Székely Zoltán (hegedűművész)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Székely Zoltán (1903. december 8. - 2001. október 5.) hegedűművész, zeneszerző.

Tartalomjegyzék

1 Tanulmányai
2 Kapcsolata Bartókkal
3 Magyar Vonósnégyes
4 Öregkora
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Tanulmányai

Tanulmányait Hubay Jenőnél végezte a budapesti Zeneakadémián (ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem). Emellett Kodály Zoltántól zeneszerzést tanult, csellista barátjával, Hermann Pállal együtt.

[szerkesztés] Kapcsolata Bartókkal

Tanulmányai után Kodály ajánlotta Bartók Bélának kamarapartnerének. Így már tizennyolc évesen Bartókkal szoros kapcsolatot építhetett ki. Első koncertjükkor Claude Debussy szonátáját és Ludwig van Beethoven Kreutzer-szonátáját játszották kortárs hegedűdarabokkol karöltve. A meghatározó években így ízlését nem kis részben éppen a Bartókkal való együttmuzsikálás alakította.

Székely egyébként eljátszotta Bartóknak saját hegedű szólószonátáját, amelyet pár évvel később az IGNM velencei fesztiválján Arnold Schönberg és Igor Sztravinszkij is érdeklődéssel fogadott.

Kettejük alkotói kapcsolatának vizsgálata mára bevonult a zenetudományi szakirodalomba, úgy, mint ahogy pl. Johannes Brahms és Joachim József esete is, de mások munkakapcsolatánál is jelentékenyebb, ami Bartók: II. hegedűversenyének esetében történt. A szoros kapcsolat megfigyelhető, ha megfigyeljük a különbségeket a mű különböző változatait: mint ahogy a zeneszerző a szólamot eredetileg lekottázta; ahogy párizsi próbáik után ebből a kottából Székely a darabot bemutatta; és ahogy Bartók kérésére Székely a szólam előadási jeleit a Boosey & Hawkes-kiadás metszése előtt a kottában véglegesítette, hogy pontosan az legyen a kottában, amit egy hegedűs nem érthet félre.

Bartók neki ajánlotta az II. rapszódiát, a II. hegedűversenyt. Székely készítette Bartók Román népi táncaiból a hegedű-zongora átiratot.

[szerkesztés] Magyar Vonósnégyes

Karrierjének legnagyobb részét (1938-1972) a Magyar Vonósnégyes elsőhegedűseként élte le. Olyan évtizedekben álltak a kvartettezés élvonalában, amikor még markánsan különbözött a vezető vonósnégyesek stílusa.

Ami a négy előadó harmonikus, bár természetesen soha nem teljesen egyenrangú szerepvállalását, a közös interpretáció kialakításának mikéntjét, a próbálás módszertanát illeti, a Magyar Vonósnégyes ezen tekintetben is különbözött vetélytársaitól. Tisztelték egymás erényeit, a partitúrák megfelelő pontjain utat engedtek a személyes hangnak. Székely csak a kitüntetett pillanatokban ragadta magához a vezető szerepet.

[szerkesztés] Öregkora

Kezdetben Magyarországon, majd Hollandiában élt. Életének utolsó évtizedét Banffben, a kanadai Sziklás-hegységben fekvő művészeti centrumban töltötte, itt élt és tanított a Magyar Vonósnégyes feloszlása után (egyébként a rendszeres tanítást lényegében csak hetven éves korában kezdte). Felesége 1990-ben meghalt, azután nem igazán találta helyét. Emellett kemény próbatétel volt számára hallásának romlása, amely az 1980-as években kezdődött.

Claude Kenneson dokumentumokra és interjúkra alapozott könyvet írt életútjáról-művészetéről (Székely and Bartók: The Story of a Friendship. Portland, Oregon: Amadeus Press).