norvég király szolgálatára is tartózkodott Norvégiában, majd onnan tért vissza Grönlandra, ahonnan arra a felfedező útra indult, amelynek során felfedezte Észak-Amerikát.
A Grönlandiak sagája leírja, hogy Leif 1000 körül szállt vízre kb. 35 fős legénységgel. Az első szárazföld, amit talált, lapos sziklákkal volt borítva – ez valószínűleg a mai Baffin-sziget lehetett. Ez után egy erdővel borított, sík földre érkezett, amelyet erdőiről Marklandnak nevezett – ez valószínűleg a mai Labrador.
A következő helyen, ahol partraszálltak, meg is telepedtek. Az időjárás enyhe volt, a patakokban pisztrángok és a mezőkön dús fű. Itt maradtak egész télen át. Az egyik ember szőlőt is talált, erről nevezték el a földet Vínlandnak.
Az 1950-es és 1960-as években végzett kutatások valószínűvé teszik, hogy Leif Eriksson vínlandi telepe azonos az Újfunlandon talált L'Anse aux Meadows nevű régészeti lelőhellyel.
Based on work by