Bartók: Román népi táncok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bartók Béla Román népi táncok című alkotása 1915-ben készült zongorára (Sz. 56, BB 68). Létezik még egy 1917-es zenekari átirat (Sz. 68, BB 76). A talán leghíresebb variáns a Székely Zoltán által készített 1925-ös hegedű-zongora átirat.

Tartalomjegyzék 1 A táncok 1.1 Jocul cu bǎtâ (Bot-tánc) 1.2 Brâul 1.3 Pe loc (Topogó) 1.4 Buciumeana (Bucsumi tánc) 1.5 Poarga româneasca (Román polka) 1.6 Maruntelul (Aprózó) 2 Érdekességek 3 Autográf anyagok

[szerkesztés] A táncok

A mű hat táncból épül fel (így a mű hat tételes), de mivel az utolsó kettőt Bartók szerkezetileg teljesen egybekomponálta, sokszor 5 román tánc néven szerepel. (Elvileg a második és harmadik között is attacca (tételek közötti szünet eltörlését indukáló felirat) van, de a szerkezeti egybeforrottság itt nem valósul meg annyira.

[szerkesztés] Jocul cu bǎtâ (Bot-tánc)

Ez egy bot tánc. Bartók lejegyzése szerint általában egy fiatal legény járja, aki állítólag akkorákat ugrik hogy belerúg a mennyezetbe. Ezt a dallamot két cigány játszotta; az egyik hegedűn, a másik „egy háromhúros hangszeren, amelynek alacsony lába lehetővé teszi a háromhangú akkordokkal való kíséretet” (Bartók talán a fidulára gondol, vagy a brácsa népi változatára).

[szerkesztés] Brâul

Ez egy körtánc, Bartók egy 30 éves férfi furulyajátéka nyomán jegyezte le. Ezt a dallamot a nagyzenekari átiratban a klarinét játsza, Grazioso megjelölés mellett.

[szerkesztés] Pe loc (Topogó)

Valószínűleg ez is ugyanattól a furulyástól származik, az elnevezése a tánc szintén elég beszédes. Ketten táncolják, a legény saját csípőjére, a leány a férfi vállára helyezett kézzel, egyhelyben. Székely Zoltán az átiratában nagyon szellemesen egy üveghangokra írta át ezt a részt, ami igen jól visszaadja a miniatűr furulya hangját.

[szerkesztés] Buciumeana (Bucsumi tánc)

A cím szintén elég beszédes, mivel ez egy Bucsumból származó tánc. Ezt a 3/4-es ütemmutatóval rendelkező témát Bartók egy cigány hegedűstől hallotta. A harmadik és negyedik tételt egy keleties dallamfordulat külön össze is kapcsolja.

[szerkesztés] Poarga româneasca (Román polka)

A páros és páratlan ütemek váltásával ritmikailag a sorozat legérdekesebb darabja. Eredetileg egy falusi legény hegedűjén hallotta először Bartók Belényesen, ahol Busitia János, Bartók legjobb román barátja, gyűjtéseinek legfőbb segítője élt, neki szól a román népi táncok ajánlása is.

[szerkesztés] Maruntelul (Aprózó)

A ciklust két gyors tánc, az ún. Maruntelul zárja. A zongoraváltozatban (ill. hegedű-zongora változatban) csak az elsőnek adott nevet a zeneszerző ("Aprózó"), a zenekari változatban két felé bontotta a tételt (Più allegro és Allegro vivace). A Maruntelul olyan táncdallam, amelynek szövege is volt, és előadását énekelve, kiabálva, ütemesen kísérik a nézők is ún. táncszavakkal.

Az előző tánc forráshelyéről származó melódiákra csoportosan járják a párostáncot. Ám, mint Bartók emlékezik: csak a férfiak mozognak, szólóznak, mindig egyforma lépésrenddel, a nők feladata, hogy rájuk sem hederítve, mozdulatlanul álljanak, tettessék, mintha észre sem vették volna a párjuk „mutatványát”.

[szerkesztés] Érdekességek

• Egy idevágó idézet: „Csak akinek módja volt az erdélyi falvak román népi táncait a helyszínen élvezni, az tudja igazán, mennyire a népi élet teljességét, gazdagságát idézi fel Bartók feldolgozása a hangversenyteremben.” (Kroó György: Bartók-kalauz)
• A mű eredeti címe Magyarországi Román népi táncok; az 1926-os kiadásban szerepelt a mai, köztudatban elterjedt változat.

[szerkesztés] Autográf anyagok

• Fogalmazvány, egy kézirat-együttes (Bartók Péter gyűjteménye: 36–37–38PS1) 5–9. oldalán. (Az Universal Edition 5802 elsőkiadás, 1918, metszőpéldánya lappang.)
• Az UE elsőkiadás javított példánya, 1934. novemberben az UE javított kiadás támpéldánya (ifj. Bartók Béla gyűjteménye)
• Egy UE/Boosey & Hawkey utánnyomás amerikai revíziója (Bartók Péter gyűjteménye 37PFC1)
• Nem maradt fenn az alábbi autorizált átiratok metszőpéldánya:

1. Wilke, szalonzenekarra (1922, új változat 1928)
2. Székely Zoltán, hegedűre és zongorára (1925)
3. Willner, vonószenekarra (1928)

• Székely-átirat hegedűre és zongorára, az UE 8474 elsőkiadás (1926) Bartók-revideálta példánya (ifj. Bartók Béla gyűjteménye).
• Román népi táncok kiszenekarra (1917) (BB 68 átdolgozása): Autográf partitúra (Bartók Péter gyűjteménye: 37TFSFC1), az UE 6545 elsőkiadás (1922) metszőpéldánya.

Bartók Béla zenekarra írt művei

Kossuth-szimfónia (1903) | Rapszódia zongorára és zenekarra, op. 1 (1904) | Scherzo zongorára és zenekarra, op. 2 (1904) | I. szvit, op. 3 (1905) | II. szvit, op. 4 (1905-1907) | Két portré, op. 5 (1907–08) | Két kép, op. 10 (1910) | Négy zenekari darab, op. 12 (1912, 1921) | Román népi táncok (1917) | Táncszvit (1923) | Cantata Profana (1930) | Erdélyi táncok (1931) | Magyar képek (1931) | Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára (1936) | 2 román tánc, op. 8a (1939) | Divertimento (1939, vonószenekar) | Concerto (1943)