Japán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Japán
日本国
Nippon-koku, Nihon-koku

Japán zászlaja Japán címere
Nemzeti mottó: nincs (a császár mottója: „Béke és haladás”)
Himnusz: Kimi ga jo (君が代 )
Főváros	Tokió 35°41′É’’ 139°46′K’’
Államforma	Alkotmányos monarchia
- Császár	Akihito
- Miniszterelnök	Abe Sindzó
Hivatalos nyelv	Japán (Nihongo)
Alapítás
- Nemzetalapítás	i. e. 611. február 11.
- Meidzsi-alkotmány	1890. november 29.
- Jelenlegi alkotmány	1947. május 3.
Terület
- Összes	377 872 km² (62.)
- Víz (%)	0,8
Népesség
- 2005 becslés	128 085 000  (10.)
- 2004 népszámlálás	127 333 002
- Népsűrűség	337 fő/km²
GDP	2005
- Összes	4,571 millárd (2.) PPP: 4,167 milliárd
- Egy főre jutó	35 757 (14.) PPP: 32 640
HDI (2005)	0,949 (7.) – magas
Pénznem	japán jen (JPY)
Időzóna	JST (UTC+9)
Internet TLD	.jp
Nemzetközi gépkocsijel	J
Hívószám	+81

Japán (japánul 日本, Nihon vagy Nippon, hivatalosan 日本国, Nihon-koku vagy Nippon-koku) egy önálló szigetország Kelet-Ázsiában. A Csendes-óceánban, Kínától, a két Koreától valamint Oroszországtól keletre, az Ohotszki-tenger és a Dél-Kínai-tenger között fekszik. A kandzsi karakterek, melyekből a japán nyelvben az ország neve áll, nap eredetet jelentenek, ezért Japánt sokszor illetik a felkelő nap országa jelzővel. Fővárosa és legnagyobb városa egyben Tokió, amely az állam 47 prefektúrájának egyike.

Több mint 3000 szigetből áll, amelyek közül a legnagyobbak Honsú, Hokkaidó, Kjúsú és Sikoku. A szigetek többsége hegyes, legtöbbjük vulkanikus eredetű, úgy mint az ország legmagasabb pontja, a Fudzsi-szan, amely 3776 méter magas. 128 millió lakosával a világ 10. legnépesebb és 377 873 négyzetkilométeres területével a 62. legnagyobb területű állam a világon. A Nagy Tokiói Agglomeráció, melynek részét képezi a főváros, Tokió, és néhány közeli prefektúra is, a legnagyobb urbanizált régió a Földön, több mint 30 millió fős lakossággal.

A régészeti kutatások alapján a japán szigetvilág már a felső paleolitikum korszakában lakott volt. Japán első írásos említése egy kínai könyvben található, amely az 1. századból származik. Az ország történelmét a külső befolyás, az ezután következő több évszázadnyi izoláltság, majd az újabb hirtelen nyitás jellemzi. A mai japán kultúra a külső és a hagyományos japán jeleket is magán hordozza. Miután 1947-ben Japán elfogadta új pacifista alkotmányát, az ország egy egységes alkotmányos monarchia császárral és választott parlamenttel, a Japán Országgyűléssel.

A „felkelő nap országa” egy világhatalom a Föld második legnagyobb gazdaságával, amely a legnagyobb külföldi befektető valamint a hatodik legnagyobb exporter és importer. Japán az APEC, az ENSZ, a G4, a G8 és az OECD tagja.

Tartalomjegyzék 1 Történelem 2 Kormányzás és politika 3 Külügyek és hadsereg 4 Közigazgatás 5 Földrajz és éghajlat 6 Gazdaság 7 Tudomány és technológia 8 Demográfia 9 Oktatás és egészségügy 10 Vallások 11 Kultúra 12 Az alkotmány 12.1 Békeparagrafus 13 Lásd még 14 Jegyzetek 15 Külső hivatkozások 15.1 Hivatalos 15.2 Egyéb

[szerkesztés] Történelem

A civilizáció első jelei a japán szigetvilágban a Dzsómon korszakból származnak, és i. e. 10. évezredben jelentek meg, melyeknek jellemzői a mezolitikus és neolitikus, félig letelepedett, vadászó-gyűjtögető életmódra és a mezőgazdaság kezdetleges formáira utalnak. Az ebből az időszakból származó, agyagból készült edények, melyeket díszes mintázattal díszítettek, a fazekasság legidősebb darabjai közé tartoznak a világon.

