Szu–15

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szu–15
Szu–15
Műszaki adatok
NATO-kód	Flagon
Funkció	Elfogó vadászrepülőgép
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1962. május 30.
Szolgálatba állítás	1967
Gyártási darabszám	1290 db
Méretek
Hossz	19,56 m
Fesztáv	9,34 m
Magasság	4,84 m
Szárnyfelület	36,60 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	10 874 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db Tumanszkij R–13F2-300 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	2×40,21 kN 2×70 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Maximális sebesség	2,1 Mach (2 230 km/h) nagy magasságban
Hatósugár	590 km
Hatótávolság	1 780
Legnagyobb repülési magasság	18 100 m
Emelkedőképesség	228 m/s
Szárny felületi terhelése	555 kg/m²
Fegyverzet
Levegő-levegő rakéták	R–98, R–60

A Szu–15 két hajtóműves, szuperszonikus elfogóvadász repülőgép volt, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki, a korábbi Szu–9 és Szu–11 repülőgépek továbbfejlesztésével. A szovjet légvédelem fő fegyverének szánt repülőgépet titkos elektronikája és kizárólag légvédelmi feladatok ellátására korlátozott képességei miatt nem exportálták sehova, a Szovjetunió feloszlását követően az összes repülőgépet rövid időn belül kivonták a hadrendből. Háborúkban sem vett részt, azonban, a szovjet légvédelem fő típusaként több esetben lőtt le eltévedt civil utasszállító repülőgépeket. A leghíresebb ilyen incidens a Korean Air Boeing 747-esének lelövése volt a Szahalin-sziget közelében, 1983. szeptember 1-jén.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• http://www.fas.org/nuke/guide/russia/airdef/su-15.htm
• A Szovjet Honi Légvédelem igáslovai - Illés Zoltán - JetFly.hu
• Kevésbé ismert típusok I. rész: Szu-15 Flagon - A harcirepulok.hu ismertetője

Első generációs harci repülőgépek | Második generációs harci repülőgépek | Harmadik generációs harci repülőgépek
F–4 Phantom II | F–5 Tiger II | F–8 Crusader | F–100 Super Sabre | F–101 Voodoo | F–102 Delta Dagger | F–104 Starfighter | F–105 Thunderchief | F–106 Delta Dart | Jak–28 | J–8 | J 35 Draken Ligthning | MiG–19 | MiG–21 | MiG–25 | Mirage III | Szu–7 | Szu–9 | Szu–11 | Szu–15 | Tu–128