Nathalie Sarraute

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk vagy szakasz nem idézi a forrásokat, amelyek alapján készült.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.

Nathalie Sarraute, eredeti nevén Natasa Csernyák (Oroszország, Ivanovo, 1900. július 18. – Párizs, 1999. október 19.) orosz származású, francia írónő. Az újságíró Claude Sarraute édesanyja.

[szerkesztés] Élete

Nathalie Sarraute

Nathalie Sarraute gyermekkorát ingázva töltötte Franciaország és Oroszország között, míg végül 1909-ben családja véglegesen le nem telepedett Párizsban. Jogi, történelmi és szociológiai tanulmányok után végül ügyvéd lesz. Mindeközben felfedezi a 20. század irodalmát, főleg Marcel Proustot és Virginia Woolfot, akik teljesen felforgatják a regényről alkotott nézeteit. 1925-ben nőül ment a szintén ügyvéd Raymond Sarraute-hoz, kettejük szerelméből három gyermek Claude, Anne és Dominique született.

1932-ben írta első szövegét, a Tropismes-ot, melyet csak 1939-ben adtak ki. Művét még Jean-Paul Sartre és Max Jacob is lelkesen fogadta. 1941-ben a zsidóellenes törvények hatására törölték nevét a jogászok jegyzékéből, gyakorlatilag ettől kezdve már csak az irodalomnak szentelte életét.

1956-ban látott napvilágot az l'Ère du soupçon című esszéje, amely visszautasítja a regény hagyományos konvencióit. Ekkor vált a nouveau roman irányzatának képviselőjévé sok olyan francia írókkal együtt, mint Alain Robbe-Grillet, Michel Butor vagy Claude Simon.

Írásaiban mindvégig szeretne eljutni a névtelen anyaghoz, amilyen a vér, feltárni a ki nem mondottat és a meg nem bántat, ez a párbeszéd-mögöttiség világegyeteme. Kiemelkedik a számtalan kis bűncselekmény felderítésében, amelyeket mások beszéde provokál bennünk. Ezek a beszédek gyakran ártalmatlanok, pusztító hatásuk közhelyek, kedvesség és udvariasság mögé rejtve.