Tarics Sándor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tarics Sándor (Budapest, 1913. szeptember 23.) olimpiai bajnok vízilabdázó, építészmérnök.
1929-től a KISOK (Középiskolai Sportkörök Országos Központja), 1932-től 1945-ig a MAC (Magyar Atlétikai Club) sportegyesület tagjaként vízilabdázott. 1933 és 1940 között hatszoros magyar válogatottságot ért el. Tagja volt az 1936. évi nyári olimpiai játékokon, Berlinben bajnoki címet nyert magyar csapatnak.
A Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, majd 1949-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1949 és 1951 között a Fort Wayne University, 1951-től a California Institute Technology professzora lett. San Franciscóban építészeti irodát nyitott. Nevéhez fűződik az első földrengésbiztos rugós acélszerkezetű épület tervezése. Tagja volt az Amerikai Mérnökök Egyesületének és az ENSZ földrengésügyi szakbizottságának.
[szerkesztés] Sporteredményei
- olimpiai bajnok (1936)
- háromszoros főiskolai világbajnok (1933, 1935, 1937)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az 1936. évi olimpián győztes magyar vízilabdacsapat
- Szabadalma tette gazdaggá a legidősebb olimpiai bajnokot (Interjú Tarics Sándorral 2006 decemberében)
[szerkesztés] Források
- Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
- Révai Új Lexikona – ISBN 9639015172Ö
- Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
- Új Magyar Életrajzi Lexikon – Magyar Könyvklub, 2001 – ISBN 9635474148
