Ehnaton

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Elődje: III. Amenhotep	Egyiptomi fáraó 18. dinasztia	Utódja: Szemenhkaré
Ehnaton
IV. Amenhotep
Uralkodása	i. e. 1355–1337
Prenomen
Nomen
Apja	III. Amenhotep
Anyja	Tije
Nagy Királyi Hitves	Nofertiti
Egyéb házastársak	Kia, Meritaton (?), Maketaton (?), Anheszenpaaton (?)
Gyermekei	Meritaton, Maketaton, Anheszenpaaton, Nofernoferuaton, Nofernoferuré, Szetepenré, Szemenhkaré (?), Tutanhamon (?), Meritaton Ta-serit (?), Anheszenpaaton Ta-serit (?)
Sírja	Amarnai királysír
Fontosabb építkezései	Ahet-Aton

Ehnaton (eredeti nevén IV. Amenhotep, uralkodói neve: Noferhepruré-Waenré, neve régiesebb átírásokban Ehnáton, Ekhnáton, külföldön Akhenaten vagy Ikhnaton, stb. alakban is előfordul) az ókori Egyiptom 18. dinasztiabeli fáraója volt, az i. e. 14. században uralkodott (i. e. kb. 1355–1337). Leginkább az amarnai reformokról ismert, melyek során igyekezett bevezetni Egyiptomban az egyistenhitet, a napkorong, Aton kultuszát állítva a központba. Felesége, a legendás szépségű Nofertiti főként gyönyörű mellszobráról híres.

Tartalomjegyzék 1 Nevének jelentése 2 Családi háttere 3 Trónra lépése 4 Belpolitikája 4.1 Az Amarna-reform 4.1.1 Aton 4.1.2 „Aton fényhegye” 4.1.3 Kulturális reformok 4.2 A reformok következményei 4.2.1 Társadalmi következmények 4.2.2 Gazdasági következmények 5 Külpolitikája 6 Ehnaton történelmi megítélése 7 Régészeti és egyéb emlékek 8 Ehnaton az irodalomban 9 Titulatúra 10 Források 11 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Nevének jelentése

• Amenhotep: „Ámon elégedett” (születési név; a 6. uralkodási évig használta)
• Noferhepruré: „Ré alakjai szépek/jók” (uralkodói név)
• Waenré (vagy Uaenré): „Ré egyetlene” (uralkodói név)
• Ehnaton: „Aki hasznos Atonnak” (a 6. uralkodási évtől)

[szerkesztés] Családi háttere

Ehnaton családi hátteréről, gyermekkoráról nagyon keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy apja, III. Amenhotep – szakítva a hagyományokkal – nem hercegnőt vett feleségül. Tije királyné származása a homályba vész, a róla fennmaradt szobor láttán elképzelhető, hogy Núbiából származott. Amenhotep herceg apja 26. uralkodási évében született (i. e. 1362 vagy 1379). A fáraónak egy fiatalon meghalt bátyjáról (Thotmesz) és több lánytestvéréről (Szitamon, Henuttaneb, Iszet, Nebetah, Baketaton) tudunk. Elképzelhető, hogy az édes- vagy féltestvére volt a későbbi társuralkodó, Szemenhkaré, esetleg Tutanhamon is, aki az elterjedtebb nézet szerint Ehnaton és egy mellékfelesége, Kia gyermeke.

[szerkesztés] Trónra lépése

Nem teljesen tisztázott, Ehnaton társuralkodóként uralkodott-e apjával, III. Amenhoteppel. A rendelkezésre álló bizonyítékok többféleképpen is értelmezhetőek. A társuralkodás, amennyiben volt, tarthatott viszonylag rövid ideig (1-2 év), vagy akár 12 évig is. A tudósok jelenleg abba az irányba hajlanak, hogy nem volt társuralkodás.^[1]

III. Amenhotep uralkodásának 38. évében hunyt el hosszas betegség után. Egyértelmű utóda tehát IV. Amenhotep lett Egyiptom trónján.

Felesége és uralkodótársa volt Nofertiti, akinek híres mellszobra az ókori művészet egyik legszebb fennmaradt alkotása. Házasságuk pontos dátuma bizonytalan. Életben maradt fiuk nem volt, de hat lányuk született. Ők, születésük hozzávetőleges dátumával:

• Meritaton (az első uralkodási évben vagy előtte; legkésőbb a 2. évben)
• Maketaton (a 3. év körül)
• Anheszenpaaton (a 4. vagy 5. évben)
• Nofernoferuaton Ta-serit (a 7. év körül)
• Nofernoferuré (a 8. évben vagy a 9. év elején)
• Szetepenré (a 9. vagy a 10. évben)

[szerkesztés] Belpolitikája

[szerkesztés] Az Amarna-reform

Egyiptom irányítása ezekben az időkben már csak jelképesen volt az isteni származású fáraók kezében. A főisten, Amon papságának hatalma sokkal kézzelfoghatóbb volt. Amon az élet minden területén megjelent: az oktatásban, közigazgatásban, mezőgazdaságban. Magát a fáraót is főpapjai látták el tanáccsal. Ámon „elsőbbsége” a Felső birodalom, így Théba vezető szerepére vezethető vissza, hiszen Théba városának istene volt. Idővel a hatalmas isten összes többi „társát” háttérbe szorította. Ehnaton reformjait célszerű ezek között a politikai körülmények között vizsgálni.