A Jajoi korszak i. e. 3. évszázadban kezdődött, amikoris először jelentkezett a rizstermesztés, a vas- és bronzművesség és az edénykészítés új formája, amelyet a Kínából és Koreából érkező bevándorlók hoztak magukkal. A Jajoi kultúra fejlődésével az megkezdődött a mezőgazdaság rohamos fejlődése.

A kínai Han könyvben található az első írásos említés a japánokról. A három királyság feljegyzései szerint a legerősebb királyság a szigetvilágban a 3. század alatt a Jamataikoku volt.

A 6. században Korea királyságain keresztül a mahájána buddhizmus megkezdte terjedését Japánban. A korai ellenállások ellenére a buddhizmus az Aszakusza korszak vezető rétegének közbenjárásával egyre nagyobb elismerésnek kezdett örvendeni.

A 8. századi Nara korszakban jelentkezett egy egységes és erős vezetéssel rendelkező Japán állam, melynek központja a császári székhely, Heidzsó-kjó, vagy mai nevén Nara volt. A kínai adminisztrációs rendszer fokozatos átvétele után a Nara korszakban megjelent a kezdetleges írott irodalom. Ebben a korban keletkezett két jelentős krónika, a Kodzsiki (712) és a Nihonsoki (720) ^[1].

784-ben Kammu császár áthelyezte székhelyét Nagaokakjóba, de mindössze egy rövid 10 éves időszakra. 794-ben a fővárost ismét átköltöztették. Új helye Heian-kjó, a mai Kiotó lett, ahonnan a császárok több mint 1000 évig irányították az országot. Az újonnani áthelyezéssel megkezdődött a Heian korszak, mely során kialatkult a bennszülött japán irodalom, költészet és művészet. Ekkortájt született Sikibu Muraszaki Gendzsi monogatan című alkotása és a Kimi ga jo, a mai Japán nemzeti himnusza.

Japán feudalista korszakát egy új harcos uralkodó osztály, a szamuráj réteg kialakulása jellemezte. 1185-ben Minamoto no Joritomot, aki legyőzte az ellenséges Taira klánt, kinevezték sógunnak és az ország katonai központját Kamakurában hozták létre. Joritomo halála után a Hódzsó klán került hatalomra a sógunok kormányzójaként. A zen buddhizmus is Kamakura korszakban, 1185 és 1333 között kezdett terjedni és népszerűvé válni a szamurájok körében. 1274-ben és 1281-ben a Kamakura sógunátus mongol inváziókat vert vissza, igaz viharok segítségével. Ezeket a viharokat a japánok kamikadzéknak (magyarul isteni szél) nevezték el. A Kamakura sógunátusnak Go-Daigo császár vetett véget, ám őt 1336-ban Takaudzsi Asikaga sógun megölte. Az ezután következő Asikaga sógunátus a feudális hadurak birodalmainak (japánul daimjo) áldozata lett.

A 16. század alatt misszionáriusok és kereskedők érkeztek Japánba Portugáliából, megindítva a Nanbant, a Japán és a nyugat közötti virágzó gazgasági élet korszakát.

Nobunaga Oda számos hadúr területét hódította meg európai fegyverek segítségével, ám 1582-ben, amikor már majdnem az egész országot egyesítette, merénylet áldozata lett. Nobunagát Hidejosi Tojotomi követte, aki 1590-ben egy egyesítette a nemzetet. Hidejosi kétszer is elfoglalta Koreát, de a számos koreai és kínai vereség, valamint a vezér halála miatt 1598-ban a japán seregek Korea elhagyására kényszerültek.

