Amerikai Egyesült Államok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.


(Az Amerikai Egyesült Államok zászlaja)	(Az Amerikai Egyesült Államok címere)

Nemzeti mottó: (1776-tól): E pluribus unum (sokból egy)
(1956-tól): In God we trust (Istenben bízunk)

Amerikai Egyesült Államok elhelyezkedése

Államforma szövetségi köztársaság

Hivatalos nyelv Szövetségi szinten nincsen, egyes tagállamoknak van.
Gyakorlatban amerikai angol

Főváros

Washington, D.C.

Legnagyobb város New York

Elnök

George W. Bush

Alelnök Dick Cheney

Terület
- teljes
- ebből víz 3.
9 826 630 km² (Csak az ötven tagállam)
4,87%

Népesség
- 2007. jan-i becslés
- népsűrűség 3.
301 000 000 fő
30 fő/km²

GDP
- teljes (2003)
- egy főre jutó 1.
12 332 296 millió USD
$43,555 USD

Pénznem USA dollár (USD)

Időzóna UTC -5-től UTC -11-ig (NYISZ: bizonyos területeken)

Függetlenség
- kikiáltása
- elismerése Nagy-Britanniától:
1776. július 4.
1783. szeptember 3.

Himnusz

The Star-Spangled Banner

TLD .us .gov .edu .mil

Nemzetközi gépkocsijel USA

Hívószám +1

Az Amerikai Egyesült Államok (angolul United States of America, röviden United States vagy USA), röviden csak Egyesült Államok, egy független ország Észak-Amerikában, északról Kanada, keletről az Atlanti-óceán, délről Mexikó és nyugatról a Csendes-óceán határolja. Az Egyesült Államok egy szövetségi alkotmányos köztársaság, melynek fővárosa Washington D.C.. Több mint 9,6 millió km²-es területével és 300 milliós lakosságával az USA a világ harmadik legnagyobb állama terület és lakosság alapján egyaránt.

Az amerikai harcászati, gazdasági, kulturális és politikai befolyás leginkább a 19. és a 20. században nőtt meg. A Szovjetunió felbomlása után az ország lett az egyetlen fennmaradt szuperhatalom, és ma az Amerikai Egyesült Államok a világ legjelentősebb gazdasági nagyhatalma.

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

Az USA természetföldrajz szempontjából a következő nagytájakra és nagytájcsoportokra oszlik:

Appalache-hegység

ÉK-DNY csapásirányú hegység a kontinens keleti felén, amelyet a Hudson-folyó két részre tagol. Az északi része a Kaledóniai-, a déli része a Variszkuszi-hegységrendszer tagja. A Kaledóniai-hegységképződés első szakasza – amely az Amerikai Egyesült Államok területére esik – gyűrődés során keletkezett, üledékes hegységek. Majd főleg északon gránit benyomulások alakultak ki (Newfoundland, New-Brunswick). A Variszkuszi-hegységképződés során alakult ki a Déli-Appalache négy párhuzamos vonulata, amely nyugaton üledékes, keleten inkább kristályos kőzetekből áll.

Belső- vagy Központi-síkság

Az ország középső területét zömmel tengeri üledékkel borított síkságok jellemzik.

Öt-Tó-vidéke vagy Nagy-tavak vidéke

Öt hatalmas tó van itt egymással kapcsolatban, valóságos kis tengert alkotva:

Felső-tó
Huron-tó
Michigan-tó
Erie-tó
Ontario-tó

Mindezek mellett a vidék tagjaira jellemző az, hogy az üledékek – olykor dőlt – rétegeket alkotnak, a rétegek pedig olykor réteglépcsőben szakadnak meg, ami olyan csodálatos tájak kialakulását vonta maga után, mint a Niagara lépcsője. A jégkorszak következményeként morénavonulatok (gleccserek által kivájt anyagok lerakódása a jég elolvadásával) alakultak ki itt (pl.: Oak Ridge – Tennessee államban).

Mississippi-medence

Északi részén főként morénák találhatók a felszínen, délen pedig elsősorban lösz. A pleisztocén kor jégtakarója a Missouri és Ohio (a Mississippi mellékfolyói) vonaláig húzódott a legkeményebb jégkorszak alatt.

