Malaka-szorosi dollár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Malaka-szorosi dollár (angolul: Straits dollar) a maláj-félszigeti és borneói egykori brit gyarmatok és protektorátusok (ideértve a Malaka-szorosi Telepeket, angolul: Straits Settlements) számára kiadott fizetőeszköz volt.
A XIX. század elején a legelterjedtebb délkeletázsiai fizetőeszköz a Spanyolországban és a spanyol gyarmatokon (leginkább Mexikóban) vert spanyol dollár volt. 1837-től az indiai rúpia lett az India részeként irányított Malaka-szorosi Telepek kizárólagos hivatalos fizetőeszköze. Ennek ellenére a spanyol dollárt továbbra is használták, és 1845-től megindult a pénzverés 1 dollár = 100 cent pénzrendszert követve. A dollár értéke megegyezett a spanyol dolláréval.
1867-től a Malaka-szorosi Telepek irányítását leválasztották India közigazgatásáról, a dollár innentől fogva az első számú fizetőeszköz lett. 1898-ban megtiltották a magánbankoknak a bankjegy-kibocsátást. A folyamatosan leértékelődő valuta árfolyamát 1906-ban a font sterlinghez rögzítették. 1939-től a malájföldi dollár váltotta fel.
