Szamuely Tibor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
Úgy tűnik, hogy ez a szócikk vagy szakasz egy külső forrás szó szerinti másolata, amely a szerzői jog megsértését jelentheti. Kérjük szerkeszd a szócikket és távolíts el minden jogvédett szöveget belőle. Kövesd a formai és a stilisztikai útmutatóban leírtakat. Ha sikerült eltávolítani a másolt szöveget, vedd le ezt a sablont. |
Szamuely Tibor (Samuel néven született Nyíregyházán, 1890. december 27-én – Ausztria, 1919. aug. 2.): újságíró. Tanulmányait Győrött végezte, 1908-ban érettségizett. Az SZDP tagja lett.
[szerkesztés] Előélet
A Szabolcs Vármegye c. lap munkatársaként harcos cikkeket írt a munkásság helyzetéről. Később a Népszavában megjelent cikke miatt pörbe fogták és elítélték. 1914-ben behívták katonának. 1915 májusában orosz hadifogságba esett. A hadifoglyok között antimilitarista és szocialista propagandát folytatott. 1918. jan.-tól Moszkvában Kun Bélával és másokkal szervezte a hadifoglyokat az orosz forradalom védelmére. Tagja a hadifoglyok ügyeit intéző Központi Bizottságnak, majd márc. 24-től a m. hadifoglyok kommunista csoportjának politikai megbízottja. Kun Bélával közösen szerk. az 1918. ápr. 3-tól megjelenő Szociális Forradalom c. első m. kommunista újságot. 1919. jan. 3-án Budapestre érkezett, tagja lett a KMP Komunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának és a Vörös Újság szerkesztő bizottságának. Feleségül vette Szilágyi Jolánt. Tagja volt az 1919. febr. 20. után illegalitásban működő Központi Bizottságnak és szervezője a párt védelmére alakított rendezőgárdának.
[szerkesztés] Tanácsköztársaság, Vörösterror
A Tanácsaköztársaság kikiáltása után hadügyi népbiztoshelyettes, közoktatásügyi népbiztos, a lakásbizottság vezetője, a rokkantügyek intézője, ápr. 20-án a bp.-i hadseregcsoport politikai megbízottjává nevezték ki. A Tanácsköztársaság ideje alatt (1919) erőszakos jellegükben az oroszországi eseményekhez hasonló atrocitások történtek. Ezek nem maradtak ideológiai megalapozás nélkül, amit főképp Szamuely Tibor [1] és Lukács György népbiztosok végeztek [2], és ők voltak a Kormányzótanácsban a terrorisztikus eszközök bevetésének legkitartóbb támogatói. A kormányzótanács megosztott volt az új rend vélt vagy valós ellenségeivel szemben alkalmazott szervezett erőszak tekintetében. A szociáldemokrata politikusok nagy része ilyen intézkedéseket nem támogatott, a kommunisták azonban igen.
Szamuely és a vele egy véleményen lévők politikai háttámogatásával Cserny József vezetésével 200 fős különítményt állítottak fel, akik „Lenin-fiúk”nak nevezték magukat. Hírhedt páncélvonatukon járták az országot és mindenütt felléptek, ahol a tanácsrendszert veszélyeztető megmozdulásokat sejtettek. Ezen kívül, főleg Budapesten több kommandót állítottak fel, ezek eszközeikben szintén nem válogattak: Teréz kőrúti főhadiszállásukról rendszeresen jártak „rekvirálni” a kiszemelt lakásokból, preventív célból túszokat szedtek a polgári lakosság köréből; vélt ellenségeiket elfogták és megkínozták. A vidéki különítményesek nemegyszer a támadó alakulatok hátában helyezkedtek el, és géppuskával kényszerítették a visszavonuló katonákat az ellenséggel való újabb szembefordulásra.[forrás?] A vidéki lakosságot különösen érzékenyen érintette a proletárdiktatúra harcos egyházellenessége. A Budapestről érkező agitátorok nemegyszer provokatívan léptek fel, nemcsak kilátásba helyezték, hogy a templomokból mozikat csinálnak, valamint hogy a nőket „kollektivizálják”, hanem tettlegesen is bántalmazták, kézigránáttal felfegyverzett különítményeik szétkergették a miséző gyülekezetet. [3] A vörösterror halálos áldozatainak számát 300-600 közé teszik különféle források, dr. Váry Albert 1922-ben kiadott, "A vörös uralom áldozatai Magyaroszágon" c. könyv 590 személy névsorát közli. [4] Mind ennek a beteg lelkű hóhérnak és csoportjának estek áldozatul. . Aki bővebben akar tudni róla és utolsó napjairól, olvassa el feleségének, Szilágyi Jolán festőművésznőnek Emlékeim c. saját illusztrációival diszített könyvét. (1967) Számos bűntényről maradt fenn beszámoló. [5] [6] [7]
E félig-meddig reguláris vörös osztagok (a Lenin-fiúk csak egy volt ezek közül, de a leghírhedtebb) tevékenysége miatt a kormány is megosztott volt. Végül a szociáldemokrata többség hatására a Kormányzótanács is a vörösterror elítélése, „gyilkosságoknak” minősítése és az osztagok lefegyverzése mellett döntött:
A törvények és rendeletek ellenére végrehajtott ítéletek és elsősorban azok a minősíthetetlen gyilkosságok, amelyeket egyesek, vagy a kormánytól nem engedélyezett, sem a hadsereghez, sem a Vörös őrséghez nem tartozó szabadcsapatok vagy önkényeskedők követtek el: bűnös cselekmények voltak elsősorban a forradalom törvényei ellen, ezek a forradalom tisztaságát mocskolták be, ezekért a forradalom és forradalmárok felelősséget nem vállalnak [8]
^ Szamuely Tibor 1919. április 20-án, Húsvét vasárnapján Győrben elhangzott beszédében a következőket mondta: „A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!”
A proletárdiktatúra bukása után, rettenetes sors várt Szamuelyre is. Savanyúkútnál akart autójával kiszökni az országból. Amikor észrevette, hogy felismerték, sziven lőtte magát. De az is hozzátartozik e hóhér történetéhez, hogy egyetlen egy falu sem engedte, hogy holtestét temetőjükbe hantolják el. -Elgondolkoztató, hogy bár zsidó volt, a wienerneustadti izraelita hitközzség is megtiltotta, hogy a halottaskocsi a zsidó temetőbe vigye a holtestet. Végül egy sűrű akácosban hantolták el. . .
Based on work by