Préri-tábla

Nyugat felé enyhén emelkedik, de igen nagy terület lévén a két „széle” között helyenként 1000 méteres magasságkülönbség is van. Leginkább krétakori üledék borítja egyhangú felszínét. Helyenként réteglépcsők, bazaltvulkánok találhatók. A pleisztocén jege néhol marta felszínét és az olvadás is ritkán 300 méteres vízmosásokat hozott létre. Éghajlata ma is szélsőséges, így jobbára csak fűfélék lepik.

Partmenti síkságok

Délnyugaton a Mexikói-öböl és az Atlanti-óceán határolja, tengeri (harmadidőszakból), illetve folyóvízi üledék fedi. A part folyamatosan épül, a tenger dűnéket és turzásokat rak a fenékre. Lagúnái látványosak.

Kordillerák

A Pacifikus-hegységrendszer tagja; a part menti Nyugati-Kordillerákból, a Keleti-Kordillerákból és a köztük húzódó belső medencéből, illetve fennsíkból áll.
A Nyugati-Kordillerák belső vonulatának része a Cascade-hegység, amely vulkáni kúpokkal teljes, és a zömében kristályos Sierra Nevada. A külső vonulata pedig lényegében a Parti-hegység. A két vonulatot árkok választják el, mint a Kaliforniai-árok.

Sziklás-hegység

A Keleti-Kordillerák legidősebb tagja. A középidő végén elkezdődött gyűrődése, a harmadidőszakban feldarabolódott, de tűzhányók továbbra is építették, így az üledékes kőzetek tetején kristályos kőzetek magasodnak az egykori vulkánok helyén.

Belső medencék és fennsíkok

A Kolumbia-medencén hatalmas (harmadidőszaki) „bazaltplató” terül el. A Nagy-medence száraz területén sós tavak és sósivatagok találhatóak (pl.: Nagy-Sós-tó). A Colorado-fennsík különleges látványt nyújt, mert a Colorado-folyó bevágódása kanyonokat hozott létre (Pl.: Nagy-kanyon, angolul: Grand-canyon). Ennek különleges jelentősége van a földtörténeti korok vizsgálatában, hiszen itt több száz kilométer szélesen 1500 méter mélyen tanulmányozható az egymásrarakódás egyetlen kapavágás nélkül.

[szerkesztés] Környezetvédelem

A Sziklás-hegységben alapították a világ első nemzeti parkját, Yellowstone-t.

[szerkesztés] Történelem

[szerkesztés] Az USA kialakulása

1773-ban Nagy-Britannia és 13 amerikai gyarmata (Új-Anglia) közötti feszültségek a bostoni teadélutánban csúcsosodtak ki, amikor a teára kivetett új adók elleni tiltakozásul indiánnak öltözött amerikaiak elfoglalták a teaszállító hajókat és rakományukat a tengerbe szórták. Anglia csapatok küldésével válaszolt, ami általános felkelést váltott ki a 13 gyarmaton. Képviselőik ezt követően a Philadelphiában tartott Kontinentális Kongresszuson szövetséget kötöttek, és kimondták, hogy közösen ellenállnak az angoloknak. 1776. július 4-én a philadelphiai Kongresszus elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot (amit Thomas Jefferson írt) és ezzel a 13 gyarmat végleg elszakadt Nagy-Britanniától, és megalakították az Amerikai Egyesült Államokat. Az ezt követő függetlenségi háborút a Versailles-i béke zárta le 1783-ban, amellyel Nagy-Britannia elismerte az Egyesült Államokat.

Miután az 1777-ben megalkotott, majd 1781-ben elfogadott Konföderációs Cikkelyek túl gyengének bizonyultak ahhoz, hogy a fiatal államszövetséget egyben tartsák, 1787-ben elfogadták az azóta is érvényben lévő, új alkotmányt. Ez ma a világ legrégebbi, máig is érvényes, írott alkotmánya. Elfogadása óta elvileg változatlan, ún. "Kiegészítésekkel" azonban több ízben lényegében módosították. Az USA első elnöke a függetlenségi háború sikeres hadvezére George Washington lett.

