Ozirisz-mítosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Ozirisz-mítosz egyiptomi vallási-irodalmi legendakör. Ozirisz mítosza Egyiptomban legalábbis az Óbirodalom koráig, tehát a Kr. e. III. évezredig visszakövethető, egyes leletek azonban arra engednek következtetni, hogy kialakulását még régebbi időre kell tenni.

[szerkesztés] Ozirisz

Ozirisz az egyiptomi istenvilág egyik legfontosabb alakja, mítoszára a vallásos és a világi irodalomban egyaránt számtalan utalás található. Ennek ellenére a mítosz teljes alakjában csak görög nyelven maradt ránk Plutarkhosznál (Kr. u. I-II. század), a „Peri Iszidosz kai Osziridosz” (Íziszről és Oziriszről) című munkájában. Plutarkhosz jól ismerte az egyiptomi vallást, s a régebbi egyiptomi szövegekkel egybevetve megállapítható, hogy legtöbb részletében helyesen írta le Ozirisz mítoszát.

[szerkesztés] A mítosz

A mítosz szerint Ozirisz az ősidőkben feleségével, Ízisszel – aki egyben húga is – jóságos királyként uralkodott Egyiptom felett. Ő vezette be a kultúrát és a civilizációt nem csak Egyiptomban, hanem más népeknél is. Gonosz testvére, Tüphón (az egyiptomi szövegekben: Széth) azonban összeesküvést szőtt ellene. Titokban mértéket vett Oziriszről, és egy pont akkora pompás ládát csináltatott. Ezután egy lakomán bejelentette, hogy azé lesz a láda, aki ponntosan kitölti azt, ha belefekszik. Mikor Oziriszre került a sor, rácsapták a fedelet, s a ládát a Nílusba vetették. Ízisz megtudta, hogy a láda a tengeren át Büblosz városába sodródott. A koporsót egy hangabokor nőtte körül, és a város királya a palotájába vitte, ahol egy oszlopként helyezte el. Ízisz beállt dajkának a király udvarába, halhatatlanná akarta tenni a királyfit, de annak anyja kíváncsiskodása ezt megakadályozta. Ízisz ekkor felfedte kilétét, elkérte az oszlopot és visszavitte Egyiptomba, Tüphón/Széth azonban megtalálta a holttestet, feldarabolta és a darabokat szétszórta. Ízisz megkereste a részeket és mindenhol sírhalmokat emelt férje számára. Egyiptomi szövegekből és ábrázolásokból megtudható, hogy Ozirisz halála után sem vesztette el nemzőerejét és felesége ekkor foganta tőle Hóruszt, akit sok veszély közt nevelt fel. Hórusz végül bosszút állt atyja haláláért és elnyerte annak királyi hivatalát is. Ozirisz újraéledt, de nem az emberek közt, hanem az alvilágban élt tovább, a holtak birodalma bírája és királyaként.

[szerkesztés] Ozirisz misztériumai

Ozirisz misztériumai az egyiptomi templomi kultuszban központi helyet foglaltak el. Földből, iszapból készítették el az isten alakját, gabonát vetettek bele, és ennek kisarjadása jelképezte halhatatlanságát (lásd párhuzamként a görög Adonisz-kerteket). Ozirisz mítosza közkedvelt volt a görögök közt is, akik felismerték Ozirisz és Dionüszosz, Ízisz és Démétér alakjának rokonságát. Adónisz, Tammuz és Attisz alakja is számos vonást mutat Oziriszével. Ízisz és Ozirisz története a római korban hazánkban is ismert volt. Tiszteletük emlékei közül a legismertebb a szombathelyi (Savaria) Iseum és az egyedi kancsó.