Mariana-szigetek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Mariana-szigetek: Csendes-óceáni szigetcsoport.
[szerkesztés] Földrajza
A mintegy 700 km hosszúságban elhelyezkedő szigetcsoport a Csendes-óceán nyugati részén, a Mariana-árok mentén, Mikronéziában fekszik. A szigetek többsége vulkanikus eredetű. Az évi csapadék mennyisége több mint 2000 mm, az átlaghőmérséklet 27 °C. A 15 nagyobb és számos kisebb sziget összterülete 1007 km², lakóinak száma 250000. A szigetek közül néhány lakatlan. Közigazgatásilag két részre tagolódnak: Guam szigetére és az Északi-Mariana-szigetekre, mindkettő az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozik. A szigetcsoport legnagyobb szigete az 543 km² területű, 170000 lakosú Guam. További jelentős szigetek Saipan, Tinian és Agrihan.
[szerkesztés] Története
Magellán fedezte fel 1521-ben és a szigeteket Islas de Ladrones, azaz Tolvaj-szigetek névre keresztelte, ugyanis hajóiról a szigetlakók néhány kisebb tárgyat elloptak. 1667-ben spanyol fennhatóság alá került. Ekkor nevezték el IV. Fülöp spanyol király özvegyéről, Mariana-ról. A spanyolok Guam szigetét 1898-ban átadták az Egyesült Államoknak, ahol később légi- és tengerészeti támaszpont létesült. A többi szigetet, vagyis az Északi-Mariana-szigeteket, Spanyolországtól Németország vásárolta meg 1899. február 12-én, melyek az első világháború után Japán, majd a második világháború után az ENSz, s jelenleg az Egyesült Államok fennhatósága alá tartoznak.
[szerkesztés] Gazdasága
Mezőgazdasága cukornád-, kakaó- és gyümölcs-termesztésen, valamint szarvasmarha-tenyésztésen alapszik. A lakosság további megélhetési forrása a halászat. Guam szigetének jelentős gazdasági tényezője a katonai támaszpont.
Based on work by