[szerkesztés] Aton

Korábban általánosan tartotta magát az a nézet, hogy Amenhotep a világon elsőként államvallássá tette az egyistenhitet. Ám ez a megállapítás nem teljesen helyes, hiszen a fáraó kezdetben csak Amont akarta leváltani az élet középpontjából, a többi isten tiszteletét megtűrték a birodalmon belül.

Az új isten más okok miatt sem nevezhető „reformelképzelésnek”. Ez a régi-új isten sok vonásában hasonlít Ré-Harahtihoz. Ré tisztelete ráadásul nem volt újkeletű a birodalomban, hiszen az Óbirodalom idején a napisten volt minden istenek legnagyobbika. (A piramisok gúla alakjában is a nap jelképét látták az egyiptomiak.)

Aton jelképe egy napkorong volt, földig lenyúló karokkal, melyek Aton jóságát és segítségnyújtó szellemét jelképezték.

Aton számára minden ember egyenlő (bőrszínétől, származásától, vagyonától függetlenül!), ezért az egymás ellen való háborúskodás Aton tetszése elleni cselekedet. Az új isten teljes mértékben elítéli az erőszakot.

IV. Amenhotep Aton elterjesztésével megváltoztatta nevét Ehnatonra, melynek jelentése: aki üdvös Atonnak, ill. aki hasznos Aton számára. Megjegyzendő, hogy az Ehnatont nem sokkal követő Tutanhamon eredeti neve is Tutanhaton volt.

Amon nevét – örökre elpusztítandó – minden fellelhető alkotásból kivakartatta, Amon templomait pedig bezáratta.

[szerkesztés] „Aton fényhegye”

Lásd továbbá: Ahet-Aton

Az új isten, az új vallás új birodalmi központot is kívánt. Amenhotep ezért építtette föl uralkodásának 4. vagy 5. évében (i.e. 1364. vagy i.e. 1346.) Thébától a Nílus mentén északra a mai Tell el-Amarna helyén Ahet-Atont (Aton fényhegye, ill. Aton horizontja), mely város az akkori idők egyik legmodernebb városává fejlődött rendkívül rövid idő alatt. Ahet-Atonba csak a fáraó, és hű udvara költözött át, a közigazgatás azért nagyobb részben megmaradt a birodalom központjának számító Thébában.
A várost kb. 15 évig lakták, a fáraó halála után elnéptelenedett, feledésbe merült.

Ahet-Aton központját alkotta a két Aton-templom, melyeket az új irányzatnak (és Aton igényeinek) megfelelően letisztult formák jellemeztek.

[szerkesztés] Kulturális reformok

Az Amon templomokban (iskolákban) tanított, és az egyiptomiakra jellemző kötött, konzervatív formák helyett egyre inkább teret nyertek a 'valós' ábrázolásának módjai. Az új irányvonal művészei egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a tényleges térbeliség és a látott kép hű ábrázolására. Az embereket (netán az Istenek fiát, a fáraót) testi hibáik elkendőzése nélkül ábrázolták.

Aton szemében minden ember egyenlő volt, ezért fia, Ehnaton az egyiptomi írást (melynek ismerete csak a papoknak adatott meg „Amon kegyelméből”) is megreformálta. Leegyszerűsítette, könnyebben megtanulhatóvá tette a karaktereket. A fáraó azt szerette volna, ha minél több alattvalója megtanul írni, olvasni.

Ezek a lépések azonban a másfél ezer éves hagyományokat nem rengették meg túlságosan. Az új ábrázolásmód Ahet-Atonnál sokkal messzebbre nem jutott el a birodalomban.

[szerkesztés] A reformok következményei

[szerkesztés] Társadalmi következmények

Egyiptom vallási rendszere olyan régi, mint kultúrája. Ilyen körülmények között elég nehezen képzelhető el, hogy mélyen gyökerező hitet egyetlen reformsorozattal meg lehet rendíteni.

Bár az új isten tisztelete „egyszerűbb” (szertartási szinten) volt, mint „elődeié”, ez a hit mégsem terjedt el a köznép körében. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az Amon-papság és -hit nem szűnt meg, hanem föld alatti szervezetként tovább működött. Az írástudó és művelt papság pedig kihasználta a köznép egyszerű hitvilágát. Föld alatt szervezkedve mondhatni megmaradt a kapcsolat az egyszerű közember és a mindent uraló Amon-papság között, a papok így gyakran félemlítették meg a társadalom alacsonyabb rétegeit egyszerű szemfényvesztéseikkel.

