Raymond Chandler

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk vagy szakasz nem idézi a forrásokat, amelyek alapján készült.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.

Raymond Chandler

Raymond Thornton Chandler (1888. július 23. – 1959. március 26.), amerikai krimiíró. Jelentősége mérhetetlen volt: leginkább stílusa és gondolkodásmódja volt az, amely az elmúlt hatvan évben hatást gyakorolt a bűnügyi irodalomra. Állandó szereplője, Philip Marlowe a „hard boiled” stílusú detektívregény-hősök mintapéldánya lett.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Művészete
3 Regényei
4 Novellái
- 4.1 Detektívtörténetek
- 4.2 Egyéb novellái
5 External Links

[szerkesztés] Élete

Chandler Chicagóban, az amerikai Illinois államban született 1888-ban. 1895-ben, szülei válása után Nagy-Britanniába költözött. Anyai nagybátyja, a sikeres ügyvéd finanszírozta tanulmányait. A londoni Dulwich College-ba járt 1900-tól, ahol klasszikus oktatásban részesült. 1907-ben megszerezte a brit állampolgárságot, hogy letehesse a közszolgálati (Civil Service) vizsgát. Ezt sikerrel véghez is vitte, és állást kapott a haditengerészetnél (Admiralty), ahol azonban csak kb. egy évig dolgozott. Első versét ebben az időben adták ki. Miután felhagyott közszolgálati pályájával, alkalmi újságírásból élt meg, és folytatta a versírást, kései romantikus stílusban.

Chandler 1912-ben visszatért az Egyesült Államokba, és könyvelőnek tanult. 1917-ben jelentkezett a kanadai hadseregbe, és ennek kötelékében harcolt Franciaországban. A háború után Los Angelesbe költözött, és viszonyt kezdett egy idősebb, kétszer elvált nővel, Cissy Pascal-lal, akivel 1924-ben kötött házasságot. Amerikai felesége révén Chandler egyszerre volt amerikai és brit állampolgár. 1932-re Chandler a kaliforniai Dabney olajvállalat alelnöke lett, de alkoholizmusa miatt végül elvesztette állását.

Hogy megéljen tehetségéből, ponyvaregény-íróvá képezte magát. Első történetét 1933-ban adták ki, Black Mask („Fekete maszk”) címmel. Első regénye, A hosszú álom (The Big Sleep), 1939-ben került napvilágra.

A regényeivel aratott siker után Chandler hollywoodi forgatókönyvírónak szegődött (Billy Wilder-rel dolgozott együtt James M. Cain regényén, a Double Indemnity-n. Egyetlen saját forgatókönyve a The Blue Dahlia (1946). Ezenkívül részt vett Alfred Hitchcock Idegenek a vonaton c. filmje forgatókönyvének elkészítésében is (1951).

Nagy-britanniai bevételei miatt Chandler 1946-ban összetűzésbe került az ottani adóhatósággal. Két évvel később emiatt le is mondott brit állampolgárságáról.

Régi vágya, hogy Cissy-t elvigye Angliába, végül 1952-ben teljesült.

Felesége 1954-ben meghalt, és az összetört szívű Chandler, fájdalmas idegbetegségtől gyötörten, újra inni kezdett. Írásai mind mennyiségben, mind minőségben leromlottak. Az író 1955-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Élete bonyodalmassá vált, miután jónéhány nő megragadta a figyelmét: elsősorban Helga Greene-ről, a jegyeséről, és egy Jean Fracasse nevű hölgyről van szó. Egy elvetélt próbálkozás után, hogy újra Angliában telepejden le, hazatért Amerikába. 1959-ben halt meg, tüdőgyulladásban. Vagyonát, némi jogi hercehurca után, Francasse ellenében Greene örökölte.

[szerkesztés] Művészete

Chandler finoman megmunkált prózáját széleskörű csodálat övezte a kritikusok és az írók körében egyaránt, az entellektüelektől (W.H. Auden, Evelyn Waugh) a kevésbé kifinomultakig (Ian Fleming). Noha mozgalmas és szenvtelen (hardboiled) stílusát jórészt Dashiell Hammett inspirálta, ebben a közegben lírai hasonlatai meglehetősen egyediek. Az olyan fordulatok, mint „A percek lábujjhegyen osontak, ujjaikkal ajkukon” (Asszony a tóban, 1943), a magánnyomozókról szóló fiktív történetek jellegzetességévé váltak, és később Chandler nevével is illették ezt a fajta stílust. Ez utóbbi számtalan paródia tárgya is lett.

Chandler a ponyvairodalom éles szemű kritikusa is volt, esszéje, a The Simple Art of Murder, irányadó szakmai mű.

Chandler összes regénye filmvászonra került, a legismertebb A hosszú álom (1946), (rendezte Howard Hawks, Humphrey Bogart és Lauren Bacall főszereplésével).

[szerkesztés] Regényei

A hosszú álom (1939), ez volt az első műve.
Kedvesem, isten veled! (1940)
A magas ablak (1942)
Asszony a tóban (1943)
A kicsi nővér (1949)
Elkéstél, Terry! (1954)
Visszajátszás (1958)
Poodle Springs (1959) (Jóval a szerző halála után fejezte be Robert B. Parker, 1989-ben)

[szerkesztés] Novellái

Chandler novellái jellemzően Philip Marlowe, vagy más, hozzá hasonlóan peches magánnyomozók (John Dalmas, Steve Grayce) kalandjait beszélik el, esetleg irgalmas szamaritánusokról szólnak (Mr. Carmady). Kivételnek minősül a hátborzongató The Bronze Door és az English Summer című novella, ami – Chandler szavaival élve – egy, a vidéki Angliában játszódó "gótikus románc" történetét beszéli el. Érdekességszámba megy, hogy az ötvenes években sugárzott rádiójáték, a The Adventures of Philip Marlowe-ban (Philip Marlowe kalandjai) más hősöket cserélt le a címben szereplőre. Így került például a szóban forgó detektív Steve Grayce helyére a The King in Yellow adaptációjában.

[szerkesztés] Detektívtörténetek

"Blackmailers Don't Shoot" (1933)
"Smart-Aleck Kill" (1934)
"Finger Man" (1934)
"Killer in the Rain" (1935)
"Nevada Gas" (1935)
"Spanish Blood" (1935)
"Guns at Cyrano's" (1936)
"Goldfish" (1936)
"The Man Who Liked Dogs" (1936)
"Pickup on Noon Street" (1936; eredeti címe: "Noon Street Nemesis")
"The Curtain" (1936)
"Try the Girl" (1937)
"Mandarin's Jade" (1937)
"The King in Yellow" (1938)
"Red Wind" (1938)
"Bay City Blues" (1938)
"Pearls Are a Nuisance" (1939)
"Trouble is My Business" (1939)
"No Crime in the Mountains" (1941)
"The Pencil" (1961; posztomusz kiadás; eredetileg a "Marlowe Takes on the Syndicate" cím alatt adták ki)