Művészeti anatómia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az európai képzőművészetben, a reneszánsz idején tudatosodott a művészekben az az igény, hogy a képzőművészet lehetőleg minél hűebben ábrázolja a valóságot. Az emberábrázolásban ez – eleinte titkos – anatómiai kutatásokat igényelt. Leonardo da Vinci ilyen irányú tevékenysége a legismertebb e téren. Tanulmányrajzok sorában örökítette meg kutatásai eredményeit.
A művészeti anatómia az emberi test csont- és izomrendszerét ábrázoló anatómia, amely (nem úgy, mint az orvosi), nem foglalkozik a belső szervekkel, a zsigerekkel, ezzel szemben érdekli a különböző szemszögekből való eltérő láttatás.
A művészeti anatómia a művészeti akadémiákon alapvető tantárggyá vált. A világ egyik legjelentősebb alapműve e tárgykörben Barcsay Jenő munkája, ami számtalan nyelven, sok kiadásban jelent meg, és mindenütt tankönyvvé vált.
[szerkesztés] A modern művészeti anatómia
A modern kor eltérő követelményeket támasztott a képzőművészet elé, melyeknek leginkább Günther von Hagens tudott megfelelni.
1973-ban szerzett orvosi diplomát Lübeckben, majd 1975-ben fejezte be szakorvosi képzését, és lett a Heidelberg Egyetem Pathológia és Anatómia Intézetének rezidense. 1977-ben fejlesztette ki áttörő tartósítási technikáját, mely szerint a szövetek folyadék- és zsírtartalmának eltávolítása után műanyaggal tette a preparátumokat időtállóvá.
Az 1996-ban tartotta első kiállítását különlegesen előkészített preparátumaiból Japánban, mely egyrészt csodálatot, másrészt felháborodást keltett. Azóta emberek ezrei próbálják felajánlani testüket von Hagens-nek, aki küzdve az állandó ellenállással, járja a világot, hogy népszerűsítse az emberi test szépségét, egy igen sajátos művészeti megközelítésben.
Kiállításának anyagai, következő állomásai és képek az alábbi hivatkozáson találhatók: BodyWorlds.
[szerkesztés] Hivatkozások
- Barcsay Jenő: Művészeti anatómia, Budapest, 1953; Corvina Kiadó, 2001.
- dr. Fehér György (szöveg), Szunyoghy András (rajz): Az ember művészeti anatómiája; Kossuth Kiadó
- Szunyoghy András: A ló művészeti anatómiája; Kossuth, 1998. ISBN 9630940353