Mut magasztalása
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Mut magasztalása (modern cím) a Kr. e. XIII. században keletkezett, a thébai nyugati part egyik sírjának falain fennmaradt ókori egyiptomi felirat. Feltehetőleg maga a sír tulajdonosa, Szamut (más néven Kiki) a szerzője, aki II. Ramszesz fáraó korában élt. A szöveg műfaja közel áll a himnuszhoz, stílusán még erősen érződik Ehnaton reformjának hatása annak ellenére, hogy Mut istennő tiszteletére íródott, aki az egyiptomi mitológia szerint az Ehnaton által annyira gyűlölt Amon isten felesége volt. A mű nem maradt ránk teljes egészében, egyes részei töredékesek, másutt nehezen olvasható a szöveg.
A szerző leírja, hogy a gyermekkor elmúltával, amikor már önállóan tudott gondolkodni, azon töprengett, ki a teremtő, s végül arra a következtetésre jutott, hogy Mut istennő áll az istenek élén. Bár szegény volt, Mut istennő erőssé tette. Kéri, hogy segítse még halála után is, tegye lehetővé, hogy szemei láthassák a nap sugarait, fülei ne legyenek süketek, orra beszívhassa a szellőt. A befejező, himnikus részben refrénszerűen ismétlődik ez a mondat: „aki Mutot teszi meg védőjévé”. Aki Mut oltalma alatt áll, azt más istenek nem károsítják meg, a fáraó kegyében fog állni, s nem érheti semmi rossz, míg elérkezik a túlvilágra. Az Amarna-kor hatására a szerző Mutot Napnak is nevezi, s ezt az Aton szó nőnemű alakjával fejezi ki. A szerző művében általában mellőzi a klasszikus egyiptomi himnuszköltészet bevett formuláit, a szövegen az újbirodalmi népnyelv hatása is erősen érezhető.
[szerkesztés] Források
Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993) ISBN 963-767-311-3