A függetlenségi háborút követően az új állam gyors fejlődésnek indult. A 19. század elején megvásárolták I. Napóleontól Louisiana francia gyarmatot, a spanyoloktól megszerezték Floridát, majd Mexikótól háborúban elhódították a mai Texas, Új-Mexikó, Kalifornia, Nevada, Arizona és még néhány állam területét. A jórészt indiánok lakta területeket fokozatosan európai bevándorlók foglalták el, lényegében kiirtva az őslakosságot. Az új területeken a század folyamán egymást követően hozták létre az új államokat, amelyek csatlakoztak az Unióhoz.

[szerkesztés] Az amerikai polgárháború

A 19. század közepére mind élesebb ellentét alakult ki az északi, gyorsuló ütemben iparosodó államok és a déli, jórészt monokultúrás gyapottermeléssel foglalkozó főként Angliának eladó államok között. Utóbbiak munkaerő-szükségletét fekete rabszolgák biztosították. Az északi államokban ekkor már tilos volt a rabszolgatartás (szabad államok). A rabszolgaság ellen az 1850-es évektől mozgalom bontakozott ki. Amikor 1860-ban a rabszolgaságot ellenző, 1855-ben alakult Republikánus Párt elnökjelöltjét, Abraham Lincolnt választották elnökké, 11 déli állam (Texas, Louisiana, Mississippi, Arkansas, Tennessee, Alabama, Georgia, Florida, Dél-Carolina, Észak-Carolina, Virginia) kivált az Unióból, és Richmond fővárossal megalakították az Amerikai Államok Konföderációját. Elnökké Jefferson Davist választották. Ezzel kitört a polgárháború (Észak-Dél háború) (1861–1865). Az öt éves háború az északiak győzelmével ért véget, amivel helyreállt az Unió egysége. 1867-ben Oroszországtól megvásárolták Alaszkát.

[szerkesztés] Nagyhatalommá válás

A 19–20. század fordulóján jelentős volt az európai bevándorlás, ami biztosította a gyors gazdasági fejlődés által megkívánt munkaerőt. A 20. század elejére az USA felsorakozott a világ nagy ipari hatalmai közé.

Az USA területszerző politikája az észak-amerikai kontinenst leszámítva újdonságot jelentett az európai hatalmakéhoz képest. Nem törekedtek klasszikus gyarmatosításra, hanem a gazdasági és a politikai befolyás kialakítását célozták. Ennek első példája, hogy az 1820-as évek elején a támogatták a dél-amerikai spanyol gyarmatok függetlenedési törekvéseit. Ekkor fogalmazta meg Monroe elnök az "Amerikai az amerikaiaké" elvet, amellyel azt kívánta kifejezni, hogy az európai hatalmak tartsák magukat távol az amerikai kontinenstől. A függetlenné vált latin-amerikai országok azonban gyorsan az USA gazdasági-politikai befolyása alá kerültek.

1898-ban a spanyolok elleni kubai felkelés idején a havannai kikötőben robbanás történt az USS Maine hadihajón. Azt ma sem tudni, hogy nem provokáció történt-e, mindesetre az USA hadat üzent Spanyolországnak. A gyors lefolyású háború eredményeként Kuba és a Fülöp-szigetek függetlenné vált, lényegében az USA gyámsága alatt, és megszerezték egyebek mellett Hawaii-t, Guam-ot és a Midway-szigeteket.

[szerkesztés] A XX. század első fele

Az I. világháború idején az USA az Antant-hatalmakkal szimpatizált, az amerikai közvélemény azonban sokáig idegenkedett attól, hogy beavatkozzanak az európai hatalmak ügyeibe, amelyektől mindazideig távol tartották magukat. Amikor azonban 1917-ben Németország meghirdette a korlátlan tengeralattjáró háborút Nagy-Britannia ellen, az USA belépett a háborúba. A közvélemény hangulatának megváltozásában jelentős szerepet játszott, hogy egy német tengeralattjáró megtorpedózta az angol Lusitania nevű gőzöst, és a támadásnak több amerikai állampolgár is áldozatul esett. 1918 közepe táján jelentek meg az első amerikai csapatok a franciaországi hadszíntéren. Parancsnokuk Pershing tábornok volt. Az Antant háborús győzelmében azonban már viszonylag csekély szerepet játszottak. Noha eredetileg Woodrow Wilson elnök javaslatára jött létre, az USA kimaradt a háborút követően megalakult Népszövetségből (ami az ENSZ elődjének tekinthető), ismét az elszigetelődés politikáját választotta, és kimaradt az európai ügyek rendezéséből.

