Szép Ernő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szép Ernő (Huszt, 1884. június 30. — Budapest, 1953. október 2.) magyar költő, író, újságíró, színpadi szerző.

[szerkesztés] Élete

Édesapja tanító volt a hajdúszoboszlói izraelita iskolában, édesanyja varrónő. Gyermekkorában szüleivel Debrecenbe költöztek. Iskolai tanulmányai során tette meg első írói lépéseit. 1902-ben jelent meg első verseskötete. Iskolai tanulmányai végeztével Budapestre költözött és újságíróként helyezkedett el.

1908-tól a Nyugat, 1910-től az Est munkatársa. Az I. világháborúban, 1914-ben önkéntesnek jelentkezett. 1925-től Az Újság munkatársa, a polgári liberális eszmék szószólója. 1944 augusztusában csillagos házba internálták, a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre szabadult. 1944. október 20. - november eleje között a nyilasok munkaszolgálatra hurcolták. 1948 után szegénységben élt; a Petőfi Társaság tagjai közé választotta.

Jó kapcsolatban volt Ady Endrével.

[szerkesztés] Művei

• Énekeskönyv - verseskötet 1912
• Egyszeri királyfi - mesejáték 1914
• Azra 1930 (dráma)
• Dali dali dal, 1934 (regény)
• Züm züm, 1942 (elbeszélések)
• Emberszag 1945 (regény)
• Lila ákác 1919 (regény, majd színpadi mű, 1934-ben film, r. Székely István)
• Aranyóra 1931

• Járok-kelek, megállok, 1984 (válogatott versek, karcolatok, Tandori Dezső utószavával)
• Két kezdő bohóc, 1985 (válogatott elbeszélések)
• Hét szín, 1989 (válogatott versek)
• Kispanasz, 1992 (publicisztikai írások)
• Az Isten is János és más elbeszélések, 1998

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• László Zoltán írása a Literaturában
• Szép Ernő
• HUNLIT, A Magyar Könyvalapítvány Többnyelvű Irodalmi Adatbázisa