Hidejosi halála után Iejaszu Tokugava megerősítette régensi hatalmát. Miután 1600-ban háború tört ki a Sekigaharai csatában legyőzte az ellenséges klánokat, és 1603-ban sógunná nevezte ki magát, megalapítva Edóban, a mai Tokióban a Tokugava sógunátust. Ez a sógunátus több féle rendeletet hozott, mint például a szankin-kotai, amellyel a daimiók hatalmát akarták korlátozni, és a szakoku, amely két és fél évszázadra elzárta a Japánt a külvilágtól. Az Edo korszakban fejlődött a kokugaku, amely egy tanulmány volt a Japán népről amit a japánok írtak, valamint a rangaku, ami a nyugati tudományok tanulmánya volt.

1854. március 31-én Matthew Perry sorhajókapitány vezetésévek az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének fekete hajói behajóznak Japánba, ráerőltetve a kanagavai egyezmlénnyel az országra azt, hogy megnyissa kikötőit a külvilág számára. A 1867 és 1868 közötti Boshin háború megbuktatta a sógunátust, és a Meidzsi reformok egy császárközpontú országot hoztak létre. Japán átvette a nyugati politikai, igazságügyi és katonai rendszereket és a Nagy Britanniáéhoz hasonló parlamentális rendszert. 1882-ben Hirobumi Ito lett Japán első miniszterelnöke. A Meidzsi korszak reformjai a Japán Birodalmat egy iparosított világhatalommá alakították át, amely a nyersanyagok megszerzése érdekében háborúkat indított szomszédai ellen. Az 1894 és 1895 közötti első kínai-japán háborúban és az 1904 és 1905 közötti orosz-japán háborúban aratott győzelmek után Japán meghódította Koreát, Tajvant és a Szahalin sziget déli részét.

A 20. század elején rövid ideig fennált Taisó demokrácia beárnyékolta Japán terjeszkedését és militarizálódását. Az első világháborúban az ország a győztes szövetségesek oldalán állt, ám két év elteltével kilépett a nemzetek ligájából. 1936-ban Japán aláírta az Antikomintern Paktumot az Adolf Hitler vezette Harmadik Birodalommal, ami végül ahhoz vezetett, hogy 1941-ben a Japán Birodalom csatlakozott a tengelyhatalmakhoz.

1937-ben Japán megtámadta Kína egyes részeit, elindítva ezzel a második kínai-japán háborút, ami után az Amerikai Egyesült Államok olaj embargót léptetett érvénybe a birodalommal szemben. 1941. december 7-én Japán megtámadta a Pearl Harbor-i amerikai haditengerészeti bázist és hadiállapotott hirdetett ki az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Hollandia ellen (ezek az események sodorták bele az Egyesült Államokat a második világháborúba). Miután az USA 1945-ben atombombát dobott két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira, és a Szovjetunió belépett az ország elleni háborúba, Japán augusztus 15-én feltétel nélkül megadta magát a szövetségeseknek. A háború Japánban több millió emberéletet követelt és elpusztította az ország gazdaságát és infrastruktúráját.

1947-ben Japán új pacifista alkotmányt fogadott el, megkezdve a liberális demokrácia korszakát. A hivatalos amerikai megszállás 1952-ig tartott. 1956-ban Japán belépett az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A hihetetlen gazdasági növekedés után Japán a világ második legnagyobb gazdasága lett a világban.

[szerkesztés] Kormányzás és politika

Japán egy alkotmányos monarchia, ahol a tényleges államfő a császár (japánul 天皇, tennó), akinek a hatalma igen korlátolt. Mint jelkép, személye az alkotmányban „a nemzet és a nép egységének jelképe”ként van meghatározva. A valódi hatalom a miniszterelnök és az Országgyűlés kezében van, míg a korlátlan uralmat a nép birtokolja^[2]. Japán jelenlegi császára Akihito.