A 20-as évek gyors gazdasági fellendülését (ekkor épült New Yorkban a prosperitás jelképének tekintett Empire State Building) az 1929–1933 közötti nagy gazdasági világválság szakította meg. A válságból való kilábalásra az 1932-ben elnökké választott Franklin Delano Roosevelt meghirdette a New Deal-nek („új irány”) nevezett politikát. Ez John Maynard Keynes angol közgazdász által a húszas években megfogalmazott elveken alapult, mely szerint recessziós időszakban az államnak kell beruházásokkal segíteni a gazdaságot, akár nagymértékű eladósodás árán is. Máig vitatott, hogy a harmincas években meginduló fellendülés a New Deal sikerének, vagy az újra meginduló fegyverkezésnek köszönhető (mint Európában).

Bár a II. világháború kezdetére csökkentek valamelyest az USA-ban tapasztalható izolacionista törekvések, először az Egyesült Államok mégsem lépett be a háborúba, de a kölcsönbérleti törvény alapján utánpótlással és hadianyaggal segítette Nagy-Britanniát, Kínát és a Szovjetuniót. Az amerikai közvéleményre drámai hatást gyakorolt azonban a Pearl Harbor elleni japán támadás, melynek hatására az USA hamarosan hadba lépett a tengelyhatalmak ellen. A háború során a Szovjetunió szenvedte el ugyan a legtöbb áldozatot, ám az Egyesült Államok roppant gazdasági erejének is fontos szerepe volt a szövetségesek győzelmében.

[szerkesztés] A hidegháború kora

A II. világháborúból az USA a világ legerősebb hatalmaként került ki, amellyel csak a Szovjetunió kelhetett versenyre, az is csupán katonailag, súlyos gazdasági áldozatok árán. A szövetségesek egyetértése igen hamar, már 1945 végén felbomlott, és a következő negyven évet a kölcsönös gyanakvás, a hidegháború határozta meg. Az USA politikája a szovjet, illetve a kommunista előretörés megakadályozására irányult. 1949-ig kizárólag birtokolt atomfegyvert. A szovjet fenyegetés – és mellesleg az amerikai érdekek védelmére – katonai támaszpontokat hoztak létre az egész világon. Az amerikai csapatok Nyugat-Európában is jelen maradtak, farkasszemet nézve a Kelet-Európában szintén ottmaradó szovjetekkel (elsősorban a kettészakadt Németországban.)

Szövetségi rendszerei szintén az egész világra kiterjedtek. (NATO: Nyugat-Európa és Kanada), SEATO: Dél-kelet Ázsia, CENTO: Közép- és Közel-kelet, ANZUS: Csendes-óceáni térség. Közülük ma már csak a NATO létezik). Komoly támogatást nyújtottak a kínai polgárháborúban a Csang Kaj-sek-nek. Utóbbiak veresége és a Mao Ce Tung vezette kommunista erők győzelme után, – ENSZ-felhatalmazással – amerikai csapatok szálltak partra a Koreában, hogy megakadályozzák a Kim Ir Szen vezette kommunisták győzelmét. A Koreai háború 1953-ban fegyverszünettel és a félsziget kettéosztásával jutott nyugvópontra. Az amerikai haderő a déli országrészben továbbra is jelen maradt.

1949-ben McCarthy szenátor javaslatára és vezetésével megalakult az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság, amely a kialakuló kommunistaellenes hisztériában egymást követően idézte maga elé, majd sok esetben lehetetlenné tette szakszervezeti vezetők, értelmiségiek sorát, kommunistaszimpátiával vádolva őket (Franz Oppenheimer, Charlie Chaplin stb.).

