Tabu
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A tabu szentként vagy tiltottként megnevezett bármely emberi tevékenységre vagy szokásra kiterjedő erős társadalmi tiltás vagy tilalom; a tabu megszegését a társadalom általában kifogásolhatónak és elítélendőnek tartja. A szó a polinéz kultúrából, a tonga nyelvből származik, James Cook 1771-ben Angliában hozta divatba. Az említett kultúrákban a tabunak vallásos értelme van, más kultúrákban jelentése ettől eltérő is lehet.
Amikor egy szokás vagy tevékenység tabunak számít, akkor azt tilos folytatni, megtenni. Ilyen tilalmak megszegését a törvény is büntetni rendelheti, de a tabu áthágása lélektani teherként is súlyosnak számít.
A különböző kultúrákban különböző tabuk fordulnak elő, egy sincs, amely minden kultúrában azonos formában létezne, bár némelyek elterjedtebbek a többinél (a vérfertőzés például minden mai kultúrában tabu, csak az változik, tulajdonképpen mit is tekintenek annak; hasonló mértékű tabu még a kannibalizmus).
A tabuk az élet minden területére kiterjedhetnek. Okaik gyakran az erkölcsben vagy a vallásban keresendők, de rengeteg tabura a modern tudomány racionális magyarázatot adva azok létét igazolta.
Lehetnek étkezéssel kapcsolatosak (pl. a muzulmánoknál a disznóhús fogyasztásának tilalma, zsidóknál a kóser étkezés szabályai). Tabuk lehetnek bizonyos szavak is, pl. Isten nevének kiejtése bizonyos vallásokban (pl. Jehova), illetve egyes trágár szavak, bár ez határeset a tabu és az illemszabályok között.
A 19. századi tabuk (pl. meztelenség, szexualitás, ateizmus) elsöprése a naturizmussal kezdődött.
Based on work by