Az ország törvényhozói testülete a Japán Országgyűlés, egy kétkamrás parlament. Ez az alsóházból, az úgynevezett „képviselőház”ból, és a felsőházból, az úgynevezett „tanácsosok házá”ból tevődik össze. A képviselőház 480 tagú és a nép választja a négyévenkénti választásokon, a tanácsosok háza 242 tagú, tagjait hat éves ciklusokra választják. Általános választójoga van minden huszadik életévét betöltött állampolgárnak. A liberális és konzervatív Liberális Demokrata Párt (röviden LDP) 1955 óta van kormányon mindössze egy kisebb megszakítással 1993-ban, amikor a választást egy rövid ideig fennált koalíciós kormány nyerte. A legnagyobb ellenzéki párt a szocialista liberális Japán Demokrata Párt.

Japánban az államfő a mindenkori miniszterelnök, akinek japán nyelvű nevének a szü szerinti fordítása „a kabinet miniszterelnöke”. Személyét a császár nevezi ki miután azt a Japán Országgyűlés tagjai jelölik ki. Ahhoz hogy megtarthassa címét a Japán képviselőház többségi támogatását kell élveznie. A miniszterelnök a kabinet vezetője, aki kinevezi az állam minisztereit, akiknek az Országgyűlés tagjainak kell lenniük. A Japán miniszterelnöke címet jelenleg Abe Sindzó viseli.

[szerkesztés] Külügyek és hadsereg

Japán közeli gazdasági és hadügyi kapcsolatokat ápol kulcsfontosságó szövetségesével, az Amerikai Egyesült Államokkal, melyeknek hatására létrejött az amerikai-japán biztonsági szövetség, Japán külpolitikájának egyik mérföldköve. Az ország 1956-óta az Egyesült Nemzetek Szervezetének, és a Biztonsági Tanács nem állandó tagja. Japán egyike a G4 államainak, melyeknek célja a Biztonsági Tanács állandó tagságának elérése. Mint a G8, az APEC és az ASEAN tagja, Japán aktívan részt vesz a világpolitikai eseményekben.

Japán hadseregét a Japán alkotmány 9. paragrafusa szabályozza.

[szerkesztés] Közigazgatás

Japán 47 prefektúrára osztható: egy metropoliszra (都, to), Tokió; egy kerületre (道, dó), Hokkaidó; két városi prefektúrára, (府, fu), Kiotó és Oszaka; valamint további 43 más prefektúrára (県, ken). Mindegyiknek választott kormányzója, törvényhozói testülete és közigazgatási hivatali szervezete van. A prefektúrák nyolc régióba tömörülnk, bár a legnagyobb közigazgatási egységnek mégis a prefektúrákat tekintik. A főváros, Tokió, további 23 kerületre oszlik, amelyek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a városok.

Japán prefektúrái
	(23) Aicsi (愛知) (05) Akita (秋田) (02) Aomori (青森) (12) Csiba (千葉) (38) Ehime (愛媛) (18) Fukui (福井) (40) Fukuoka (福岡) (07) Fukusima (福島) (21) Gifu (岐阜) (10) Gunma (群馬) (34) Hirosima (広島) (01) Hokkaidó (北海道) (kerület) (28) Hjógo (兵庫) (08) Ibaraki (茨城) (17) Isikava (石川) (03) Ivate (岩手)	(37) Kagava (香川) (46) Kagosima (鹿児島) (14) Kanagava (神奈川) (39) Kócsi (高知) (43) Kumamoto (熊本) (26) Kioto (京都) (városi prefektúra) (24) Mie (三重) (04) Mijagi (宮城) (45) Mijazaki (宮崎) (20) Nagano (長野) (42) Nagaszaki (長崎) (29) Nara (奈良) (15) Niigata (新潟) (44) Óita (大分) (33) Okajama (岡山) (47) Okinava (沖縄)	(27) Oszaka (大阪) (városi prefektúra) (41) Szaga (佐賀) (11) Szajtama (埼玉) (25) Siga (滋賀) (32) Simane (島根) (22) Sidzuoka (静岡) (09) Tocsigi (栃木) (36) Tokusima (徳島) (13) Tokió (東京) (metropolisz) (31) Tottori (鳥取) (16) Tojama (富山) (30) Vakajama (和歌山) (06) Jamagata (山形) (35) Jamagucsi (山口) (19) Jamanasi (山梨)
A prefektúrák régiókba (Hokkaidó, Tóhoku, Kantó, Csúbu, Kanszai, Csúgoku, Sikoku, Kjúsú, Okinava) tömörülnek

