Rapaics Rajmund

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rapaics Rajmund (Milánó, 1845. január 1. – Eger, 1909. szeptember 25.) Baumgarten-díjas egyházi író, budapesti egyetemi hittanár.

Középiskoláit Egerben, a teológiát Budapesten végezte, azután a bécsi Augustineumban tanult. Pappá szentelték 1868-ban. Teológiai doktor lett 1869-ben. Hitoktató volt Nyíregyházán, 1870-80-ban az egri érseki líceumban az egyháztörténelem és egyházjog tanára, egyúttal házasságvédő, papnevelőintézeti aligazgató és zsinati vizsgáló. 1879-ben udvari káplán, 1880-ban a budapesti egyetemen az egyháztörténelem tanára. Tagja a vatikáni magyar okirattárszerkesztő bizottságnak, másodelőadó a Szent István-társulat tudományos és irodalmi osztályánál.

[szerkesztés] Irodalmi munkássága

1872-1880-ben szerkesztője volt az Egri Egyházmegyei Közlönynek, amelyben és a Religio, Egri Népújság stb. lapokban számos értekezést, költeményt stb. közölt. Önálló műve: Egyetemes egyháztörténelem (I. köt. Eger 1879, II. köt. 1881, III. köt. I. rész 1886, II. rész 1889).

[szerkesztés] Forrás

• Pallas Nagy Lexikona
• Koncz A.: Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren