R–40
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| R–40 | |
|---|---|
 R–40 rakéta MiG–31 szárnya alatt |
|
|
Alapvető adatok |
|
| NATO-kód | AA–6 Acrid |
| Funkció | Nagy hatótávolságú légiharc-rakéta |
| Tervező | OKB–4 Molnyija (Matusz Ruvimovics Bisznovat |
| Méret- és tömegadatok | |
| Hossz | 5980 mm |
| Törzsátmérő | 310 mm |
| Szárnyfesztáv | 1450 mm |
| Tömeg | R–40TD: 450 kg R–40RD: 461 kg |
| Repülési jellemzők | |
| Legnagyobb sebesség | 4,5 Mach |
| Hatótávolság | R–40TD: 30 km R–40RD: 60 km |
| Egyéb adatok | |
| Hordozó repülőgépek | MiG–25, MiG–31 |
| Irányítás | R–40TD: Infravörös passzív önirányítás R–40RD: Félaktív lokátoros önirányítás távirányítás |
| Robbanótöltet | 70 kg Repesz-romboló |
Az R–40 (NATO-kódja: AA–6 Acrid) a Szovjetunióban az 1960-as években a MiG–25P elfogó-vadászrepülőgép számára kifejlesztett nagy hatótávolságú légiharc-rakéta.
[szerkesztés] Története
A rakéta tervezési munkálatai 1962-ben kezdődtek a Matusz Ruvimovics Bisznovat vezetése alatt álló OKB–4 (később Molnyija) tervezőirodában. A rakéta két változatát alakították ki. Az R–40R félaktív lokátoros önirányítású, PARG–12 önirányító rendszerét az "Agat" tudomáynos kutatóintézetben fejlesztette ki. Az R–40T passzív infravörös önirányítású változat, amelynek irányító berendezése a CKB–589 tervezőirodában készült.
1970-ben állították hadrendbe a MiG–25P típusú elfogó vadászrepülőgépeken. A rakéta a repülőgép Szmercs–A rádiólokátorával működik együtt. A repülőgép 4 db R–40 rakétát hordozhat a szárnyak alatti tartókon.
1976-ban Viktor Belenko egy MiG–25-tel Japánba szökött. A repülőgépen rakéták ugyan nem voltak, de a szovjet szakemberek úgy vélték, hogy a fedélzeti rendszerek átvizsgálása során a fegyverzet képességeiről sok információ nyerhető. Ezért a szovjet hadvezetés úgy döntött, hogy a repülőgép áttervezése mellett a rakétákat is módosítják. A módosított MiG–25PD a Szmercs–A lokátor helyett új, a MiG–23 Szapfir–23 típusú lokátorából kifejlesztett Szapfir–25 (RP–25) típusú berendezést kaptott. A módosított, nagyobb teljesítményű R-40 rakéták az R–40RD és R–40TD típusjelet kapták.
A javított R–40RD félaktív lokátoros önirnyítású változaton az önirányító fejet RGSZ–24-re cserélték. 72 km-re növelték a hatótávolságot. Az önirányító rendszer föld háttérben lévő célok ellen is alklamazhatóvá vált. A javított változatot 1979-ben rendszeresítették. 1985-ben újabb modernizáláson esett át a rakéta infravörös változata, ez az R–40TD1 típusjelzést kapta.
Az R–40TD és R–40TD1 típusokat a MiG–31 fegyverzetébe is integrálták.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az R–40 félaktív rádiólokátoros önirányító fejét kifejlesztő "Agat" tudományos kutatóintézet honlapja
- R-40 / AA-6 Acrid – ACIG Forum
- К-40, Р-40 – Az airwar.ru ismertetője
- К-40Д, Р-40Д – Az airwar.ru ismertetője
- Р-40Д-1 – Az airwar.ru ismertetője
Based on work by