[szerkesztés] Földrajz és éghajlat

A Japánhoz tartozó több mint 3 000 sziget Ázsia csendes-óceáni partvidéke mentén fekszik. A legjelentősebb szigetek északról dél felé haladva Hokkaidó, Honsú (a fő sziget), Sikoku és Kjúsú. A Rjúkú-szigetek (vagy más néven Nanszei-szigetek), beleértve Okinavát, Kjúsú szigetétől délre fekszenek. Ezeket a szigetek együttesen japán szigetvilágnak is szokták nevezni.

Az ország kb. 75%-a erdős, hegyes terület, amely alkalmatlan mezőgazdasági, ipari és lakossági használatra a meredek lejtők, a földrengések, a szélsőséges időjárás, a gyenge talaj és az esőzések által okozott földcsuszamlások miatt. Ez azt okozta, hogy a lakható területeken a népsűrűség az egekig szökött, főleg a partvidéki területeken. Japán a harmincadik legsűrűbben lakott ország a világon.

A felkelő nap országa a csendes-óceáni, tűzgyűrűn fekszik, három tektonikus lemez találkozásánál, amely Japánban a gyakori földrengéseken és a vulkanikus tevékenységen érzékelhető. A századok folyamán több, kisebb-nagyobb földrengés pusztított az országban, melyek gyakran okoztak gyilkos szökőárakat (1995-ben a Nagy Hansin földrengés több mint 6 400 embert ölt meg).

Az éghajlat Japánban nagyrészt mérsékelt, ám északról délre nagyban változatos. Az országot hat nagy éghajlati zónára lehet osztani:

• Hokkaidó - a legészakibb zóna, melnyek jellemzői a hosszú, hideg telek és hűvös nyarak. A csapadék nem gyakori, de a szigetet télen gyakran sújtják hóviharok.
• Japán-tenger - Honsú nyugati partvidékén az északnyugati szél telenként jelentős havazást okoz. Nyáron ez a terület hűvösebb mint a Csendes-óceán partja, de a föhn jelenség miatt gyakran iges magas hőmérsékletek jellemzik.
• Közép-Japán - Tipikus belföldi éghajlat jellemzi a telek és nyarak, valamint a nappalok és éjszakák közti nagy hőkülömbségekkel. A csapadékmennyiség nem jelentős.
• Szeto-beltenger - A Csúgoku és Sikoku régiók hegyei pajzsként védik ezt a területet a szelektől, ami ennek a régiónak kellemes időjárást ad egész évben.
• Csendes-óceán - A keleti part télen hideg, gyakoriak a hóesés, a nyár viszont meleg a délkeleti időszakos szél miatt.
• Délnyugati-szigetek - Éghajlatuk szubtrópusi, meleg telekkel és forró nyarakkal. A csapadék nagyon gyakori, főleg az esős évszakokban. A tájfunok időszakosak.

A fő esős évszak május elején kezdődik Okinava szigetein. Az ezért felelős éghajlati ciklon az év során észak felé halad, és Hokkaidón tűnik el végleg, általában július végén. Honsú nagy részén az esős évszak június közepán kezdődik el és körülbelül hat hétig tart. Nyár végén és ősz elején a tájfunok gyakran hoznak nagy mennyislégű cspadékot.

Japán kilenc erdős ökorégió otthona, ami tükröződik a szigetek éghajlatán és földrajzán. A rjúkú- és bonin-szigeteki nedves, széleslevelű trópusi és szubtrópusi erdőktől a mérsékelt égövi széleslevelű vegyeserdőkig terjednek a fő sziget mérsékelt éghajlatú területein át a hideg északi régióig.

