Pulitzer József
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Pulitzer József, világszerte ismertebb nevén Joseph Pulitzer (Makó, 1847. április 10. – Charleston, 1911. október 29.) magyar születésű amerikai újságíró, kiadó volt.
A Pulitzer-díj, az amerikai újságírók legnagyobb presztízzsel járó díjának poszthumusz alapítója, ugyanakkor arról is híres, hogy William Randolph Hearst sajtómágnással való versengése vezetett a "sárga újságírás", a klasszikusan szenzációhajhász zsurnalisztika modelljének kialakulásához.
Ez a fajta újságírás ugyanakkor továbbfejlődve az amerikai demokrácia és média fejlődése számára ösztönzőnek bizonyult: jelentős korrupciós ügyek, politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényeit tárta fel az amerikaiak tömegei előtt és új törvények elfogadásához vezetett.
Élete utolsó éveire lapja a sárga újságírástól ez utóbbi elvek szolgálata felé mozdult. Pulitzer 1904 májusában, újságíróiskola felállítását támogató írásában (The North American Review című lapban), a következőképpen fogalmazta meg hitvallását: "Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel, vagy bukik el. Az ügyes, érdek nélküli, közszolgálati szellemű sajtó, amely képzett intelligenciával tudja, mi a helyes és bátor azt megcselekedni is, képes megőrizni azt a közerényt amely nélkül a nép kormányzata hamisság és utánzás. A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. A hatalom a Köztársaság jövőjének építésére az újságírók eljövendő nemzedékeinek kezében lesz."
Sikerei csúcsára vakon, megromlott egészséggel érkezett.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Katona, újságíró, politikus lesz
Egy makói magyar zsidó terménykereskedő, Pulitzer (vagy Politzer) Fülöp és egy vallásos osztrák római katolikus anya fia volt. Öccsét, Albertet – aki Józsefet Amerikába is követte – papnak nevelték, de nem jutott a felszentelésig. (Más forrás szerint azonban anyja, Berger Elize is magyar zsidó származású volt.[1]) A család nyolc gyermekéből csak négyen élték túl a gyermekkort. A középiskolát József már Pesten végezte, ahová apja költözött (egy forrás, a magyar Literatura cikke [2] szerint Bécsben). A család az apa korai halála (1858) után elszegényedett.
József katonai pályára szeretett volna kerülni, de gyenge egészsége és látása miatt visszautasították. Az osztrák hadsereggel, a francia idegenlégióval, illetve az indiai brit hadsereggel is hiába próbálkozott. (A Literatura-cikk szerint az egész kaland azzal indult, hogy pofonütötte számtantanárát és aztán Párizsba szökött. Az biztos, hogy indulatos természetéről később is tanuságot szolgáltatott.)
Végül Hamburgban az amerikai hadsereg felvette. 1864 nyarán, 17 évesen, anyja akarata ellenére kivándorolt és az északiak oldalán részt vett az amerikai polgárháborúban (hasonlóan az 1848-49-es magyar forradalom utáni magyar kivándorlógeneráció sok tagjához).
A háború után a Missouri állambeli St. Louis-ban telepedett le, ahol 1868-ban a német nyelvű Westliche Post című napilapnál állt munkába (miután állíólag előbb csikós, hajófűtő és az 1866-os kolerajárvány idején temetőgondnok is volt). Az újságírói karrierrel szinte egyszerre indult politikai pályája: belépett a Republikánus Pártba és 22 éves korában, 1869-ben Missouri Állam közgyűlésébe választották.
[szerkesztés] Üzleti karrierje
Pulitzer ambícióit nem elégítette ki sokirányú érdeklődése, 1872-ben újabb ismeretlen terepre lépett és üzletember lett. Megvette a Westliche Postot háromezer dollárért. Ezt követte a St. Louis Dispatch megvásárlása 2700 dollárért 1878-ban. Pulitzer összeolvasztotta a két lapot és a St. Louis Post-Dispatch máig St. Louis napilapja.
Ennél az újságnál fejlesztette ki Pulitzer azt a szerepet, amely hozzájárult későbbi sikereihez: a kisemberek bajnoka lett és nem idegenkedett a keményen populista megközelítésektől sem.
1883-ra, amikor még mindig csak 36 éves, Pulitzer már gazdag ember, aki a kezdetekhez képest már több nagyságrenddel nagyobb üzleti akciókra képes. Ebben az évben vásárolta meg 346 000 dollárét Jay Gouldtól a New York World című újságot, amely addig évi 40 000 dollár veszteséget produkált, Pulitzer keze alatt azonban az amerikai sajtó történetének egyik legjelentősebb lapjává vált. "Egyszemélyes forradalmat" hajtott végre, ahogy az újság szerkesztője, James Wyman Barrett fogalmazott később.