Az 50-es évek második felében némileg csökkent az USA, illetve a nyugati országok és a Szovjetunió közötti feszültség. 1959-ben megkezdődtek az első tárgyalások az atomkísérletek betiltásától, és szó volt egy csúcstalálkozóról Dwight D. Eisenhower elnök és Hruscsov szovjet pártfőtitkár között. 1960-ban az Urál-hegység fölött a szovjet légvédelem lelőtt egy Lockheed U-2-es típusú amerikai felderítőgépet (Powers-ügy), ami miatt ismét megromlottak a kapcsolatok, és a tervezett csúcstalálkozó is elmaradt.

1961. április 17-én – John F. Kennedy elnöksége idején – amerikai támogatással kubai emigránsok szálltak partra a kubai Disznó-öbölben a Fidel Castro vezette forradalmi kormány megdöntésére, az akció azonban három nap alatt kudarcot vallott. A szovjetek nem sokkal ezt követően közepes hatótávolságú rakétákat telepítettek a szigetországba, ahonnan azok az amerikai szárazföldet is elérhették. Az USA válaszul 1962. október 24-én blokád alá vonta a kubai szigetet. Az atomháború kirobbanását végül az utolsó pillanatban megszületett megegyezéssel november 20-án sikerült megelőzni: a szovjetek kivonták rakétáikat, az USA feloldotta a blokádot, és bár nem állította helyre a kapcsolatokat Kubával, és továbbra is támogatta az emigránsokat, megszűntette az inváziós fenyegetést.

1963-ban az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió aláírta az atomcsend egyezményt amely megtiltotta a légköri, víz alatti és a világűrben végrehajtott atomkísérleteket.

1963. november 22-én a texasi Dallasban meggyilkolták John F. Kennedy elnököt. A gyilkosság fő gyanúsítottja Lee Harvey Oswald, akit a börtönben, november 24-én Jack Ruby lelőtt. Később a börtönben ő is meghalt (a hivatalos jelentés szerint rákban). A Kennedy-gyilkosság körülményeinek kiderítésére, Warrennek, a Legfelsőbb bíróság elnökének vezetésével bizottság alakult, amely 1964. szeptember 27-én több mint tíz kötetben tette közzé a jelentését. Megállapításait azóta is számtalanszor kétségbe vonták, a gyilkosság háttere lényegében azóta is feltáratlan maradt. Kennedyt alelnöke, Lyndon B. Johnson követi az elnöki székben, aki a demokrata párt színeiben a következő elnökválasztást meg is nyeri.

A 60-as években az USA fokozatosan belebonyolódott a vietnami háborúba. Az elhúzódó konfliktus egyre nagyobb elégedetlenséget váltott ki, az évtized közepétől erősödő tömegmozgalom követelte a háború befejezését. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki a lakosság akkor mintegy 20%-át jelentő feketék polgárjogi mozgalma. A déli – jórészt az egykori Konföderációhoz tartozó – államokban ekkor még hivatalos volt a faji elkülönítés. 1964. július 3-án törvény született, a feketék és a nők diszkriminációja ellen.

Az USA 1989 decemberében megszállta Panamát, majd pár hónap múlva már a Perzsa-öbölbe küldtek katonákat (Öböl háború). A konfliktus 1990. augusztus 20-án kezdődött, mikor Szaddam Husszein elfoglalta Kuvaitot. Az Öbölháború 1991 februárjának végére befejeződött.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

Az 1789-ben érvénybelépett alkotmány tette le az amerikai politika alapjait. A hatalmi ágak (végrehajtó, törvényhozó és ítélethozó) egymás ellenőrzésével és felülbírásával biztosítják a demokrácia stabilitását. A végrehajtó hatalom feje az elnök, akit legfeljebb kétszer, maximum négyéves időszakra választ meg az 538 tagú elektori kollégium, a nép szavazatai alapján. A törvényhozói hatalom két házból áll: a képviselőház és a római mintára épített szenátus. Ezt a két házat összefoglaló néven kongresszusnak hívják.

[szerkesztés] Közigazgatási beosztás

Az Egyesült Államoknak 50 tagállama van + az egyik államhoz sem tartozó főváros ("Kolumbiai Kerület"). Nem tartoznak az Amerikai Egyesült Államok területéhez, de amerikai szuverenitás alatt állnak a következő területek:

[szerkesztés] Lakatlan

Baker-sziget
Guantánamói-öböl Az Egyesült Államok által 1903-tól 99 évre Kubától bérelt, flottatámaszpontként használt terület.

