Szent Sír Lovagrend

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Teljes nevén Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, latinul Ordo Equestris Sancti Sepulchri Hierosolymitani, rövidítése: O.E.S.S.H.

Tartalomjegyzék 1 Előzmények 2 Középkor 3 Újkor 4 A Rend jelvényei 5 A Rend Magyarországon 6 Ajánlott irodalom 7 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Előzmények

Arab, perzsa és török dúlások után, 1099-ben, amikor Jeruzsálemet visszafoglalták a keresztesek, kezdődött meg a Szent Sír templomának helyreállítása, majd újjáépítése.

Godefroy de Bouillon (sz. 1060 körül) volt a keresztes hadjáratok vezére 1095-től 1099-ig. Jeruzsálem visszafoglalása után felajánlották neki a királyi címet, mint a városállam első keresztény uralkodójának. Ő a címet nem, csak a hatalmat fogadta el, és felvette az Advocatus Sancti Sepulchri: a Szent Sír Védelmezője címet. Bouillon 1100. július 18-án halt meg, a Szent Sír templomában temették el. Még halála előtt lovagokat állított a Szent Sír őrzésére.

[szerkesztés] Középkor

A lovagrend már 1103-as forrásokban előfordul, 1114-ben pedig már Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend néven említik. A pápa hivatalosan 1122-ben ismerte el a Rendet.

A Rend Szent Ágoston reguláját követi, fő feladatuk a Szent Sír őrzése, illetve a szentföldi zarándokok védelme. A lovagok felavatása mindig a Szent Sírnál történik.

1160-ban a pápa együttesen határozta meg a Szent Sír Lovagrend, a Templomos Lovagrend és a Johannita Lovagrend jogait.

1291-ben, amikor Jeruzsálem megszűnt mint latin királyság, a keresztes lovagrendek maradványai Európába húzódtak vissza, főként Spanyolországba.

Még az 1400-as években is virágzott a Rend, annak ellenére, hogy eredeti célja, a Szent Sír őrzése tulajdonképpen megszűnt. 1459-ben a pápa fel is oszlatta a Rendet, majd 1489-ben a Rendből már kiszakított Szent Sírról Nevezett Szabályozott Kanonokok Rendjét egybeolvasztotta a Máltai Lovagrenddel, és a Nagymesteri címet is a Máltaiakra ruházta át.

1496-ban aztán a következő pápa újjáélesztette a Szent Sír Lovagrendet, Nagymesteréül a mindenkori pápát jelölve meg.

[szerkesztés] Újkor

1847-ben, miután visszaállt a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus, a pápa átszervezte a Szent Sír Lovagrendet is, és 1868-ban három osztályra osztotta: nyakékes lovagok és dámák, lovagok, dámák.

1928-tól a Rend nagymesteri széke Rómában, nagyperjeli széke pedig Jeruzsálemben jelölődött ki.

1994. január 21. Pápai bulla hirdette ki, miszerint a Rend védőszentje: Szűz Mária.

2004-ben negyven országban több mint huszonegyezer lovag és dáma fejt ki kulturális és szociális tevékenységet.

[szerkesztés] A Rend jelvényei

Fehér alapon vérvörös talpaskereszt, melyhez négy, hasonló színű kisebb talpaskereszt csatlakozik. Az öt kereszt Jézus öt sebét jelképezi.

[szerkesztés] A Rend Magyarországon

• 1135-ből való az első írásos dokumentum.
• 1207. II. András adományai.

Magyarországon a következő helyeken voltak rendházak: Bienkó, Glogonca, Hunfalva, Komlós, Landek, Sámson, Végles, Thenő.

• 1930-től Magyarország önálló tartomány.
• 1991. szeptember 14. Újjáalakul a magyar Főbiztosság.
• 1998. június 1. Megalakul a Magyarországi Helytartóság.
• 1998. november 30-tól a Magyar Köztársaság a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendet diplomáciai testületként akkreditálta.

Ma mintegy hatvan tagot számlál a Rend Magyarországi Helytartósága. (2004-es adat) Kápolnájuk a Hermina úton található.

[szerkesztés] Ajánlott irodalom

• Miles Christi (Szent István Társulat, Bp., 2001)

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend honlapja (olasz)