A World példányszáma egy évtized alatt 15 000-ről 600 000-re szökött fel és az ország legnagyobb újságja lett.
[szerkesztés] Bly, a képregények és a szobor
A lap Pulitzer irányítása alatt az emberekre, botrányokra és szenzációkra összpontosító újságírás felé fordult. 1887-ben Pulitzer szerződtette a híres tényfeltáró újságírónőt, Nellie Blyt, aki óriási sikerű cikksorozatot írt a Worldnek, miután elmeháborodottnak színlelve magát bejutott a Blackwell-szigeti (mai Roosevelt-sziget) női elmegyógyintézetbe és tanuja lett az ott alkalmazott erőszaknak.
A World másik nagy újítása a tömegnyomtatású színes képregény volt. A világelsőt, Richard F. Otcault Sárga kölyök című sorozatát 1895-ben közölte az újság. (A sárga kölyökről kapta nevét aztán a "sárga újságírás.)
A World indította többéves sajtókampánynak óriási szerepe volt abban, hogy 1885-re adakozásból összegyűlt a New York-i Szabadság-szobor talapzatának építésére a pénz. A kampány ugyanakkor lökést adott az újság népszerűségének is, 50 000 új előfizetőt szerezve a lapnak.
[szerkesztés] Egészsége megromlik
Pulitzer egészsége, amely eleve nem volt erős, a rengeteg munka következtében már a World megvásárlása idejére jelentősen megromlott.
1890-ben vissza is kellett vonulnia az újság aktív szerkesztéséből, miután a Charles Anderson Dana, a The Sun tulajdonosa által indított személyes támadások hozzájárultak egészsége további romlásához.
Ténylegesen megvakult, depresszió gyötörte és rendkívül érzékennyé vált az erős hangokra, ezért többször kellett külföldre mennie kezelést keresve. Az orvosok nem találtak gyógymódot és élete következő két évtizedének jó részét hangszigetelt helyiségekben töltötte. (Ha szállodába kényszerült, állítólag emberei előre tanulmányozták a környező utcák zajviszonyait és lefoglalták a lakosztálya feletti, alatti és melletti szobákat is.) Bár többnyire yachtján, a Libertyn lakott (ahol a halál is érte), vagy New York-i lakosztályában, aktív kapcsolatot tartott a lappal és az üzlettel, megőrizve az irányítást. "Arannyal fizetett, de zsarnoki erővel tartott fogva mindenkit," – írta róla Pásztor Árpád a Literaturában 1926-ban.
[szerkesztés] A szerkesztési háborúk
[szerkesztés] Pulitzer és a politika
[szerkesztés] A Pulitzer-díj
[szerkesztés] Kapcsolata a szülőországgal
Pulitzer kulcsszerepet játszott Munkácsy Mihály 1886-os amerikai látogatásának megszervezésében, megérkezésekor újságja az "Éljen Munkácsy Mihály" magyar felirattal köszöntötte a festőt. Pulitzer otthonában is vendégül látta Munkácsyt és felkérte, hogy fesse meg felesége, Kate Davis képét. A festmény 1891-ben Párizsban fénykép alapján el is készült. [3]
[szerkesztés] Emlékezete
- Makó főterén áll Pulitzer Kiss János alkotta mellszobra. A makói városháza mellett emléktáblája is van.
- 1888-ban Fábry Pál New Orleans-ban élő magyar üzletember Pulitzer-díjat alapított magyar újságírók számára. (Ennek nincs köze az amerikai díjhoz.) [4]
[szerkesztés] Érdekességek
- Sakktudása, illetve a révén szerzett barátok az anekdoták szerint többször is jelentős alakítói lettek az életének: az amerikai hadseregben a sakkbarát Ramsay kapitány mentette meg a haditörvényszéktől, miután megütött egy tiszthelyettest és a Westliche Post szerkesztője, Carl Schurcz is sakkozás közben kedvelte meg, majd adott neki (kezdetben titkári) állást.
- Pulitzer a New York-i French Hotel helyén, a Frankfort Street és a Park Row találkozásánál építtette fel lapjainak fényűző székházát, ahonnan leszerelt katonaként elzavarták (egyes források szerint, mert ott lakott és nem tudott fizetni, más források szerint egyszerűen csak a bejárat előtt ácsorgott munkát keresve.)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Angol nyelvű hivatkozások:
Based on work by 