Státusz: bérelt terület Terület:111,9km Népesség: a támaszpont személyzete Hivatalos nyelv: angol

Howland-sziget
Jarvis-sziget
Johnston-atoll
Kingman-zátony
Midway-szigetekA Hawaii-szigetsorhoz kapcsolódó 2 kis szigeten haditengerészeti támaszpont működik. 1867 óta tartozik az Egyesült Államokhoz.

Státusz: önkormányzat nélküli terület. Népesség: a támaszpont személyzete Hivatalos nyelv: angol

Palmyra-atoll
Navassa-sziget
Wake-szigetA marshall-szigetektől északra található Csendes-óceáni szigeten a légierő támaszpontja működik. Hozzátartozik még 2 kis sziget: Wilkes és Peale.

Státusz: önkormányzat nélküli terület Terület:7,8 km Népesség: a támaszpont személyzete Hivatalos nyelv: angol (forrás: A világ országai című könyv)

[szerkesztés] Lakott

Amerikai Szamoa (autonóm) A Szamoa-szigetek keleti, hét szigetből (Tutuila, Aunu'u, Ta'u, Ofu, Olosega, Swains-sziget, és Rose-atoll) álló csportja, Hawaiitól 3700 km-re délnyugatra a Csendes-óceán déli részén. A lakosság mezőgazdaságból és halászatból él. Státusz: önkormányzat nélküli terület Székhely: Pago Pago 3520 fő, a Tutuila szigeten Terület: 194,8 km Népesség: 62 000 fő (1997) Népsűrűség: 318,3 fő/ km Hivatalos nyelv: szamoa (forrás: A világ országai című könyv)
Amerikai Virgin-szigetek
Északi Mariana-szigetek (társult állam)
Guam A Mariana-szigetek legnagyobb, legnépesebb és legdélibb fekvésű szigete Hawaiitól 5300 km-re a Csendes-óceánban. Fontos katonai támaszpont. Státusz: önkormányzat nélküli terület Székhely: Agana, 1140 fő Terület: 549 km Népesség: 146 000 fő (1997)

Népsűrűség: 265,9 fő/ km Hivatalos nyelv: angol, chamorro

Puerto Rico (társult állam)

[szerkesztés] Demográfia, Népesség

Népesség: 301 millió (2007). Korábbi adatok: 226 millió (1980), 250 millió (1990), 278 millió (2001).

Etnikai megoszlás: fehér (nem spanyolajkú): 67%, néger: 13%, ázsiai: 4,5%, spanyolajkú: 14%, indián őslakos: 0,5%, egyéb: 1%.

Természetes szaporodás: 0,6%. Születési arány: 14‰. Halálozási arány: 8‰. Nettó migráció: 3‰.

Várható élettartam: 80 év felett.

Életkori megoszlás: 0–15 évesek: 21%, 16–64 évesek: 66%, 65+ évesek: 13%.

Városi lakosság aránya: 75%. Legnépesebb városok (agglomerációikkal együtt): New York: 20 millió, Los Angeles: 15 millió, Chicago: 8 millió.

Vallási megoszlás: protestáns: 55%, r.k.: 37%, zsidó: 4,1%, ortodox: 2,8%.

Az Egyesült Államok népességnövekedése rendkívül gyors egy fejlett országhoz képest, azonban lehetséges hogy 2050-re megváltozik a nemzetiségek aránya. A nem spanyol fehérek részaránya 55% körüli értékre csökkenhet, a spanyolajkúak viszont túlléphetik a 20%-ot, az ázsiaiak pedig a 8%-ot. A feketék arányát 15% körüli értékre becsülik. A bevándorlás főként Mexikóból irányul, amelyet már egyre jobban korlátoznak. Az USA-ban a családok jelentős részében 3 vagy 4 gyermek is születik, főként a középosztályban. A népesség növekedéshez ugyanakkor csekély mértékben hozzájárul a várható élettartam tartós növekedése, és a csecsemőhalandóság csökkenése. Előrejelzések szerint 2050-ben az USA népessége elérheti a 420 milliót.

