Répcevis

Kőszeg közelében, Zsira, Szakony, Peresznye és a magyar — osztrák határ között, a Kisalföld és az Alpokalja találkozásánál fekszik. Egyutcás falu. Megközelíthető a Sopron – Kőszeg autóbusz járattal. Éghajlata mérsékelt, az Alpok közelsége miatt csapadékosabb és kissé hűvösebb az országos átlagnál, de a csapadék eloszlása igen változó.

[szerkesztés] Története

A Répce

Répcevisen a régészeti ásatások során került elő két lakóverem, amiket Nováki Gyula régész tárt fel a volt téglagyári agyagveremben. Az egyik a korai vaskorból, K.re. 800-500 közötti időkből származik. Egyszerű, földbe vájt gödör, középen nyílt tűzhely maradványa, felette nyeregtető lehetett, de ez teljesen elpusztult már. Benne edénytöredékek és állatcsontok voltak. A lelet a hallstatti kultúrához köthető, ekkor illír nyelven beszélő népek lakhattak itt, akiket Kre. 400 táján a kelták szorítottak ki a vidékről. A másik lakóverem ettől 100 méternyire volt, jóval fiatalabb időkből, az avar-szláv korból, a Kr.u. 750-950 körül építették. A ház alaprajza tisztán látható, alaprajza négyszög, északi sarkában majdnem teljesen ép búbos kemence, mellette keskeny, hosszúkás tüzelőpad, hol nyílt tűzön főztek. A ház másik sarkában kis négyszögletes, sárral kitapasztott verem volt, amelyben az élelmet tartottak. Megtalálták a tető elszenesedett gerendáit is, amelyek a ház pusztulásakor dőlhettek le.

A Vis névről is arra következtethetünk, hogy a település már a honfoglalás előtt létezett. A „Vis” szó szláv eredetű, magyarul „felső”-t je-lent. Vis első említése 1225-ben történt. 1370-ben az oklevélben Káptalanvis és Nemesvis már külön szerepelt. Nemesvis nemesi családok birtokában volt. Káptalanvis Földesura az egész úrbéri korszakon keresztül a győri káptalan. Az egyes kisgazdaságok területe eléggé kicsi volt. 1767-ben kiadják a hegytörvényt a káptalanvisi szőlőkre. 1879-ben újabb hegytörvényt adnak ki. Itt a szőlősben az időjárás védőszentjeinek, Szent János és Pál ókeresztény vértanúknak szobra áll, a szőlősgazdák különösen jégverés ellen kérték közbenjárásukat. 1738 körül a szű-kös telki állomány kiterjesztésére megindult némi erdőirtás.

A rk. Szt András templom a kálváriával

A község 1848. október 11-én 4 órán át a szabadságharc egyik csatájának színhelye volt. A magyarok elől menekülő horvátok - akik a környéket fosztogatták, házaikat felgyújtották -, a határban táboroztak. A magyar huszárok és tüzérek rajtuk ütöttek. A 4 órás harcban a horvátok 80-90 katonát veszítettek, majd Kőszeg irányába menekültek. A harcban 2 magyar huszár és 1 honvédtüzér esett el. A honvédtüzér Devich János volt, a község temetőjében nyugszik. A visi ütközet 50. évfordulóján, 1898. október 11-én emlékművet állított a község. A csatából visszamaradt ágyúgolyók a templom külső falában hirdetik a szabadságharc emlékét.

1860-70-ben nagy szárazság volt. 1863-ban a Répce tökéletesen kiszáradt, több mint 8 hétig egy csepp víz sem volt benne. 1879-ben a gyakori esőzés következtében viszont a Répce úgy megáradt, hogy elöntötte a község határát. Ez 1900-ban megismétlődött. Az árvíz oly nagy volt, hogy az új árok hídjait magával sodorta. Az árvizek miatt a 19. században Locsmándtól (Lutzmannsburg) a Répce medréből elágazva új árkot létesítettek a Répce árvizeinek megakadályozására.

Házsor szélkakassal

Az elemi iskola 1790-ben épült. 1832-34-ben a felhőszakadások következtében nagy tömegű víz tört be az épületbe és elárasztotta a tantermeket, ezért 1935-re felépült az új emeletes iskola két szolgálati lakással, ekkor került az épületre Szent Imre szobra. Ebben az időszakban Daloskör, Levente és Önkéntes Tűzoltó Egyesület , Polgári Lövészegylet és Gazdakör is működött a faluban. Répcevis Káptalanvis és Nemesvis egyesítésével jött létre 1928-ban. 1945-ben 93 földigénylőnek 143 kh-at osztottak szét. 1950-ben megalakult az önálló tanács, addig a falu a zsirai körjegyzőséghez tartozott. 1959-ben termelőszövetkezet alakult.

1953-ban új műutat, 1956-ban új hidat, 1964-ben orvosi rendelőt, várótermet és 150 személyes művelődési otthont építettek. 1963 tavaszán bezárták a téglagyárat, pedig korszerűtlensége ellenére is jövedelmezően működöt, és 50-60 kör-nyékbeli embernek biztosított munkalehetőséget, továbbá a gyártáshoz nagy mennyi-ségű és jó minőségű alapanyag állt helyben rendelkezésre. Helyette kénőrlő üzemet alakítottak ki, ahol egészségtelen körülmények között 28-an dolgozhattak, és ezt a létszámot is tovább csökkentették. Ma a Kén Vegyipari Termelő és Kereskedelmi Kft. a tulajdonosa. 1965-ben újabb árvíz pusztított a településen.

Répcevis a határ közelsége miatt nem fejlődött igazán, ezért a lakosság száma az 1930-as adatokhoz képest közel a felére csökkent: 1930-ban 848 fő, 1990-ben 416 fő. A faluban van villany és vezetékes ivóvíz, működik posta, vegyesbolt, és TÜZÉP-telep. A régi iskolaépületben Idősek Klubja is van. A római katolikus plébánia filiája Gyalóka és Peresznye.

[szerkesztés] Nevezetességei

Műemlék jellegű az egyhajós, egytornyos, sokszorosan átalakított barokk rk. Szent András plébánia-templom. A 17. század végén épült Rózsafüzér Királynéja kápolna, a Nepomuki Szent János kápolna és a templom körüli sírkövek (Rimanóczy Boldizsár sírköve 1730-ból, a Farkas család sírköve 1754-ből, a Csébi család sírköve és Konkoly László klasszicista sírköve 1822-ből).