Ehnaton egy új hivatalnokréteget is létrehozott, mely a kiváltságaiért cserébe (sokszor viszonylag alacsony sorból származtak) lelkesen támogatta a reformokat – de lényegében ez is csak Ahet-Atonra korlátozódott.

A reformok leghevesebb ellenzői a hadsereg köréből kerültek ki, hiszen a békés isten igen kevés gondot fordított a hadviselésre, a már meghódított területek megtartására – pedig ez biztosította a megélhetést a katonák számára.

[szerkesztés] Gazdasági következmények

A szintén tradicionálisan felrajzolható gazdasági ábra közepén lényegében mindig az épp legtekintélyesebbnek „elfogadott” isten templomait találhatjuk meg. Ezek uralták a gazdasági élet minden területét az újraelosztástól kezdve a pénzügyekig.

A hosszú ideje „regnáló” Amon idejében ez a rendszer olyan komplexszé és központosítottá vált (a fáraó kincstára is az Amon-papok igazgatása alatt állt), hogy annak megbontása már rövid távon is nagyon káros következményekkel járt.
Bár a templomok bezárásával a fáraó hatalmas vagyonra tett szert, azt nem értéktermelő beruházásokba fektette be, hanem pl. Ahet-Aton építkezésébe. A papságtól elkobzott földeket pedig sokszor képzetlen munkaerő rendelkezésére bocsátotta.

A hódítások, zsákmányoló hadjáratok hiánya pedig csak tovább súlyosbította a reformok következtében kialakuló gazdasági- és élelmezési válságot.

[szerkesztés] Külpolitikája

Ehnaton apja békés külpolitikáját folytatta. A közel-keleti uralkodókkal váltott Amarna-levelek jó része uralkodása idejéből származik, és a datálásban is segítenek. A leletek arra utalnak, hogy az egyiptomi diplomácia kulcskérdésnek tekintette az I. Suppiluliumas alatt szíriai és palesztinai befolyási területeket is veszélyeztető intenzív hettita terjeszkedés ellensúlyozását. Mivel a hagyományos szövetséges, Mitanni ebben az időszakban polgárháborúk és hettita támadások martalékává vált, új mezopotámiai barátra volt szükség.

Bár II. Burnaburias, Babilon kassú királya feleségül adta hozzá lányát, és leveleiben testvérének nevezte a fáraót, Amenhotep diplomáciája a nem különösebben erős Babilónia helyett inkább a Mitannitól függetlenedett, annak elpusztításában is szerepet játszó észak-mezopotámiai asszírok mellé állt, elfogadva I. Assur-uballit követeit. (A kezdeti tiltakozás ellenére Burnaburias is felismerte, hogy Asszíria komoly katonai erőt képvisel, ezért feleségül vette az Amarna-levelekben vazallusának nevezett asszír uralkodó lányát.) A döntés helyesnek bizonyult, Asszíria valóban nagyhatalommá vált, de csak a hettita–egyiptomi konfliktus kulminációját követően.

Az Amarna-levelek a Bübloszt uraló Ríb-addi és egy másik szíriai vazallus, Amurrú királya, Abdiasirta, illetve fia, Aziru III. Amenhotep korára visszanyúló konfliktusáról tanúskodnak, illetve ezáltal az egyiptomiak szíriai befolyásának gyengüléséről. (Aziru végül elűzte Ríb-addit, de kényszerű egyiptomi „látogatása” alatt fogva tartották, és miután évekkel később hazatért, bosszúból átállt a hettiták oldalára.) Nyílt ellenségeskedésre azonban nem került sor Ehnaton életében a két nagyhatalom között.

[szerkesztés] Ehnaton történelmi megítélése

Ehnaton történelmi megítélése nem egységes. A történészek és írók egy része karizmatikus, nagy formátumú, azonban reformjait valami okból, például kényszerűségből túl hirtelen bevezető politikusnak gondolja. Mások korát megelőző, s azt sajnos nemigen értő, látnoki művészléleknek gyanítják, aki sokszor magát önállósító, de a korabeli viszonyok közül kitörni mégsem tudó eszköz volt a különféle hatalmi érdekcsatározások irányítói kezében. Olyanok is akadnak, akik gyengeelméjűségét feltételezik, több jel is mutat rá, hogy valamilyen többé-kevésbé súlyosabb betegségben (epilepszia, Marfan-szindróma) tényleg szenvedett. Vannak, akik a legrosszabb emlékezetű római császárokhoz hasonlatos, megalomániás, rendkívül pénz- és hataloméhes uralkodónak tartják. Végül olyanok is akadnak, aki szerint tettei nagy része mögött felesége és uralkodótársa, Nofertiti, és/vagy környezetének más tagjai: anyja, vagy Ay Amon-főpap és alkirály állnak. Persze nem biztos, hogy az igazság kizárólag valamelyik előző lehetőséggel volna azonos.

