US GAAP

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az US GAAP (United States Generally accepted accounting principles) azoknak a számviteli szabályoknak az összessége, amelyeket az Amerikai Egyesült Államokban alkalmaznak. Ezeket a szabályokat nem a kormányzat állítja fel, de a tőzsdén jegyzett cégek számára az alkalmazásuk kötelező.

Tartalomjegyzék 1 Elvárások 2 Feltételezések 3 Alapelvek 4 Kötöttségek (constraints)

[szerkesztés] Elvárások

Ahhoz, hogy a pénzügyi beszámolók hasznos információkat szolgáltassanak a felhasználóknak (tulajdonosok, befektetők, hitelezők), a következő elvárásoknak kell eleget tenniük:

• Legyen lényeges (relevant): a lényeges információ különbséget jelent a döntéshozatal során. Segíti a felhasználót, hogy igazolja vagy cáfolja az előzetes feltételezéseit, vagyis visszacsatolásként szolgál. Ezenkívül időben rendelkezésre kell állnia a döntéshozatalhoz.
• Legyen megbízható (reliable): a megbízható információ ellenőrizhető, vagyis külső szakértő ugyanazzal a módszerrel hasonló eredményre jut; tévedésektől mentes, és tükrözze a valóságot.
• Legyen összehasonlítható (comparable): a különböző vállalkozások által szolgáltatott információ legyen összehasonlítható
• Legyen következetes (consistent): az egymást követő időszakokban ugyanazokat a számviteli módszereket kell használni, illetve a módszertani változások hatását meg kell magyarázni és alá kell támasztani.

[szerkesztés] Feltételezések

• A gazdasági egység (economic entity) feltételezés arra vonatkozik, hogy a vállalkozás elkülönül a tulajdonosaitól és egyéb vállalkozásoktól; a bevételek és a ráfordítások nem keverednek a személyes kiadásokkal vagy más cég költségietől.
• A vállalkozás folytatása (going concern) feltételezés azt jelenti, hogy a vállalkozás hosszú ideig működni fog. Ez a feltételezés teszi igazolhatóvá az értékcsökkenés használatát. Csak akkor szabad eltérni ettől a feltételezéstől, ha a cég megszüntetése már bizonyossá vált.
• A pénzegység (monetary unit) feltételezés szerint a könyvelés egy stabil pénznemben történik.
• A rendszeres beszámolás (periodic reporting)' feltételezés azt jelenti, hogy a vállalkozás tevékenységére vonatkozó feljegyzéseket időszakokra el lehet különíteni.

[szerkesztés] Alapelvek

• A történeti költség (historical cost) elve megköveteli, hogy az értékelés a bekerülési érték alapján történjen, ne pedig piaci értéken.
• A bevételek elismerésének (revenue recognition) elve azt jelenti, hogy a bevételeket akkor lehet elszámolni, amikor realizálódtak és nem akkor, amikor pénzügyileg teljesítették.
• Az összemérés (matching) elve azt jelenti, hogy a ráfordításokat és a bevételeket azonos időszakban kell elszámolni, ha ennek van értelme. A ráfordításokat nem a munka elvégzésekor vagy a termék gyártásakor kell elszámolni, hanem amikor ez a munka vagy termék bevételt eredményez. Ha a kiadás nincs közvetlen kapcsolatban a bevétellel (ilyenek például az igazgatási költségek), akkor a kiadásokat a tárgyidőszak költségeként lehet elszámolni.
• A teljes bemutatás (full disclosure) elve: A bemutatott információ mennyiségének és fajtájának meghatározásakor figyelembe kell venni az információ előállításának költségeit. A bemutatott információnak elégséges kell legyen a döntéshozatalhoz, de az információ előállításának az árát ésszerű határok között kell tartani.

[szerkesztés] Kötöttségek (constraints)

• A költség-haszon arány (cost-benefit relationship) kimondja, hogy az információ előállításának haszna legyen arányos az információ előállításának költségével.
• A lényegesség (materiality) azt jelenti, hogy bemutatáskor mérlegelni kell az adott tétel lényegességét. ÍEgy tétel akkor számít lényegesnek, ha befolyásolja egy ésszerűen gondolkozó egyén döntését.
• Az iparági gyakorlat (industry practices) azt jelenti, hogy a számviteli gyakorlatnak követnie kell az iparági gyakorlatot.
• A konzervativizmus (conservatism) azt jelenti, hogy két megoldás közül az óvatosabbikat kell választani, vagyis amelyik esetében kevésbé valószínű, hogy túlértékeli az eszközöket és bevételeket.