Ligatúra

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk tipográfiai jelentésről szól. További jelentéséhez lásd: Ligatúra (egyértelműsítő).

A ligatúra, magyarul ikerbetű nyomdászati szakkifejezés.

Két vagy több betű egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti, különösen régi kéziratokban és az ősnyomtatványokban volt gyakori. A középkori írásgyakorlatban – körülbelül az 5-8. században, a karoling írásreform előtt – jellemző volt, hogy folyamatos kézmozdulattal, az íróeszköz felemelése nélkül minél több betűt írtak le, még ha ez a betűk torzulásával vagy helyzetük megváltozásával járt is. Így a kódexmásolók is nagyon sok rövidítést, betűösszevonást használtak, egyrészt, hogy munkát takarítsanak meg, másrészt, hogy a sorokat megfelelően ki tudják tölteni. A 15-16. századi nyomdák gyakran használtak ligatúrákat: Gutenberg 42 soros Bibliájában 290 betűjel fordult elő, ezek nagy része ligatúra volt. A ligatúrákat kétféleképpen hozták létre: a betűket egymásba tolták vagy ívvel kötötték össze.

A nyomdászatban két egymásba kapcsolódó rajzú, egy testre öntött nyomdabetűt nevezünk ligatúrának: némely antikvánál az ff-t, fi-t, és az fl-t, mert az f és i külön, egymás mellé szedve veszélyeztetné az f felső kanyarulatát és az i pontját. A betűk egybeöntve azonban nem törhetnek le. Ezen kívül ligatúrának öntik a francia és latin szedéshez az æ, œ, Æ, Œ betűket. A fraktur betűtípusban is előfordulnak ligatúrák.

[szerkesztés] Unicode

Betűkapcsolat	Ligatúra	Unicode
Et	&	U+0026
ss	ß	U+00DF
AE, ae	Æ, æ	U+00E6, U+00C6
OE, oe	Œ, œ	U+0152, U+0153
Ng, ng	Ŋ, ŋ	U+014A, U+14B
fŋ	ʩ	U+02A9
ue	ᵫ	U+1D6B
ff	ff	U+FB00
fi	fi	U+FB01
fl	fl	U+FB02
ffi	ffi	U+FB03
ffl	ffl	U+FB04
ſt	ſt	U+FB05
st	st	U+FB06

[szerkesztés] Források

• Magyar Nagylexikon, 12. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001
• Nyomdászati Encziklopédia, szerk.: Pusztai Ferencz, Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1902
• Nyomdászati lexikon, szerk.: Biró Miklós, Kertész Árpád, Novák László, Biró Miklós kiadása, Budapest, 1936
• A Pallas Nagy Lexikona
• Tevan Andor: A könyv évezredes útja (3. kiadás), Gondolat, Budapest, 1984
• Új Magyar Lexikon, 4. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962