[szerkesztés] Régészeti és egyéb emlékek

Halála után utódja, Tutanhamon a papság nyomására visszatért a régi istenek, köztük Ámon főisten kultuszához. Ehnaton reformjai feledésbe merültek, a sivatag közepén felépített új városa nagyrészt romba dőlt, a kisebb kőtéglákból (talatátokból) konstruált épületek anyagát más építkezésekhez is felhasználták (így szerencsére sok megmaradt, ami azért fontos, mert nem egy kőtégla oldala feliratos).

Ehnaton emlékét, ahol csak lehetett, eltüntették, kivakarták a falfeliratokból, szobrainak arcát pedig összetörték, de több írásos emlékünk azért szerencsére megmaradt róla. Az egyik például egy thébai templomfal-felirat, amely valószínűleg egyik, a néphez vagy főembereihez intézett beszédét tartalmazza. Ez igen furcsa, mert benne egy talányos kifejezés található, ti. hogy a régi, Egyiptomban azelőtt tisztelt istenek (szó szerint) „megálltak” (talán működni?), beszüntették a mozgást. Ezt egy régész a többi isten és Aton – az állandóan mozgó, örökké létező napkorong, minden élet fenntartója, az egyetlen isten – szembeállításaként értelmezte.

Fennmaradt Ehnaton szobra is, amit a hagyomány szerint udvari szobrásza, a művészeti reformer Thotmesz készített. Egyik főembere, Ay (vagy Eye) főpap sírkamrájának falán pedig megtalálható Ehnaton irodalmi tehetségről igencsak tanúskodó, Atonhoz írt Naphimnusza, amit az általános vélekedés szerint valóban maga a fáraó költött.

Az említett szobor erősen feminin jelleget mutat. Ezt egyesek betegségnek (kötőszöveti Marfan-szindróma vagy valamilyen endokrin zavar), mások genetikai aberrációnak (pl. hermafroditizmus) tulajdonítják. Fantáziadúsabb elméletek feltételezik, hogy valójában női uralkodó volt, férfinak maszkírozva, és ezzel magyarázzák azokat az adatokat is, melyek állítólag biszexualitására utalnak. Ez esetben persze kérdéses, hogy lehetett volna számos gyerekének az apja.

Valószínűbb azonban, hogy az ábrázolásnak inkább vallási okai vannak, Ehnaton igyekezett mindkét teremtő princípiumot megtestesíteni, a férfit és a nőit is. A fáraóról olyan szobrok is fennmaradtak, melyek nem mutatnak feminin jelleget.

[szerkesztés] Ehnaton az irodalomban

Ehnatonnal és korával több irodalmi mű is foglalkozik, többek között:

• Thomas Mann: József és testvérei (regény)
• Mika Waltari: Szinuhe (regény)
• Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó (regény)
• Pauline Gedge: A tizenkettedik átváltozás (regény)
• Gerald Messadié: Nefertiti szeme (regény)
• Paul Doherty: Gonosz árny nyugat felől (regény)
• Kodolányi János Mózes-életrajza, Az égő csipkebokor
• Nemes Nagy Ágnes: Akhenáton az égben (vers)

Az a nézet, hogy Ehnaton az első egyistenhívő lett volna, leginkább Sigmund Freud pszichológus (a pszichoanalízis atyja) könyve (Mózes és a monoteizmus) nyomán vált népszerűvé. A legtöbb egyiptológus nem osztja ezt a nézetet.

[szerkesztés] Titulatúra

Hórusz-név		Kanakht-Meriaton Az erős bika, Aton kegyeltje
Nebti-név		Werneszitemakhetaten Az ahet-atoni nagy király
Arany Hórusz-név		Wetjeszrenenaten[2] Aki feltünteti Aton nevét
Alsó- és Felső-Egyiptom királya		Noferhepruré Waenré Szépek Ré megjelenései; Ré egyetlene
Ré fia		Ehnaton Aki hasznos Atonnak

[szerkesztés] Források

1. ^ Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Budapest, Osiris, 2003. ISBN 963-389-497-2. ISSN 1218-9855.), p.145
2. ^ [1] Akhenaten (Amenhotep IV)]

• Joyce Tyldesley: Egyiptom aranykora – az Újbirodalom
• Ian Shaw (szerk.): Az ókori Egyiptom (ford. Kmilcsik Ágnes; Debrecen, GoldBook, 2004, ISBN 963 425 022 X)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Ehnaton, és Aton himnusza
• Ehnaton (www.touregypt.net)