[szerkesztés] Gazdaság

Japán iparosított, szabad piacú gazdasága a vásárlóerő paritás (PPP) szerint a harmadik legnagyobb a világon az Egyesült Államok és Kína után, és második a piaci deviza alapján. Az ország igen hatékony és versenyképes a világpiacon, habár a termelékenység elég alacsony a mezőgazdaság, disztribúció, szolgáltatások terén.

A kormány ipari intézkedései, az erős munkaerkölcs, a high-tech technológiák alapos ismerete és a világ többi országával szembeni alacsony katonai kiadások (amelyek a GDP mindössze 1%-át teszik ki) segítettek abban, hogy Japán néhány évtized alatt a világ egyik vezető gazdasági hatalma legyen.

A gazdaság figyelemreméltó jellegzetességei a gyártó cégek, valamint beszállítóik és disztribútoraik szoros együttműködése keirecu nevű csoportokban; illetve a városi munkás réteg egy részének járó életreszóló alkalmazás lehetősége. Ezen jegyek legtöbbje manapság eltűnőben van.

Az ipar, a gazdaság legfontosabb ágazata nagyban függ az importált nyersanyagtól és üzemanyagtól. A mezőgazdasági szektor viszonylag kicsi, de erősen támogatott és védett. A rendelkezésre álló termőterület az ország népességéhez viszonyítva viszonylag csekély, de a területegységre jutó termelékenység nemzetközi összehasonlításban is rendkívül magas. Nagyrészt önellátó rizst tekintve, más termények kb. 50%-át kénytelen importálni. Japánhoz tartozik az egyik legnagyobb halászterület, amely a világ halászati összfogásának 15%-át teszi ki.

A hosszú távú kilátásokat főképp a népesség elöregedése és az alacsony születési ráta rontja, amely problémák enyhítésére többek szerint az eddiginél liberálisabb bevándorlási politikára lenne szükség, de a japán kormány ebben az ügyben egyelőre még nem tett jelentős lépéseket . A robotika kulcsfontosságú gazdasági tényező, figyelembe véve a tényt, miszerint Japán rendelkezik a világ 720 000 dolgozó robotjából 410 000-rel.

[szerkesztés] Tudomány és technológia

Japán a világ vezető nemzete a tudomány, a technológia, a gépészet és az orvostudomány terén. Az országban nagyjából 700 000 kutató él, az állam a költségvetésből 130 millió amerikai dollárt költ a tudományok és a technológia fejlesztésére, ami a harmadik legnagyobb, erre a célra fordított pénzösszeg a Földön ^[3].

Az ország a legtöbb technikai fejlesztést az elekronika, a gépészet, az ipari robotok, az optika, a vegyi anyagok, a félvezetők és a fémek terén végezte el. Japán a robotika vezető állama egyben, amely a világ ipari robotjainak több mint a felét, 742 500-ból 402 200-t használ. Ez az ország gyártott le olyan világhírű prototípusokat, mint a QRIO, az ASIMO és az Aibo. Japán az otthona hat olyan autógyártó társaságnak, amely a világ 15 legnagyobbja közé tartozik, és 7 olyan félvezető eladó cégnek, amely a Föld 20 legnagyobbja közé tartozik.

Japánnak jelentős tervei vannak az űrkutatásban, mint például egy holdbázis létesítése 2030 körül. A Japán Űrügynökség, a JAXA, a bolygók és a világűr kutatásán, repülőgépek, rakéták és szatelitok kifejlesztésén dolgozik. A vállalat már kifejlesztette a Japanese Experiment Modulet, a JEM-et, amelyet a Nemzetközi Űrállomás, az ISS részének szánnak, és amelynek első repülése 2007-ben vagy 2008-ban várható.

[szerkesztés] Demográfia

Japán lakossága hihetetlenül gyors növekedésnek indult a 20. században, a tudományos, ipari és szociális változások eredményeként. Népessége ma már azonban stagnál, ami az alacsony születési aránynak és a csekély bevándorlásnak a következménye. A magas higiéniai és egészségügyi színvonal következtében Japánban a legmagasabb a várható élettartam, a nőknél 82, míg a férfiaknál 76 év.

