Penészlek

Penészlek a Dél-Nyírségben, Nyíregyházától mintegy 67 km távolságra, a román határ mentén található település. A 471-es útról Nyírbátornál leágazó alsórendű úton közelíthető meg. A legközelebbi vasútállomás a Debrecen-Mátészalka útvonalon Nyírbátor. Éghajlata a mérsékelten hűvös és a mérsékelten meleg határán van. Az évi napsütéses órák száma mintegy 2000 óra, a középhőmérséklet 9,6-9,8 °C, a csapadékösszeg 560-590 mm. Az uralkodó szélirány az ÉK-i. Erdőtársulásaira az akác, a nemes nyár és a fenyő jellemző: kisebb területet borítanak a tölgyesek, a lágy lombúak és a hazai nyárak. Növénytársulásait főként homokpuszta-rétek, magyar-kökörcsin, réti angelica alkotják. Talaja futóhomok, humuszos homok és lápos réti talajok.

[szerkesztés] Története

Neve kétségtelenül szláv eredetű, de jelentése kétes: tó, mocsár vagy penész. Első, kétes említései 1215-ből és 1219-ből származnak. Biztos adat csak 1327-ből van reá, a szomszéd helyek határjárásai során említik az e helyről elnevezett birtokos családot. Úgy tűnik, hogy a kisbirtokos nemesi család a XV. századra kihalt, 1422-ben Álmosdi Csire János kapta meg királyi adományként. Ő sem sokáig bírta, mert 1455-ben Kenderesi János és Kendi László kapta meg. A XVI. század végén Lónyay László birtoka, de a Rákócziaknak is volt joga hozzá, mert 1607-ben Rákóczi Zsigmond megerősítette az 1585-ben Lónyaynak adott királyi adományt. 1647-ben a törökök feldúlták, és 1675-ben – legalábbis egy része – még pusztán állott. Ekkor már nagyobb részét Lónyay Mária révén gr. Csáky István bírta, a Csáky – örökség a század végén br. Palocsay Istvánné Csáky Borbálával a Plaocsayakra, majd a Károlyiakra szállott. A Károlyiak még egy korábbi királyi adománylevéllel a Rákcózi-részekre is igényt tarthattak. A XVIII. század végén a Rhédey család mellett a máriapócsi bazilita rend, a gr. Keglevich, a Winkler és Bernáth család volt a földesura, mind királyi adomány révén. Birtokosai kárpát-orosz telepesekkel népesítették be, a jobbágyfelszabadulás körül 1096 lakosa volt. Határába olvadt be az 1507-ben említett Mácsatelke és Tóttelke, de a határnevek már kivesztek az emlékezetből.

Penészlek község Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Dél- Nyírségi települése, Hajdú- Bihar Megyével és Romániával határos. Megközelíthető a Nyírbátor- Nyírábrány összekötő úton, vasúttal nem rendelkezik. A település már a XIII. század előtt kialakult. Neve a Váradi Regestrumban szerepel először, 1215-ben. A XIV. században a kisnemesi Penészleki család, a XV. században az Álmosdi Csire János és László és más családok a birtokosai. Fekvésénél fogva a középkorban négy megyéhez tartozott: Középszolnok, Bihar, Szatmár és Szabolcs vármegyékhez. 1607-ben Rákóczi Zsigmond fejedelem Rhédey Ferencnek adományozta. A XIX. század elején birtoka volt itt a máriapócsi Bazilita- rendnek, később a gróf Keglevich, Bernáth, Irinyi és Winkler családoknak. Penészlek középkori lakossága túlnyomórészt magyar volt, de mellettük szláv származásúak is éltek a faluban. A későbbi századokban jelentős számban telepedtek be rutének. Az 1773. évi összeírás rutén falunak említi. A rutének Munkács vidékéről jöttek Kosztovics Tódor vezetésével. A lakosok anyanyelvüket sokáig megőrizték, az 1964. évi gyűjtés idején még találkoztak ruténul tudó idős emberekkel. A Penészlek falunév szláv eredetű, de nem lehetetlen, hogy a pleso, " tó " jelentésű szóból képzett Plesbnik-ból ered, mert a falu határában több nagy tó volt / Hosszú-víz, Mohos, Pecés-rét, Veres-rét /. Penészleket 1919-ben csatolták Szabolcs vármegyéhez, azelőtt a Nagykárolyi járás része volt. 1924-től a Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyesített vármegyék Mátészalkai járásához tartozott. 1938 - 1945 között a Szatmár vármegyei Nagykárolyi járáshoz sorolták. 1945-50 között a megyék közötti terület- átcsatolások következtében Szabolcs vármegyéhez került. 1971 után a tanácsrendszer bevezetésével önálló tanácsú község lett.