[szerkesztés] Gazdaság

Az USA a világgazdaság több mint 22%-át teszi ki.

[szerkesztés] Ipar

[szerkesztés] Bányászat

feketeszén: Appalache-hegység nyugati lábánál, Öt tó-vidéken
vasérc: Felső-tó vidékén,
színes- és nemesércek: Sziklás-hegység
uránérc: Sziklás-hegység
kőolaj, földgáz: Kalifornia, Mexikói-öböl partján (Texas, Lousiana), Alaszkában – kimerülőben
kősó: Texas
kén: Texas
foszfát: Florida

[szerkesztés] Energiagazdaság

Elsősorban a szénhidrogénekre épül, valamint nagyon jelentős az atomenergia felhasználás is. Nem elhanyagolható a széntüzelésű hőerőművek szerepe sem. Emiatt az egyik legnagyobb környezetterhelő ország. Intenzíven kutatják az alternatív és megújuló erőforrások felhasználási lehetőségeit, de ezek az eszközök még túl drágák és rossz a készenállási mutatójuk. Nagyobb energiatermelők: • Vízerőmű: Columbia- és Colorado-folyó .

[szerkesztés] Feldolgozóipar

Szinte az összes iparág képviselője megtalálható itt. Korábban a nehézipar volt a legmeghatározóbb, de ma már a finommechanikai és elektronikai berendezések illetve az információs technológiák (számítógép) hozzák a fő bevételt.
Déli államok a polgárháborúban elszenvedett vereség és a rabszolga-felszabadítás után nem tudtak gazdasági versenyre kelni az erős, iparosodott Északkal. Az utóbbi néhány évtizedben azonban rohamos ipari fejlődés tapasztalható. A Mexikói öböl partján épültek legnagyobb kőolaj-finomítók. Nagyobb ipartelepek:

vaskohászat: Appalache-vidék (Pittsburgh, Bethlehem), Nagy Tavak vidéke (Buffalo, Cleveland, Detroit, Chicago-Gary, Duluth)
alumínium-kohászat: New Orleans, Mobile, Baton Rouge,
autógyártás: Detroit, Cleveland, Buffalo, Baltimore, Kansas City
repülő-, rakétagyártás: Baltimore, Philadelphia, Minneapolis-St. Paul, Denver, San Diego, Los Angeles, San Francisco, Houston, Atlanta, Seattle(Boeing)
elektronikai ipar: New York, Boston, Philadelphia, Baltimore, Los Angeles
kőolajfinomítás, vegyipar: Houston, Baton Rouge, Los Angeles (A texasi partvidéken bányászott kősó és kén, valamint Florida hatalmas foszfátlelőhelyei a szervetlen vegyipar (műtrágyagyártás) alapját képezik.)
élelmiszeripar: Minneapolis-St. Paul, St. Louis, Kansas City
Kordillerák erdei és folyói mentén: fatelepek, papírgyárak működnek
Hadi ipar a nyugati területeken összpontosult a II. Világháború idején. Ez alapozta meg San Diego, Los Angeles, San Francisco hatalmas kikötővárossá fejlődését.
Észak-Atlanti-partvidék: Európából érkező bevándorlók virágoztatták fel nagy mennyiségű, olcsó munkaerőt kínálva, amely elsősorban a kohászatra és energiaiparra volt hatással, később a munkaerő felértékelődött és felváltották a hagyományos iparágakat a technológia és szolgáltatás szektor kínálta termeléssel.
A Nagy-tavak ((5)Tó-vidék) környékén ma is a hagyományos nehézipar-városok a jellemzőek.

Buffalo, Cleveland a szállítási útvonalak mentén jött létre, hogy feldolgozzák az alapanyagokat; sok más település keletkezésének prototípusa az övék, ahogy Pittsburg is, amely a vasérc bánya-falvak kiterjedéseként egyesült.