[szerkesztés] Oktatás és egészségügy

Japánban az általános és középiskolákat, valamint az egyetemeket 1872-ben a Meidzsi reformok alatt vezették be. 1947-től a kötelező iskolalátogatás az általános valamint a középiskolákra vonatkozik, és legalább 9 évig (6 és 15 éves kor között) tart. Csaknem minden gyerek viszont tovább folytatja tanulását a három éves felső középiskolán, és, a japán oktatási, kulturális, sport-, tudomány- és technológiaügyi minisztérium szerint a középiskolát sikeresen elvégző diákok 75,9%-a főiskolára vagy egyetemre megy.

Japánban az egészégügyi ellátást a nemzeti és a helyi önkormányzat biztosítja.

[szerkesztés] Vallások

A japánok többsége nem hisz egyetlen egységes vallásban. Sok ember – elsősorban a fiatal korosztály – szembehelyezkedik a vallásokkal, ennek oka a tudomány nagyfokú fejlődésében rejlik. A II. világháború alatt a japánok sintóisták voltak és elutasítottak minden más vallást. Manapság nem meglepő, ha egy japán, miután leteszi iskolai vizsgáit, elmegy egy sinto szentélybe imádkozni. Ugyanaz az ember egy keresztény templomban köthet házasságot és buddhista temetésben részesülhet.

Lásd még: Japán mitológia, Nemeshegyi Péter jezsuita atya

[szerkesztés] Kultúra

• Japán művészete
• Mozi
• Színház
• Konyhaművészet
• Tánc (tradicionális)
• Ünnepek
• Kortárs művészetek
• Ikebana
• Irodalom
• Manga
• Zene
• Új Év
• Origami
• Sport
• Turizmus

[szerkesztés] Az alkotmány

[szerkesztés] Békeparagrafus

A japán alkotmány tartalmaz egy békéről szóló paragrafust:

„Egy igazságosságon és renden alapuló nemzetközi békére komolyan törekedvén a japán nép mindörökre lemond a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról, és az erő használatáról és az azzal való fenyegetésről, mint eszközökről a nemzetközi viták intézésében. Annak érdekében, hogy e célt megvalósítsa, soha nem fog fenntartani földi, tengeri vagy légi erőket, sem más háborús potenciált. Az államnak nincs joga hadviselésre.”

(A japán alkotmány 9., világhírű békeparagrafusa - Simonyi Gyula fordítása angolból)

Forrás: BOCS hírlevél, 2005. április 29.

[szerkesztés] Lásd még

• Japán naptár
• Kommunikáció Japánban
• Közlekedés Japánban
• Hadsereg Japánban
• Japán külkapcsolatai
• Japán televízió és rádió
• Japán emberek listája
• Japán nyelv
• Japán nemzetiség
• Mongol hadjáratok Japán ellen

[szerkesztés] Jegyzetek

1. ^ Japán története, Conrad Totman (angolul A History of Japan). Megjelent magyarul az Oziris kiadó forgalmazásában (2006.).
2. ^ Japán Alkotmánya, a Japán Országgyűlés Tanácsosainak Háza (1946. december 28.).
3. ^ BusinessWeek, Joe McDonald (2006. december 4.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Hivatalos

• Kantei.go.jp – Miniszterelnöki Hivatal
• Sangi-in.go.jp – Tanácsosok Háza
• Shugi-in.go.jp – Képviselőház
• Courts.go.jp – Legfelsőbb bíróság
• Kunaicho.go.jp – Királyi család (japánul)

[szerkesztés] Egyéb

• Japán szájt - A Japán kulturális portál
• Hanami Web - Inside Japan
• Japán.lap.hu (linkgyűjtemény)
• Japán vonatkozású e-magazin
• http://aoianime.animehq.hu/index.php?oldal=japanlexikon
• Japan – A Huge Directory of Japan in English
• Japán hójelentése és sícentrumai magyarul – Hójelentés.hu

