Mansfeld Péter

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mansfeld Péter (1941. március 10. – 1959. március 21.) az 1956-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb áldozata. Pesti srác, a forradalom mártírja. Személyét a kommunista rezsim annak a propagandának az erősítésére használta fel, amely a forradalmat köztörvényes bűnözők lázadásaként állította be.

Mansfeld Péter emlékműve Budapest, Veronika park

Életsorsának feldolgozása máig tartó folyamat.

Tartalomjegyzék

1 Élete a börtönig
- 1.1 A forradalomig
- 1.2 A börtönig
2 Emlékezete
3 A Mansfeld-vita
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete a börtönig

[szerkesztés] A forradalomig

Négyéves korában családja felnőtt férfitagjait a bevonuló szovjet hadsereg kényszermunkára, ("málenkij robotra") vitte. Nagyapja nem tért vissza. Apja magánfodrász volt, anyja ugyanitt segédként dolgozott 1946-ig. 1951-ben a szülők különváltak, 1953-ban hivatalosan is elváltak. Nővérével és öccsével együtt édesanyjuknál maradt. A Medve-utcai általános iskola elvégzése után a csepeli Rákosi Mátyás Tanintézetben lett esztergályos ipari tanuló, jó eredményekkel. 1956-ban a MÁVAG-hoz helyezték.

A forradalom idején a "Szabó bácsi" vezette Széna téri ellenálló csoporthoz csatlakozott. Először el akarták küldeni, mert túl fiatalnak találták, aztán mégis ő lett a csoport egyik gépkocsis összekötője, bár jogosítványa nem volt.

November 4-én estéig maradt az ellenállókkal. Ezután fegyvereket gyűjtött össze (egy részüket Piros László volt belügyminiszter villájából), hogy elrejtse és újra elővegye őket, ha ismét kitör a forradalom.

[szerkesztés] A börtönig

1957-ben a MOM gyárba helyezték.

A későbbi perirat szerint:

A következő két évben az illegalitás világában élt, kisebb bűncselekmények sorozatát hajtva végre. A MOM-ból és előző munkahelyéről szerszámokat, egyéb tárgyakat tulajdonított el. Később Zachorecz József nevű barátjával folytatták a lopásokat. Egy autó ellopását követően október 4-én elfogták, de megszökött a rendőrségről. Újabb lopások, majd három és fél hónapos vizsgálati fogság következett. Valószínűleg a börtönélmények hatására lett a kommunista rendszer elszánt ellensége. 1958. január 29-én egy év börtönre ítélték, de a büntetést három évre felfüggesztették.

Február 15-én három évvel idősebb barátjával, Blaski Józseffel elhatározták, hogy együtt kezdenek akciókba. Lopott autókkal végrehajtott, fegyveres rablótámadásokkal akartak pénzt szerezni. Később csatlakozott hozzájuk Mansfeld másik barátja, Bóna Rezső segédmunkás, az ő barátja, Furka László ipari tanuló és a Mansfeldnél két évvel fitalabb tanuló, Egei Attila. A vezéregyéniségek Blaski és Mansfeld voltak.

Az öt fiú alkotta a csoportot, mely röplapok terjesztését tervezte és azt, hogy rendőröktől, munkásőröktől elvett fegyverekkel segítenek újraéleszteni a forradalmat. Legnagyobb akciójuk egy rendőr, Vekerdi Elek lefegyverzése volt. A későbbi fő vád ellenük az volt, hogy Vekerdi, illetve Mansfeld volt cellatársa, Kalló József feleségének megölését tervezték, mert az asszony 1956-os fényképek gyűjtéséért feljelentette a férjét. Egyiket sem hajtották végre, de hamarosan elfogták őket, miután (valóban) sikertelenül próbáltak meg ellopni egy (egyébként jogos tulajdonosától budai körökben közismerten a munkásőrök által korábban elkobzott) Pobjeda gépkocsit a Mártírok útjánál.

Blaskit, bár neki is volt 56-os múltja, a politika kevéssé érdekelte, ahogy Furka Lászlót sem, Bóna a forradalom után is terjesztett röplapokat, Mansfeld azonban a rezsimmel szembeni ellenállás és a forradalom újraélesztésének vágya hajtotta. Ennek ellenére mégis Blaski neve fémjelezte azt a pert, mely Mansfeld halálraítélésével, majd kivégzésével végződött.

Lásd: Blaski-per

[szerkesztés] Emlékezete

Budapest XVII. kerületében utcát neveztek el róla.
2002-ben volt iskoljában Csepelen (MÜM1 – Csepel-Sziget Műszaki Szakközépiskolában színháztermet neveznek el róla és emléktáblát helyeznek el [1]
2004-ben avatták szobrát a Budapest II. kerületi Veronika parkban. [2]
A róla szóló filmet 2006-ban mutatják be.

[szerkesztés] A Mansfeld-vita

2003-ban és 2004-ben máig hullámokat vető vitát váltott ki Eörsi László egy tanulmánya (Mítoszok helyett-1956), amelyet sokan Mansfeld Péter újbóli megbélyegzésének éreztek. Maga Eörsi 2004. május 11-én a www.nol.hu portálon cáfolta, hogy azt állította volna, Mansfeldet lopásokért és más bűncselekményekért ítélték volna el: Én ezt írtam: „Meggyőződésem, hogy a kíméletlenség magyarázata nem a vádpontokban rejlik. Azt nem tudták elviselni a bíráskodók, hogy Mansfeld még a teljes reménytelenségében is szembe mert velük szállni. Ezért tűnhetett javíthatatlan, átnevelhetetlen ellenforradalmárnak a szemükben.”

Továbbra is vitatott Eörsi azon állítása, amely szerint Mansfeld Pétert nem lehetett tudatos forradalmárnak nevezni.