Méhtánc
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A méhtánc a különféle méhfajok jellegzetes viselkedése, mely segítségével a kaptárba visszatérve az általuk talált táplálék minőségét, irányát és távolságát tudatják a fajtársaikkal. Tehát a méhtánc kommunikatív aktus, és mint ilyen, a társas viselkedésformák egyike. A méhtánc jelenségét Karl von Frisch német etológus fejtette meg több évtizedes munkával, amiért 1973-ban Konrad Lorenz-cel és Niko Tinbergennel megosztva orvosi és fiziológiai Nobel-díjban részesült.
[szerkesztés] A méhtánc típusai
A méhek táncát alapvetően kétféle típusba lehet sorolni:
- mikor a talált táplálék 100 m-en belül található, a felderítő egyed kerektáncot végez, melynek során körbe-körbe szaladgál a kaptárban. Eközben a többi méh a felderítő egyed által hozott nektármintából értesül a talált virág minőségéről.
- ha a táplálék messzebb van, annak távolságáról és irányáról a rezgőtánc tudósít. Ennek során az egyed nyolcas alakban táncol, a körívek közötti egyenes szakaszon a potrohát rázva. Egyes fajok szabad területen, vizszintes felületen táncolnak, ekkor a nyolcas egyenes szakasza a táplálék irányába mutat. Az egyenes szakasz hossza, a teljes nyolcas megtételének ideje, és a potrohrázás intenzitása a táplálék távolságát jelzi. Más fajok a kaptár belső falán táncolnak. Ekkor a nyolcas egyenes szakasza a függőlegestől akkora szögben tér el, amekkora a táplálék irányának szögeltérése a Naphoz viszonyítva. Mivel a Nap folyamatosan halad az égbolton, ezért az irány pontos megadása érdekében a felderítő egyed a tánc irányát korrigálja az eltelt idő függvényében, így az mindig a Nap aktuális helyzetéhez igazodik.
Based on work by