Japán – 日本 (Nihon)  m·v·sz
Prefektúrák (都道府県, todōfuken) és fővárosaik: Aicsi prefektúra (Nagoja) | Akita prefektúra (Akita) | Aomori prefektúra (Aomori) | Csiba prefektúra (Csiba) | Ehime prefektúra (Macujama) | Fukui prefektúra (Fukui) | Fukuoka prefektúra (Fukuoka) | Fukusima prefektúra (Fukusima) | Gifu prefektúra (Gifu) | Gunma prefektúra (Maebasi) | Hirosima prefektúra (Hirosima) | Hokkaidó prefektúra (Sapporo) | Hjógó prefektúra (Kóbe) | Ibaraki prefektúra (Mito) | Isikava prefektúra (Kanadzava) | Ivate prefektúra (Morioka) | Jamagata prefektúra (Jamagata) | Jamagucsi prefektúra (Jamagucsi) | Jamanasi prefektúra (Kofu) | Kagava prefektúra (Takamacu) | Kagosima prefektúra (Kagosima) | Kanagava prefektúra (Jokohama) | Kiotó prefektúra (Kiotó) | Kócsi prefektúra (Kócsi) | Kumamoto prefektúra (Kumamoto) | Mie prefektúra (Cu) | Mijagi prefektúra (Sendai) | Mijadzaki prefektúra (Mijadzaki) | Nagano prefektúra (Nagano) | Nagaszaki prefektúra (Nagaszaki) | Nara prefektúra (Nara) | Niigata prefektúra (Niigata) | Óita prefektúra (Óita) | Okajama prefektúra (Okajama) | Okinava prefektúra(Naha) | Oszaka prefektúra (Oszaka) | Siga prefektúra (Ócu) | Simane prefektúra (Macue) | Sizuoka prefektúra (Šizuoka) | Szaga prefektúra (Szaga) | Szaitama prefektúra (Szaitama) | Tocsigi prefektúra prefektúra (Ucunomija) | Tokušima (Tokusima) | Tokió prefektúra (Sindzsuku) | Tottori prefektúra (Tottori) | Tojama prefektúra (Tojama) | Vakajama prefektúra (Vakajama) |
Japán régiói (地方, chihō): Hokkaidó | Tóhoku | Kantó | Csúbu | Kanszai | Csúgoku | Sikoku | Kjúsú
Kijelölt városok - főbb városok (政令指定都市, seirei shitei toshi) Tokió 23 kerülete | Csiba | Fukuoka | Hirosima | Kavaszaki | Kitakjúsú | Kóbe | Kiotó | Nagoja | Oszaka | Szaitama | Szakai | Szapporó | Szendai | Sidzuoka | Jokohama

A világ országai | Ázsia

Afganisztán | Arab Emírségek | Azerbajdzsán | Bahrein | Banglades | Bhután | Brunei | Ciprus | Fülöp-szigetek | Grúzia | India | Indonézia | Irak | Irán | Izrael | Japán | Jemen | Jordánia | Kambodzsa | Katar | Kazahsztán | Kelet-Timor | Kína (Hongkong és Makaó) | Kirgizisztán | Koreai Köztársaság (Dél-Korea) | Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) | Kuvait | Laosz | Libanon | Malajzia | Maldív-szigetek | Mianmar (Burma) | Mongólia | Nepál | Omán | Oroszország | Örményország | Pakisztán | Srí Lanka | Szaúd-Arábia | Szingapúr | Szíria | Tádzsikisztán | Thaiföld | Törökország | Türkmenisztán | Üzbegisztán | Vietnam

Függő területek: Akrotiri és Dhekelia | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek

Vitatott státuszú területek: Észak-Ciprus | Hegyi-Karabah | Palesztina | Tajvan

Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD)

Amerikai Egyesült Államok | Ausztrália | Ausztria | Belgium | Csehország | Dánia | Dél-Korea | Egyesült Királyság | Finnország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Izland | Írország | Japán | Kanada | Lengyelország | Luxemburg | Magyarország | Mexikó | Németország | Norvégia | Olaszország | Portugália | Spanyolország | Svájc | Svédország | Szlovákia | Törökország | Új-Zéland