[szerkesztés] Kereskedelem

A kereskedelem központja pedig New York. Itt futnak össze a pénzügyi élet szálai. Itt van a legtöbb bank és monopólium is. Vasércből ma már importra szorulnak, amelyet Kanada (Labrador) elégít ki. Ez hozta magával a Szent Lőrinc víziút megépítését, amely a két ország kereskedelmét nagy mértékben élénkítette. Azonban a legfontosabb közlekedési csomópont Chicago, ahol a légi és vasút közlekedés a legélénkebb. New Orleans a kapcsolat Latin-Amerikával; ahonnan mezőgazdasági termékeket és érceket szereznek.
Mivel az űrbejutás könnyebb alacsonyabb szélességi fokról, Houston az űrkutatás központjává lett. Ma már a hosszúsági fok nem olyan lényeges, de a legnagyobb űrközpont mégis Floridában, Cape Canaveral-ben van. Korábban északon volt a textilipar központja, de ma már délen saját maguk termelik az alapanyagokat alkalmasabb vidékeken, így átköltözött Floridába, amely az idegenforgalom kedvelt célpontja is egyben. Atlanta ma már szintén (belső)kereskedelmi és pénzügyi központ, és híres a Coca-Colaról. Dallas pedig, ha máshonnan nem is, de a népszerű sorozatból biztosan ismert az olajáról.

[szerkesztés] Mezőgazdaság

Mivel igen szerencsés helyzetben van a terület azáltal, hogy a legtöbb égövet átöleli és a legkülönbözőbb időjárási zónák megtalálhatóak területén, szinte az összes növényfaj termeszthető. Ugyanakkor sok problémát okoz az, hogy a területe északról nyitott, így gyakran előfordul, hogy az Északi sarkról tavasz közepén is fagyos léghullám érkezik, ami elpusztítja a fiatal növényeket.

Közép – Nyugat: kukorica, szója; sertés, szarvasmarha (a mezőgazdaság felértékelődött; legnagyobb: Indianában, Iowában és Illinois-ban)
Préri-fennsík: búza, legelők; szarvasmarha-tenyésztés
Mississippi-alföld: szója, földimogyoró, Texasban gyapot; a legelőkön szarvasmarha-tenyésztés, baromfi
Parti-síkság: Virginia – dohány, Mississippi delta – rizs, cukornád, Florida – zöldség, déligyümölcs; a legelőkön szarvasmarha-tenyésztés
Kalifornia: mérsékelt övi gyümölcstermesztés (alma, körte, barack, szőlő), zöldségfélék, délen citrusfélék, gyapot; a legelőkön szarvasmarha- és juh-tenyésztés; öntözéses gazdálkodással
Kordillerák: fűszertelepek
Szarvasmarha tenyésztés szinte mindenhol folyik hatalmas méretekben(Hamburger), valamint elterjedt a juhtartás is; legeltető tartással.
Minneapolis, St. Louis, Kansas City a malom és húsiparukról híres.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Érdekességek

Jelképesen 2006. október 17-én, magyar idő szerint 13:42-kor érte el az ország népessége a 300 milliót.^[1]

Az Amerikai Egyesült Államok tagállamainak adatait összevető listák

Terület szerint – Népesség szerint – Népsűrűség szerint – Az unióba való felvétel dátuma szerint

Időzónák – Legnagyobb városaik – Hivatalos nyelvek – Himnuszok

A világ országai \| Amerika
Amerikai Egyesült Államok \| Antigua és Barbuda \| Argentína \| Bahama-szigetek \| Barbados \| Belize\| Bolívia \| Brazília \| Chile \| Costa Rica \| Dominikai Közösség \| Dominikai Köztársaság \| Ecuador \| Grenada \| Guatemala \| Guyana \| Haiti \| Honduras \| Jamaica \| Kanada \| Kolumbia \| Kuba \| Mexikó \| Nicaragua \| Panama \| Paraguay \| Peru \| Saint Kitts és Nevis \| Saint Lucia \| Saint Vincent \| Salvador \| Suriname \| Trinidad és Tobago \| Uruguay \| Venezuela
Függő területek: Amerikai Virgin-szigetek \| Anguilla \| Aruba \| Bermuda \| Brit Virgin-szigetek \| Falkland-szigetek \| Grönland \| Holland-Antillák \| Kajmán-szigetek \| Montserrat \| Navassa-sziget \| Puerto Rico \| Saint Pierre és Miquelon \| Turks- és Caicos-szigetek