Páncélos őshalak

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Páncélos őshalak

Státusz: fosszilis

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:	Páncélos őshalak (Placodermi) McCoy, 1848

A Wikifajok tartalmaz
Páncélos őshalak témájú rendszertani információt.

A Wikimedia Commons tartalmaz Páncélos őshalak témájú médiaállományokat.

A páncélos őshalak (Placodermi) a gerinchúrosok (Chordata) törzsének a gerincesek (Vertebrata) altörzsébe tartozó kihalt osztálya.

A devon és karbon időszakban az édesvizek uralkodó csúcsragadozói voltak (de a tengerekben is éltek), nagy méretbeli és alakbeli változatossággal. A paleontológusok 6 (8)rendjüket ismerik. A karbon közepéig váratlanul kihaltak, ennek oka tisztázatlan.

Több nagyméretű (5-10 m) faj is tartozott közéjük. Arckoponyájuk az előző csoportnál jóval fejlettebb, kopoltyúikat kopoltyúfedő (operculum) fedte. Fejüket és a törzs elülső felét bőr eredetű csontokból álló egységes páncél védte. Testük farki része csupasz vagy pikkelyes volt. A fejüket mozgatni tudták. Az ősi formák váza csontos, a későbbieké porcos volt.

Ide tartozik például Miller páncélos őshala (Pterichthys milleri). A skóciai középső-devonból (kb. 300 millió éve) ismert. Nem tekinthető egyetlen ma élő halfaj ősének sem, leszármazottak nélkül halt ki. Kb. 20 cm nagyságú állatok. A fejet és a törzset lemezekre tagolt csontpáncélzat borította, a farki rész pikkelyezett. A farok erősen heterocerk. A törzs mérsékelten magas. Egy hátúszó van, amely a farokhoz közelebb található. Fejüket „igenlő” irányban tudták mozgatni. A szemüregek és a kopoltyúfedők viszonylag kicsik. A szájnyílás a hasi oldal harántrése. Az első kopoltyúív állkapoccsá alakult, az állkapcson fogak is vannak. A mellúszók nem érik el a páncélzat hátulsó szélét. Ezek a végtagok, a test elején található páros, mozgatható, páncélozott karszerű nyúlványok. Feltehetően nem azonos eredetűek a halak mellúszóival, az aljzaton való mászkálásban lehetett szerepük.

A páncélos őshalak édesvízi virágkorával egyidőben, a devon időszakban már csontos halak is voltak, és a tengerekben gazdag élővilág (korall, csiga, tüskésbőrű, ammonoidea) élt. A növényzet kb. ebben az időszakban hódította meg a szárazföldet.