Számvitel

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A számvitel (könyvvitel) gyűjti, rögzíti, rendszerezi és bemutatja egy gazdasági egység (vállalat, szövetkezet, egyesület, közintézmény stb.) vagyonára és eredményességére vonatkozó adatokat. Az adatgyűjtés célja: az érdekelt döntéshozók (vezetők, tulajdonosok, hitelezők, befektetők) és ellenőrző szervek (pl. adóhivatal) számára megfelelő információ biztosítása.

A számviteli tevékenységet rendszerint jogszabály írja elő a gazdaság szereplői számára (Magyarországon a 2000. évi C. törvény a számvitelről). A jogszabály rendszerint tartalmazza

a számviteli alapelveket,
a legfontosabb számviteli kategóriák meghatározását,
az adatrögzítési, beszámolási és adatmegőrzési kötelezettség szabályait.

A számvitellel foglalkozó szakmai szabványok:

EU-ban: IFRS
Nagy-Britanniában: UK GAAP
Amerikai Egyesült Államokban: US GAAP

A számvitel első (kezdetleges) formájának megjelenése a sumer és mezopotámiai mezőgazdasági kultúrákhoz köthető: ebben az időben már pontos feljegyzéseket a mezőgazdasági termékek mennyiségéről és egymáshoz viszonyított értékéről.

A matematikai rendszerezettségű számvitel ("kettős könyvelés") valószínűleg Itáliában jelent meg. 1495-ben adták ki Velencében az első könyvelésről szóló művet, Luca Pacioli értekezését. Az első angol nyelvű könyv ebben a tárgyban 1543-ban jelent meg Londonban.

[szerkesztés] Magyar számviteli alapelvek

A vállalkozás folytatásának elve = a könyvvezetés és a beszámolókészítés folyamán azt kell feltételezni, hogy belátható időn belül nem várható a vállalkozás megszüntetése vagy a tevékenység jelentős csökkenése
teljesség elve = minden olyan eseményt rögzíteni kell, amely a vállalkozás vagyonára vagy eredményére nézve változást jelent
valódiság elve = a számvitelben rögzített adatok legyenek megtalálhatók a valóságban, bizonyíthatók és (szakképzett) kívülálló által ellenőrizhetők
világosság elve = a könyvvezetés és beszámoló formája legyen áttekinthető, érthető és rendezett
következetesség elve = a könyvvezetési módszer és forma biztosítsa az állandóságot és összehasonlíthatóságot
folytonosság elve = az egymást követő üzleti évek adatainak következniük kell egymásból
összemérés elve = egy adott időszak bevételeit és ráfordításait azonos időszakban kell elszámolni, függetlenül a pénzügyi teljesítés (vagyis kifizetés) időpontjától
óvatosság elve = a beszámoló készítésekor a bizonytalan bevételeket nem szabad, a bizonytalan ráfordításokat (egyes feltételek fennállásától függően) kötelező vagy lehetséges elszámolni
bruttó elszámolás elve = (néhány speciális esetet kivéve) a bevételeket és a ráfordításokat, illetve a követeléseket és kötelezettségeket nem szabad egymással szemben elszámolni (nettósítani, vagyis csak a különbözetüket jelezni)
egyedi értékelés elve = (néhány speciális esetet kivéve) az eszközök és kötelezettségek értékét egyenként kell megállapítani
időbeli elhatárolás elve = a több évet értintő gazdasági események hatását a könyvvitelben szét kell bontani a megfelelő időszakokra
tartalom elsődlegessége a formával szemben = a könyvelés során nem a gazdasági esemény címkéje (megnevezése) a döntő, hanem a lényege
lényegesség elve = az olyan információt kell lényegesnek tekinteni, amely befolyásolja az adatokat felhasználó személy döntését
költség-haszon összevetésének elve = arányosság az információ hasznossága és előállításának költsége között